Bálint Gábor
Bálint Gábor

2022. január 22. Szombat

Bálint Gábor, szentkatolnai

nyelvész, orientalista

Születési adatok

1844. március 13.

Szentkatolna, Háromszék vármegye

Halálozási adatok

1913. május 26.

Temesvár


Család

Testvére: Bálint Benedek (1860–1920) fametsző, grafikus, iparművész.

Iskola

Iskoláit Kézdivásárhelyen (1856–1857), Csíksomlyón (1857–1862), Marosvásárhelyen (1862–1863) és Székelyudvarhelyen végezte (1863–1865), majd a nagyváradi gimnáziumban éretts. (1867). Ekkorra már a latin és a görög nyelvek mellett tíz európai és keleti nyelvet ismert. A bécsi egyetemen jogot hallgatott, a Keleti Akadémián török és arab nyelvet tanult (1867–1868), a bp.-i tudományegyetemen jogi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott (1868–1871), a bp.-i tudományegyetemen a mandzsu, a mongol és a tatár nyelvekből magántanári képesítést szerzett (1875).

Életút

Megismerkedett Vámbéry Árminnal, akinek hatására érdekődése végleg az altájisztika, ill. a török és mongol nyelvek felé fordult. Vámbéry javaslatára elnyerte az MTA megbízását, hogy a magyar és a mongol nyelvek vélt rokonságának kérdését a helyszínen tisztázza. Először a Kazáni Tanítóképzőben a tatár nyelvet tanulmányozta. Összehasonlító vizsgálatokat folytatott a kazáni tatár és a török nyelvek között (1871. jún.–okt.). Asztrahánban a kalmük nyelvet vizsgálta, orosz–kalmük szótárt szerkesztett, átdolgozta a kalmük ábécéskönyvet. Igen jelentős kalmük néprajzi és népzenei gyűjtése, a világon először vizsgálta a kalmük népnyelvet (1871. okt.–1872. máj.). Szentpétervárott a mongol, a tunguz és a mandzsu nyelvek tanulmányozásával készült fel mongóliai útjára. Véleménye szerint a mongol nép a történeti hiungnu néppel megegyezik. (1872. jún.–1873. febr.). Szentpétervár után indult Mongóliába, ahol 155 napot töltött. A keleti mongol népnyelv és a mandzsu nyelv összehasonlító tanulmányozását végezte el, majd összevetette a magyar nyelvvel. Összegyűjtötte a mongolok születési, halálozási és házasodási szokásait. Tapasztalatai alapján élesen elutasította a magyar–finnugor nyelvrokonságot. (1873. ápr.–1874. febr.). Hazatérése után az MTA alkönyvtárnoka (1874–1879), a bp.-i tudományegyetem magántanára (1875–1877). Feldolgozta az észak-burját–mongol nyelvjárást és összevetette a khalkha, a csakhar és a kalmük nyelvekkel. Gr. Széchenyi Bélával újabb expedícióra indult: az indiai Bangalorban a dravida (tamil) nyelvet vizsgálta és megtanult japánul (1877). Szerinte jóval szorosabb az összefüggés a magyar és a tamil nyelvek között, mint a magyar és a finnugor nyelvek között. Hazatérése után a kirobbanó ugor-török háborúban durva, személyeskedő vitába keveredett a finnugor elméletet képviselő Budenz Józseffel és Hunfalvy Pállal. Miután nem nevezték ki a bp.-i tudományegyetemen ny. rk. tanárrá (1878), leplezetlenül kifejtette véleményét az MTA-ban található állapotokról (1879), majd elhagyta az országot. Kelet- és Ny-Európában, majd az arab gyarmatokon tolmácsként dolgozott (1879–1892), hazatérése után Szentkatolnán telepedett le (1892). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Ural-Altáji Tanszékének ny. rk. tanára (1893–1897), ny. r. tanára (1897–1912). Utolsó expedícióján Zichy Jenőt kísérte el a Kaukázusban (1895). Az eszperantó nyelv magyarországi úttörője, az első tanfolyam szervezője (Kolozsvár, 1897), továbbá az ido nyelv (= az eszperantó megreformálásával létrejött új mesterséges nyelv) első magyar népszerűsítője is (1907). Részt vett a római (1898) és a hamburgi (1902) nemzetközi orientalista kongresszuson. Élete végén több mint harminc nyelven beszélt. Számos altáji nyelvet ő ismertetett meg Nyugat-Európával, legtöbb összehasonlító nyelvészeti dolgozata ma is alapmű.

Emlékezet

Síremléke a kézdivásárhelyi ref. temetőben látható. Születésének 150. évfordulóján szentkatolnai megújított szülőházán emléktáblát helyeztek el (Vetró András alkotása, 1994) és emlékülést is rendeztek tiszteletére. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen is emléktáblát állítottak fel (szintén Vetró András alkotása, 1994).

Elismerés

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tb. doktora (1896).

Főbb művei

F. m.: A magyarországi török hódoltságról. (Századok, 1870)
Jelentése Oroszországban és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. (Bp., 1874)
Török nyelvtan. (Bp., 1875)
A mandsuk szertartásos könyve. (Bp., 1876)
Az éjszaki burját–mongol nyelvjárás rövid ismertetése. (Nyelvtudományi Közlemények, 1877)
Kazáni-tatár nyelvtanulmányok. 1–3. füzet. (Bp., 1877)
Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén. (Bp., 1877)
Egy távozó számadása. (Pesti Napló, 1879. máj. 2.)
A tamil nyelv a turáni nyelvek szanszkritja. (Erdélyi Muzeum, 1888)
Tamulische – dravidische – Studien. 1. Grammatische Teil. 2. Lexikalische Teil. (H. n., 1898)
A honfoglalás revíziója, vagyis a hun, székely, magyar, besenye, kun kérdés tisztázása. (Kolozsvár, 1901)
Kabard nyelvtan. (Kolozsvár, 1901)
Lexicon cabardico–hungarico–latinum. (Kolozsvár, 1904)
B. G. keleti levelei, jelentése. Értekezése a mandsuk szertartásos könyvéről. Hasonmás kiad. Bev. Kara György. (Bp., 1973)
Wolgatatarische Dialektstudien. Textkritische Neuausgabe der Originalsammlung von Gábor Bálint. Szerk. Berta Árpád. (Bp., 1988).

Irodalom

Irod.: Barabás Ábel: B. G. (Vasárnapi Ujság, 1913)
György Lajos: B. G. emlékezete. (Kolozsvár, 1945)
Nagy Louis: Gábor Bálint’’s Journey to the Mongols and His Medited Kalmuck Texts. (Acta Orientalica, 1959)
Hazai György: B. G. (Türk Dili, 1963)
Senga Toru: B. G., Pröhle Vilmos és a japán–magyar nyelvhasonlítás története. (Magyar Nyelv, 1994)
Péntek János: Koreszmék és rögeszmék. (Magyar Szemle, 1994)
Szentkatolnai B. G. Borcsa János tanulmányai. (Erdélyi tudományos füzetek. 220. Kolozsvár, 1994)
Kozma Dezső: Erdélyi utakon. (Kolozsvár, 1997).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője