Balló Ede
Balló Ede

2023. december 9. Szombat

Balló Ede

festőművész

Születési adatok

1859. december 17.

Liptószentmiklós

Halálozási adatok

1936. október 30.

Budapest


Család

F: Vámossy Margit.

Iskola

Középiskoláit Iglón és Lőcsén végezte, a bp.-i Mintarajziskolában és rajztanárképzőben (1877–1881), önkéntesi szolgálata idején a bécsi festészeti akadémián Christian Griepenkerl osztályában tanult (1882), majd a müncheni akadémián Otto Seitz növendéke (1883), végül Benczúr Gyula bp.-i mesteriskolájának hallgatója.

Életút

A bp.-i V. ker.-i állami reáliskola rajztanára (1884–1891); közben a szünidőket rendszeresen Párizsban töltötte, ahol később Adolphe William Bouguereau és J. P. Laurens növendékeként a Julian Akadémián aktfestészetben képezte magát (1891). A bp.-i Mintarajziskola, majd az ebből megalakult Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola r. tanára (1894–1923). Művészi pályafutásának kezdetén elsősorban életképeket festett, majd Spanyolországban nagy mesterek (pl. Velazquez, F. Hals, van Eyck, S. Ruysdael stb.) ismert alkotásait másolta. Több mint 100 db-ból álló másolatgyűjteményét a bp.-i Nemzeti Szalonban állította ki (Balló-gyűjtemény, 1908; majd a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta: 1932). Három évet töltött Rómában (1892– 1895), s a római nemzeti műkiállításon portréival nagy aranyérmet nyert (1893), ez itthon és külföldön is hírnevet és elismerést, s élete végéig számos további portré-megrendelést jelentett számára. Elsősorban arcképfestőként alkotott, neves kortársait megörökítő, realisztikus, jellemábrázolásra törekvő portréi közül többet a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) őriz. Művészetpedagógiai tevékenysége is jelentős.

Emlékezet

Több mint 100 db-ból álló másolatgyűjteményét a bp.-i Nemzeti Szalonban állította ki (Balló-gyűjtemény, 1908; majd a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta: 1932). Vagyonából fiatal festők támogatására alapítványt létesített (1917), amely később évente Balló Ede-díjat adott ki. Kéziratos naplóját és levelezését a bp.-i Szépművészeti Múzeum őrzi.

Elismertség

A Magyar Arcképfestők Társaságának elnöke (1929). Az Országos Képzőművészeti Tanács tagja, a Szinyei Társaság t. tagja.

Elismerés

Országos kiállítás bronzérme (1885), a római nemzeti kiállítás aranyérme (= Róma város nagy aranyérme, 1893), az ezredéves országos kiállítás (= Millenniumi Kiállítás) nagy érme (1896), állami kis aranyérem (1897), a párizsi világkiállítás bronzérme (1900), Magyar Érdemrend középkeresztje (1928; a csillaggal, 1931), a barcelonai világkiállítás diplomája (Diplome de Honor, 1929), állami nagy aranyérem (Horthy Miklós arcképére, 1931), Corvin-koszorú (1935).

Kiállítások

F. kiállításai: egyéni: Bp. (1914
1928–1929)
Válogatás B. E. képmásolat-gyűjteményéből. Klapka György Múzeum (Komárom, 1987)
emlékkiállítása: Szépművészeti Múzeum (Bp., 1938)
csoportos: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tárlatai. Műcsarnok (Bp., 1883-tól)
Nemzeti kiállítás (Róma, 1893), Ezredéves országos kiállítás (Bp., 1896)
Párizsi Világkiállítás (1900).

Főbb művei

F. m.: arcképei: Szoldatics Ferenc (1892)
Lechner Ödön (1896)
Than Mór (1896)
Apponyi Albert (1896)
Tisza Kálmán (1898)
Lotz Károly (1898)
Szilágyi Dezső (1901)
Telepy Károly (1903)
Szalay Imre (1914)
Petrovics Elek (1928)
Horthy Miklós (1930)
írásai: Stílszerű rajzminták gyűjteménye. (Bp., 1890)
Az olajfestés mestersége. (Bp., 1917
3. kiad. 1925
németül: Leipzig, 1924
új kiad. 1935).

Irodalom

Irod.: Szendrei János–Szentiványi Gyula: Magyar Képzőművészek Lexikona. (Bp., 1915)
Farkas Zoltán: B. E. másolatai. (Napkelet, 1929)
B. E. (Magyar Iparművészet, 1936), Ybl Ervin: B. E. (Revue de Hongrie, 1936)
Ferenczy József: B. E. (Képzőművészeti Főiskola Évkönyve, 1936)
In memoriam B. E. – Lyka Károly: Emlékezés B. E.-ről. (Magyar Művészet, 1936)
Balló Edéné: B. E. (Bp., 1938)
Csánky Dénes: B. E. Kat. (Bp., 1938)
Kovács Sándor Iván: B. E. Velázquez-utánzata mint Zrínyi-portré. (Zrínyi-dolgozatok. 5. Bp., 1988)
Papp Katalin: B. E. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).

Megjegyzések

MÉL I.: téves halálozási adat: szept. 30.!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője