Család

Előkelő székely családból származott. Sz: Balássy János földműves, Simó Sára. Szülei korán elhaltak, nagybátyja, Balássy Pál tiszapüspöki plébános nevelte.

Iskola

Középiskoláit Szolnokon, Gyöngyösön és Budán végezte, Egerben papnövendék, egyúttal az egri líceumban bölcseletet (1839–1841), majd teológiát tanult (1841–1845), pappá szentelték (1845). Az MTA tagja (l.: 1872. máj. 24.).

Életút

Dorogházán (1845–1846), Tiszapüspökin (1846–1849), Törökszentmiklóson káplán (1849–1858); közben mint honvéd részt vett a szabadságharcban (1848–1849), ezért Világos után bujkálni kénszerült. Gyöngyösön káplán (1858–1859), Bánhorvátin (1859–1862), Felnémeten (1862–1870), Törökszentmiklóson (1870–1881), Makláron plébános (1870–1896). Törökszentmiklósi (1870–1881), egri kerületi esperes (1881–1896); c. kanonok (1892-től). Kazinczy Gábor biztatására kezdett el történeti kutatásokkal foglalkozni, kutatásait Ipolyi Arnold is támogatta. A történeti vármegyék és várispánságok kialakulásával, régi elnevezéseikkel, elsősorban Heves vm. és az Egri egyházmegye történetével, valamint a székelyek jogviszonyának fejlődésével fogl. A vármegyék kialakulásának történetével kapcsolatban éles szakmai vitába került Botka Tivadarral.

Emlékezet

A maklári köztemetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben).

Elismertség

A Magyar Történelmi Társulat választmányi tagja (1867-től). A Kemény Zsigmond Szépirodalmi Társaság r. tagja (1877-től).

Szerkesztés

Az Adatok az egri egyházmegye történetéhez c. folyóirat szerkesztője (1891–1896). Történeti dolgozatai a fentin kívül még elsősorban a Religióban (1856), az Uj Magyar Muzeumban (1856–1860), a Pesti Naplóban (1857–1859), a Magyar Tudományos Értekezőben (1862), a Magyar Sionban (1863–1869), a Magyar Történeti Tárban (1867) és a Századokban jelentek meg (1869– 1884).