Család

Testvére: Ballagi (1848-ig Bloch) Károly (1824–1888) pedagógus. Fia: Ballagi Géza (1851–1907) történész, jogász és Ballagi Aladár (1853–1928) történész. Unokája Ballagi István (1893–1955) orvos, bőrgyógyász, mikológus. 1843-ban Németországban tért át az evangélikus hitre, majd református lett.

Iskola

A nagyváradi (1829–1831), a pápai jesivában (1831–1832), a pápai ref. kollégiumban (1836–1837), a pesti Institutum Geometricumban tanult (1837–1839). Párizsban mérnöki (1839–1840), Tübingenben teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott (1842–1843), Tübingenben bölcsészdoktori okl. szerzett (1843). Az MTA tagja (l.: 1840. szept. 5.; r.: 1858. dec. 15.).

Életút

Móron és Surányban nevelő (1832–1836), majd tanulmányai befejezése után a szarvasi ev. líceum r. tanára (1844–1848). A forradalom és szabadságharc idején Görgei hadteste táborkari irodájának fogalmazója (hadnagyi, majd főhadnagyi rangban, 1848. okt.–1849. jún.), majd századosként a Hadügyminisztérium Elnöki Osztályának titkára (1849. jún.–szept.). A világosi fegyverletétel után Szarvasra internálták, s az osztrák hatóságok eltiltották a tanítástól, ezért kondorosi földjén gazdálkodott (1849–1851). A kecskeméti ref. teológiai intézetben a keleti nyelvek és a bibliamagyarázat (1851–1855), a pesti, ill. a bp.-i ref. teológiai akadémián a hittan és a bibliamagyarázat r. tanára (1855–1877). Az Ómoravicai választókerület ogy.-i képviselője (1861). Politikai szereplését a zsidóság emancipációjával kapcsolatos, még Párizsban írt röpirattal kezdte (1840). Később sokat vitatott álláspontja szerint a zsidóság emancipációjának, a magyarsággal való azonosulásának elengedhetetlen feltétele a kikeresztelkedés. Ref. teológusként az ún. szabadelvű teológiai irányzat egyik meghatározó vezetője. Kezdeményezte a protestáns egyházak egységesülését. Nyelvészként elsősorban nyelvtörténettel, jelentéstannal, összehasonlító nyelvészettel és etimológiával fogl. Szót emelt Bugát Pál túlzó nyelvújításai ellen, de amikor a Magyar Nyelvőr kártékonynak minősítette a nyelvújítást, a neológusok védelmére kelt. Gyűjtötte a m. példabeszédeket és közmondásokat, összeállította a magyar nyelv „teljes szótárát”, több német–magyar, ill. magyar– német szakszótárt szerkesztett, héber nyelvtankönyvet is írt. Feldolgozta a magyar nyelvfejlődés történetét.

Emlékezet

Internálása emlékét a szarvasi Szabadság úton emléktábla őrzi. Bp.-en, a XI. ker.-ben utcát neveztek el róla.

Szerkesztés

A Protestáns Naptár (1855-től), a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (1858–1889), a Házi Kincstár (1861–1864), a Család Lapja (1866) és a Protestáns Tudományos Szemle szerkesztője (1869–1872).