Bálint György
Bálint György

2024. december 8. Vasárnap

Bálint György

író, újságíró, műfordító

Születési adatok

1906. július 9.

Budapest

Halálozási adatok

1943. január 21.

Sztaro-Nyikolszkoje, Ukrán SZSZSZK, SZU


Család

Sz: Bálint (1887-ig Österreicher) Ármin bankigazgató, Hoffmann Kamilla. F: Csillag Vera könyvművész, tervezőgrafikus.

Iskola

A Markó u.-i gimnáziumban éretts. (1924), a Kereskedelmi Akadémia hallgatója, de félbeszakította tanulmányait (1924).

Életút

Az Est-lapok szerkesztőségének munkatársa és riportere (1926–1929), a Pesti Napló állandó munkatársa (1929–1939), a Daily Express c. angol lap, valamint a Hearst-lapok tudósítója (1931–1939). Hosszabb-rövidebb időt töltött külföldön. Olaszországban (1927, 1933, 1934), Franciaországban, Párizsban (1930, 1931), Norvégiában (1932), Görögországban (1935), Spanyolországban (1936), majd Angliában, Londonban élt (1939). Szoros baráti szálak fűzték Radnóti Miklóshoz. Több ízben behívták katonának (1938-1939), de néhány hónap múlva leszerelték. Munkaszolgálatos Tokajban (1941 tavasza), hat hónapig a Margit körúti börtönben kémkedés vádjával tartották fogva (1942. ápr.–szept.), a gödöllői munkaszolgálatos gyűjtőtáborba vitték (1942. okt.), szerelvényüket Ukrajna felé indították (1942. nov. 27.). A Magyar Vöröskereszt értesítése szerint Ukrajnában (Sztaro-Nyikolszkojei zsidó kórházban, Voronyezstől kb. 30 km-re) halt meg. A tragikus körülmények között félbeszakadt írói életmű sajátosan egyéni hangú publicisztikában teljesedett ki. Irodalmi pályája költői kísérletezéssel indult. Első verse (1925) és első novellája (1926) a Nyugatban jelent meg. Kassák Lajos példáját követve szabadverseinek zaklatott hangulatát az ifjúkori indulat, a lázadás, a polgári élet kereteinek tagadása alakította. A Strófák (1929) c., saját költségén kiadott verseskötete az életműben csupán átmeneti kísérlet maradt. Az 1930-as évektől kezdve az életműben egyre inkább a publicisztika vette át a vezető szerepet. Írásait, cikkeit, kritikát Az Est, a Pesti Napló, a Nyugat, A Toll, a Magyarország, az Együtt, a Független Szemle, a Gondolat; német nyelvű cikkeit az Arbeiterzeitung, az Eulenspiegel, a Frankfurter Volkstimme, a Kunst und Volk, a Neue Bücherei és a Pester Lloyd közölte. A publicisztika lehetőségei és keretei között teremtette meg a sajátosan egyéni művészi formákat, a riportot, a városszociográfiát, a szatírát, a naplószerű jegyzetet, a kritikát, de írt tanulmányt és esszét is. Rövid riportjaiban (1927–1932) társadalmi jelenségek és tünetek elemzésére vállalkozott. Az általánosságok megfogalmazása helyett a tények, a valóságos helyzetek analizálására törekedett. Városszociográfiáiban villanásnyi mozzanatokat elevenít meg a városi szegények, a társadalom perifériájára szorultak, a cselédek, a koldusok, utcaseprők stb. életéből (Koldusok; Az utcaseprő a járdára lép; Rongyos ember). Állatpéldázataiban (1934– 1938) az állatmesék évezredes hagyományait sajátos módon alakította át. Az ember és az állatok kapcsolatáról számol be. Azt elemzi mit tesznek és tettek az állatokkal az emberek, s miképpen viselkednek az állatok az ember teremtette körülmények között. Szatíráinak egyik alapvető témája a fasizmus elleni tiltakozás (Hitler; Levél Alfréd Kerrhez; Azt hiszik, hogy élnek). Kritikusi működését hírlapi recenziókkal kezdte. Jelentős művekről, színházi előadásokról írt kritikáiban irodalmi jelenségekkel is foglalkozott. Szót emelt az egyre inkább elhatalmasodó giccs, a magyarkodás ellen. A művészet fogalmát mindenkor élesen elhatárolta a szórakoztató ipartól. A Nyugat első nemzedékéről (Ady, Babits, Móricz, Karinthy, Krúdy) és műveikről készített elemzései mellett megkülönböztetett figyelmet fordított az új irodalmi irányzatok képviselőire és műveikre. Értékelő és elemző kritikákat írt Radnóti Miklós, József Attila versesköteteiről, Nagy Lajos, Kodolányi János, Márai Sándor, Kassák Lajos, Vas István, Kis Ferenc, Berda József stb. műveiről. Irodalmi kritikáiban határozottan fellépett a magyar irodalmat megosztó, a népi-urbánus ellentéteket szítók ellen. A humanizmus alkotó egyéniségeit tisztelte és értékelte a legtöbbre, mindenekelőtt Babits Mihályt és Thomas Mannt. Mindenkor figyelemmel kísérte az európai és az amerikai kortárs irodalmat. Jelentős volt műfordítói tevékenysége is. Többek között Dickens, Galsworthy, Huxley, Maugham és O’’Neill műveit tolmácsolta. Utolsó írásaiban különös érzékenységgel élte át a világ megváltozását a háború súlya alatt. Kéziratban maradt, utolsó írása (Visszapillantás) különösen megrendítő végső számvetés.

