Iskola

A pécsi hadapródiskola elvégzése után hadapród tiszthelyettessé avatták, majd különböző katonai, csendőrségi szak- és továbbképző tanfolyamokat végzett.

Életút

Az I. vh.-ban a 19. honvéd gyalogezred tisztjeként a fronton szolgált (1916–1918), főhadnaggyá léptették elő (1918). A Tanácsköztársaság idején Szegeden tartózkodott, majd a Prónay-különítmény tagjaként részt vett a megtorlásban és a nyugat- magyarországi felkelésben (1921 nyara). A két vh. között a csendőrség elsősorban politikai ügyekkel foglalkozó nyomozórészlegének tisztje, őrnagya (1937), nyugdíjba vonulása után bekapcsolódott a politikai életbe (1938-tól). A Magyar Nemzeti Szocialista Párt Hungarista Mozgalom (1938. szept.–1939. febr.), az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt– Nyilaskeresztes Front egyik vezetője (1939. aug.–1941. szept.), majd Szálasival való rövid együttműködés (1940. szept.–1941. szept.) után Pálffy Fidéllel közösen újra életre hívta a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot (1941. szept.). Az SS biztonsági szolgálatának informátora (1939–1944). Ogy.-i képviselő (Abonyi választóker., 1939–1945). A Sztójay-kormányban a Belügyminisztérium politikai államtitkáraként (1944. márc. 22.–1944. szept.) a csendőrség és a közigazgatás nagy részének irányítója. Endre Lászlóval együtt ő kezdeményezte és vezette a zsidónak minősített magyar lakosság teljes jogfosztását, majd nagy részüknek németországi haláltáborokba való deportálását. Horthy Miklós kormányzó deportálást leállító parancsát követően tervet készített a bp.-i zsidóság rajtaütésszerű összegyűjtésére és deportálására (csendőrpuccs, 1944. júl. 6.), de kísérlete kudarcot vallott. Szálasi Ferenc hatalomátvétele után csatlakozott a Nyilaskeresztes Párthoz (1944. okt.), a „nemzetvezető” közbiztonsági tanácsadója (1944. okt.–dec.), az ún. Nemzetvédelmi Munkatörzs közbiztonsági irodájának vezetője (1945. jan.–márc.). A nyilas hatalom bukása után más nyilas vezetőkkel együtt Németországba menekült (1945. márc.), a magyar hatóságok kérésére az amerikaiak kiadták, majd visszaszállították Bp.-re (1945. okt.). A bp.-i népbíróság háborús bűnösként halálra ítélte és kivégezték; felakasztották.