Család

Nagyszülei: Balla János, Varga Erzsébet; Tar/Tarr Imre, Bikszegi Julianna.

Szülei: Balla Mihály (1861. júl. 7. Piros, Bács-Bodrog vm.–1944. máj. 8. Bp.) asztalossegéd, majd asztalos művezető, Tarr/Tarr Julianna (1883. aug. 26. Dunapataj, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.–1949. okt. 9. Hajdúnánás, Hajdú vm.).

Testvére: Balla Mihály (1902. okt. 4. Kispest–1922. jún. 3. Bp.) műszerészsegéd.

Felesége: 1934. febr. 26.–1982. nov. 10.: Balogh Ilona Erzsébet (= Balogh Julianna, 1910. febr. 7. Hajdúnánás–1992. máj. 26. Miskolc. Temetés: 1992. jún. 1. Hajdúnánás, Református Temető) református lelkész; Balogh László (1882. febr. 15. Hol?–1942. febr. 3. Hol? és Draviczky Zsófia (1888. júl. 1. Hol?–1974. febr. 2. Hol?) leánya. [Egy évben és egy napon született a feleségével!]

Gyermekei: Balla Ida (1934. nov. 24. Büdszentmihály), Balla Júlia (1938. máj. 24. Orosháza), Balla Eszter (1941. jan. 25. Orosháza, Békés vm.) és Balla Árpád (1944. máj. 19. Hajdúnánás–2018. júl. 31. Kazincbarcika, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) pedagógus, tankönyvíró, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese (1991–2005).

Iskola

Elemi és középiskoláit Budapesten végezte, a Budapesti Református Főgimnáziumban éretts. (1928), a Budapesti Református Teológiai Akadémián lelkészképesítő vizsgát tett (I.: 1933. febr. 1.; II.: 1935. szept. 21.). Az Akadémián évfolyamtársa volt – többek között – Békefi Benő, Beliczay Angéla, Czeglédy István, Joó Sándor, Kulifay Gyula.

Még tanulmányai idején a péceli és a kispest-wekerletelepi gyülekezet vallástanára (1930–1933).

Életút

A pécsi (1933. feb. 1.–1933. szept. 15.), a hajdúnánási (1933. szept. 16.–1934. jan. 31.), a büdszentmihályi gyülekezet segédlelkésze (1934. febr. 1.–1938. ápr. 30.). Orosházán vallásoktató lelkész (1938. máj. 1.–1942. okt. 31.), Budapesten missziós lelkész (1942. nov. 1.–1945. dec. 31.); közben országos sajtólelkész (1943. jan. 10-étől) és a II. világháború alatt az Evangéliumi Munkaközösség tagja. A hajdúnánási (1946. jan. 1.–1953. jan. 31.), a sényői (1953. márc. 29.–1957. márc. 4.), ismét a hajdúnánási gyülekezet lelkipásztora (1957. márc. 4.–1970. ápr. 30.; 1970. máj. 1-jétől nyugdíjazták). A szalonnai gyülekezet nyugdíjas lelkipásztora (1970–1978). A hajdúnánási presbiteri gyűlés (1951. máj. 27.), majd a Tiszántúli Egyházkerületi Bíróság döntése (1952. jún. 28.) felfüggesztette hivatalából. Végül az Állami Egyházügyi Hivatal Sényőre száműzte, az államsegélyt megvonták tőle és javadalmának is csak a felét kaphatta meg. A forradalom után tért vissza Hajdúnánásra, ahol nyugdíjazásáig szolgált.

A 20. századi egyik jelentős igehirdető és írásmagyarázó lelkésze. Igehirdetéseit, bibliamagyarázatait maga gyűjtötte össze (1949–1981: összesen 27 kötetben!). Sényői száműzetésében, Péntekhegyi levelek címmel négy év alatt (1953–1957; részben megjelent: 2000) több mint 200 levelet is írt a református egyház akkori vezetőihez vagy számára fontos közéleti eseményeket tolmácsolt. Leveleit nem küldte/nem küldhette el, még családtagjai elől is gondosan elrejtette valamennyit. A Péntekhegy a sényői határban egy homokbuckából álló dűlő neve volt, ám itt szimbolikus jelentőséget kapott, a száműzetés robinsoni elszigeteltségére is utalt. A levelek igen fontos kordokumentumok, amelyekből kiderülnek egy embertelen korszak mindennapjai, az egyházi vezetők megalázó intézkedései és a túlélés stratégiái. Az életmű kutatója – Tibori János – szerint a sényői írások mindkét klasszikus levélformába (missilis, valóságos levél és epistola költői levél) besorolhatóak, de a száműzetés mélységéből kiáltó lelkész szavára figyelve a legkifejezőbben új jeremiádnak nevezhetőek.

Emlékezet

Balla Árpád hajdúnánási, sényői és szalonnai lelkipásztor egy agyérgörcs után 72 éves korában Miskolcon hunyt el. Temetése a Hajdúnánási Református Temetőben volt dr. Hegedűs Lóránt hidasi és Szabó Béla hajdúnánási lelkipásztorok szolgálatával. A szalonnai gyülekezet nevében Máthé Zoltán szuhogyi lelkipásztor, a Tiszántúli Egyházkerület és a Kollégium, ill. a Hajdúnánásról indult lelkipásztorok nevében dr. Csohány János teológus professzor búcsúztatta. Hagyatékát, leveleit a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye őrzi.

Elismertség

Az Országos Református Lelkész Egyesület (ORLE) közigazgatási titkára (1946–1948), utolsó főtitkára (kezdetben Darányi Lajossal, majd egyedül, 1948–1949).

Szerkesztés

A büdszentmihályi Reformátusok Lapja szerkesztője (1934–1938).

A Tiszántúl c. lap munkatára (1941-től).