Emlékezet

Róla nevezték el a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskoláját, amely születésének 100. évfordulójáról tudományos konferenciával emlékezett meg (2006. nov. 16.). Gyermekkorát az Ügynök u. 8.-ban (= Bp. XIII. ker. Kresz Géza u. 16.) töltötte, a házat emléktáblával jelölték meg. Szintén emléktáblát helyeztek el az író és felesége, Csillag Vera későbbi lakásán a Lipótvárosi parkban (= Bp. XIII. ker. Szt. István park 5.; a táblát ismeretlen tettesek 1994-ben eltüntették).

Szerkesztés

Az Est-lapok szerkesztőségének munkatársa és riportere (1926–1929), a Pesti Napló állandó munkatársa (1929–1939), a Daily Express c. angol lap, valamint a Hearst-lapok tudósítója (1931–1939). Írásait, cikkeit, kritikát Az Est, a Pesti Napló, a Nyugat, A Toll, a Magyarország, az Együtt, a Független Szemle, a Gondolat; német nyelvű cikkeit az Arbeiterzeitung, az Eulenspiegel, a Frankfurter Volkstimme, a Kunst und Volk, a Neue Bücherei és a Pester Lloyd közölte.

Főbb művei

F. m.: Strófák. Versek. (Bp., 1929)
Az idő rabságában. Karcolatok. (Bp., 1935)
Jégtáblák, könyvek, koldusok. (Bp., 1937)
Az állatok dicsérete. Karcolatok. (Bp., 1937
új kiad.: 1961
1986
1994
németül: Leipzig, 1963)
Spanyolországban jártam. (Bp., 1938
új kiad.: 1983)
Búcsú az értelemtől. Naplójegyzetek. (Bp., 1940)
Veszély Ázsiában. (Bp., 1940)
Emberi méltósággal. Cikkek. (Bp., 1947)
A szavak felkelése. Vál. cikkek. (Bp., 1954)
A toronyőr visszapillant. Cikkek, tanulmányok, kritikák. 1–2. (Bp., 1961
új kiad.: 1966 és 1981)
A tintahal. Publicisztikai írások. (Bp., 1964)
Az utolsó percek. Cikkek, jegyzetek. (Bp., 1971)
Rejtsd el az örömöd. Versek. (Bp., 1974)
Rapszódia az íróasztal mellett. Tanulmányok, kritikák, jegyzetek. Vál., szerk., utószó Koczkás Sándor. (Bp., 1976)
Babits és B. Gy. Levelek, cikkek, tanulmányok. Szerk., jegyz. Téglás János. (Bp., 1987)
ford.: Galsworthy, John: A túlsó parton. 1–2. Reg. (Bp., 1929)
Lewis, Sinclair: Egy modern asszony szíve. Reg. (Bp., 1933)
Dickens, Charles: A Twist-gyerek kalandjai. Reg. (Bp., 1934, új kiad.: 1965
8. kiad. 1994)
Galsworthy, John: A várakozó. 1–2. Reg. (Bp., 1934)
Lewis, Sinclair: Művészek. Reg. (Bp., 1934)
Galsworthy, John: A virágzó vadon. Reg. (Bp., 1935)
Hawthorne, Nathaniel: A skarlát betű. Reg. (Bp., 1935
7. kiad. 1994)
Huxley, Aldous: Légnadrág és társai. Reg. (Bp., 1936)
Lewis, Sinclair: Ez nálunk lehetetlen. Reg. (Bp., 1936)
Knittel, John: Marokkói kaland. Reg. (Bp., 1940)
Knittel, John: Terese. Reg. (Bp., 1941).

Irodalom

Irod.: Forgács Antal: Az idő rabságában. (Nyugat, 1935)
Radnóti Miklós: Az állatok dicsérete. (Nyugat, 1939)
Rónai Mihály András: Születésnapi köszöntő. (Irodalmi Újság, 1956)
Szabolcsi Miklós: Egy műfaj feltámasztásáért. (Új Írás, 1961)
Ferenczi László: B. Gy.-ről. (Kortárs, 1961)
Fehér Ferenc: B. Gy. vagy Szerb Antal? (Kortárs, 1962)
György István: Soha többé. (Bp., 1963)
Gondos Ernő: B. Gy. alkotásai és vallomásai tükrében. (Bp., 1969)
Bodnár György: Törvénykeresők. (Bp., 1976)
Bényei József: A szellem barikádharca. Hetvenöt éve született B. Gy. (Alföld, 1981)
Bodnár György: Elődünk, B. Gy. (Élet és irodalom, 1981)
Kende János: B. Gy. (Pártélet, 1981)
Svéd Pál: A toronyőr üzenete. (Társadalmi Szemle, 1981)
Tolnai Gábor: B. Gy.-re emlékezve. (Kritika, 1986)
Marinovich Sarolta: B. Gy. „ismeretlen” novellája a Story-ban. (Acta Hisroriae Litterarum Hungaricarum, 1987)
Harmat Pál: B. Gy. és a pszichoanalízis. (Forrás, 1992)
Bächer Iván: B. Gy. (Népszabadság, 1993. jan. 21.)
Faragó Éva: B. Gy. (Révai Új Lexikona 2. Szekszárd, 1998).

Megjegyzések

A legtöbb lexikonban a halál helye tévesen: Sztarij Nyikolszkoje!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője