Család

Sz: Baky Albert (1868–1944) festőművész.

Iskola

Léon Gauguet-től rézkarcművészetet tanult, ill. a Grande Chaumiere Festőiskolát látogatta (1920-as évek). Tuniszi tartózkodása idején kitanulta a konzerválás és restaurálás csaknem minden ágát (1930-as évek).

Életút

Párizsban élt (1924–1935), ahol műveiből tartotta fenn magát, s egy ideig Edgar Degas műtermében is dolgozott. A tuniszi Musée Alaoui – Észaj-Afrika leggazdagabb régészeti anyagát őrző múzeuma – restaurátora (1935–1942), Magyarországra visszatérve a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) vezető restaurátora és a megalakuló Restaurátor Osztály első vezetője (1942–1968). Régészeti leletek kiemelésével, helyszíni kezelésével, különféle anyagfajták konzerválásával fogl. Magyarországon ő indította el a modern értelemben vett restaurálást, a magyar tárgyrestaurálás meghatározó egyénisége, az első magyar restaurátor tanfolyam megszervezője (1947). Ásatásokból származó fémtárgyak konzerválására kidolgozott ún. vákuumos-cerezines eljárását évtizedeken át tömeges konzerválásra használták a Magyar Nemzeti Múzeumban. Kiemelkedő restaurátori munkái – többek között – a Brigetióból származó törött ezüstlemez-mellszobor helyreállítása; a szőnyi bronz díszsisak és a Mithras-tábla restaurálása; az Istállós-kői barlang őskori tüzelőhelyének, ill. a vekerzugi szkíta kocsileletnek in situ helyreállítása.

Elismertség

A Fédération Francaise des Artistes tagja (1927-től).