Család

Sz: Balassa János evangélikus lelkész. Szülőfaluja lakosai döntő többségben a Habsburgok által kitelepített evangélikus vallásúak voltak. Apja a kis falunak nemcsak lelkipásztora, de „gyógyítója” is volt, kisebb műtéteket is végzett.

Iskola

Tanulmányait a szentlőrinci algimnáziumban, Sopronban és a pozsonyi líceumban végezte, a pesti egyetem (1832–1835), a bécsi egyetem orvos-növendéke (1835–1838), Bécsben sebésztudori és szülészmesteri okl. szerzett (1838). Az MTA tagja (t.: 1858. dec. 15.).

Életút

A bécsi sebészeti klinika műtőorvosa (1839–1841), másodorvosa, helyettes főorvosa (1841–1843), a pesti egyetemen a sebészet ny. r. tanára és a Sebészeti Kóroda igazgatója (1843–1868); közben az Orvostudományi Kar igazgatója (= dékán, 1848–1849). A forradalom és szabadságharc idején a Vallás- és Közoktásügyi Minisztérium (VKM) tanácsosa (1848), majd a honvédkórház igazgatója is (1848–1849), a bukás után fogságot szenvedett, csak 1851-ben foglalhatta el ismét a tanszékét. Kir. tanácsos (1860-tól). A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtője, számos új műtéti technika magyarországi bevezetője, első alkalmazója. A törött csontok dextrin-, vagy csirizkötésben való rögzítése helyett előbb bevezette az ún. túrómészkötést, majd később a mintázó fösz, azaz a gipszkötés alkalmazását. Bebizonyította, hogy bizonyos végtagsérüléseknél a nyugalom, a végtag gipszkötésben való folyamatos rögzítése a gyógyítás egyik fontos tényezője. ő és az ún. Balassa-iskola alkalmazta először a nyílt törés kifejezést a magyar sebészeti gyakorlatban, de kitűnt a ficamok műtéti megoldásaiban és pontosan kidolgozta a csonkolások javallatait. A neves francia sebész, Roux osztályán látott módszert tökéletesítette, így sikeresen végzett súlyos végtagsérülteknél hidegvízfürdő-kezelést. A sebészet szinte valamennyi ágában jelentőset alkotott: híres műtéte volt a gégesipoly fedése, ún. kettőzött szabad lebennyel, elsőként végzett urológiai (húgykő)műtéteket, bevezette klinikáján a vizeletvizsgálatot. Nagy szerepet játszott a gégetükrözés magyarországi bevezetésében, egyik párizsi útja alkalmából fecskendőt hozott haza, amely nemsokára az egész országban elterjedt. 1867. júl. 2-án Magyarországon elsőként végzett sikeres hasmetszést (egy petefészektömlő miatt). Elsők között alkalmazta Európában az éteres narkózist (1847), nevéhez fűződik továbbá a műtéti bemosakodás, az amputáció helyett az ízületi gümőkór rögzítő kezelése, a magyarországi plasztikai sebészet úttörőjeként először készített fényképeket és szemléltető rajzokat „képzőműtéteiről”. Igen sokat tett a magyar nyelvű orvosi oktatás kialakításáért, ill. megreformálásáért, valamint a magyar nyelvű orvosi szaknyelv megteremtéséért. Katedráján kétórás előadásokat tartott: kezdetben egy órát németül, egy órát magyar nyelven; majd fokozatosan rövidítette német óráit, végül teljesen elhagyta. 1849 végén, egy leveléért, amelyben két osztrák tisztet ajánlott Kossuthnak honvédül 3 havi fogságra ítélték, de két hónap múlva szabadon bocsátották. A börtönben gr. Batthyány Lajos közelében volt, amikor a miniszterelnök öngyilkosságot követett el. Miután Batthyány felvágta ereit, ellátta a sebeit és tiltakozott a súlyosan megsebesült ember akasztása ellen. 1860-ban 4000 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.

Emlékezet

Működése alatt, kezdeményezésére helyezték át 1859-ben a Sebészeti Kórodát az országúti Kunewalder-házba (ma: Budapest, V. kerület, Múzeum körút). 1868 tavaszán az egész ország megünnepelte 25 éves egyetemi tanári működését. Arcképe látható Vahot Imre Magyar írók arczképcsarnoka c. műlapján (kőre rajzolta Strohmayer, megjelent: Bécs, 1859); Barabás Miklós is megörökítette portréját (Vereby Soma Honpolgárok könyve c. munkájában, Pest, 1866); továbbá Rusz Miklós is kőre metszette mellképét (1868-ban). A Kerepesi úti síremléke Engel József szobrászművész alkotása. Emlékére a Magyar Kir. Orvosegyesület Balassa János-emlékérmet alapított (1906–1943; az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Sebészeti Csoportja 1960-ban felújította az átadását; ez a mai napig a sebészek legjelentősebb szakmai elismerése). Róla nevezték el a szekszárdi Balassa János Kórházat (1945 után), a bp.-i Vas utcai Balassa Kórházat, ill. a Semmelweis Egyetem Balassa Kollégiumát. Szobrát – Halmágyi István alkotása – a bp.-i Irgalmasok Kórházában állították fel (1935-ben).

Elismertség

Az Országos Közegészségügyi Tanács alapító elnöke. Az Orvosi Könyvkiadó Társulat elnöke.

Szerkesztés

Az Orvosi Hetilap alapító szerkesztője (Markusovszky Lajossal, 1857–1868), amely az ő cikkével kezdődött. Írásai a fentin kívül még elsősorban az Orvosi Tárban (1843, 1848), a Zeitschrift für Natur- und Heilkundében (1859), az Ungarische Medizinische und Chrirugische Pressében és a Gyógyszerészi Hetilapban jelentek meg (1867–1868).