Család

Sz: Balázs Sándor kereskedelmi alkalmazott, Spitzer Irén. Elvált. Leánya: Balázs Katalin (1965. júl. 18.).

Iskola

Budapesten ipari szakiskolát végzett, műszerészsegédi képesítést szerzett (1944), a II. vh. után különbözeti érettségi vizsgát tett (1947). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója (1947–1948), a moszkvai Színes- és Nemesfémkohászati Főiskolán színesfém-kohómérnöki okl. szerzett (1952), a műszaki tudományok kandidátusa (Moszkva, 1961; honosítva Bp., 1961).

Életút

Az Inotai Alumíniumkohó üzemmérnöke, főtechnológusa (1952–1953), a Tatabányai Alumíniumkohó kutatómérnöke (1953–1954), a Magyar–Szovjet Bauxit–Alumínium Rt. (MASZOBAL) Központ vezető mérnöke (1954), a Nehézipari Minisztérium (NIM) Színesfémipari Főosztálya területi főmérnöke (1954–1961), a Fémipari Kutató Intézet igazgatóhelyettese, majd a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgató-helyettese (1962-től). Hosszú ideig dolgozott később az ENSZ-ben is. A krasznojarszki Színesfémipari Intézet aspiránsa (1958–1961). Alumíniumkohászattal, elsősorban az alumínium-elektrolízis műszaki kérdéseivel, a 4/9-es (tisza) alumínium kikísérletezésével, ill. bevezetésével fogl. Jelentős eredményeket ért el nagytisztaságú alumínium előállítása terén, fontosak az alumíniumelektrolízis- kádak vizsgálatával kapcsolatos kutatásai. Vezető szerepet játszott az örvényáramú roncsolásmentes ellenállás, ill. vezetőképesség mérési módszer kidolgozásában az alumíniumkohászat szén- és graffitféleségeinek minősítésére. Új módszert dolgozott ki továbbá az alumíniumveszteségek számítására.

Elismerés

Munka Érdemrend (1954), Kiváló újító (1963).