Iskola

A debreceni Tisza István Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1938); Lipcsében (1936), majd Helsinkiben folytatott nyelvészeti tanulmányokat (1938–1939).

Életút

A debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék tanársegéde (1938–1944), a II. vh. után Németországban élt (1946–1951), majd az USA-ban telepedett le (1951). A müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem Finnugor Nyelvészeti Tanszék előadó tanára (1947–1951), a washingtoni Kongresszusi Könyvtár Európa Gyűjteményének vezetője (1952-től), egyúttal a New York-i Columbia Egyetem professzora is. Nyelvészként, tudományos pályafutása kezdetén elsősorban hangtani kutatásokkal, a magyar és a finn magánhangzók összehasonlító vizsgálatával fogl. Alapvetően új eredményeket ért el a magyar magánhangzórendszer kialakulásának története terén. Az USA-ban az amerikai magyar nyelvjárásokat vizsgálta, mo.-i emlékeket, hungarikumokat gyűjtött, bibliográfiákat állított össze. Több angol nyelvű magyar nyelv- és nyelvtankönyvet írt és szerkesztett. Feldolgozta Csűry Bálint munkásságát, halála előtt gyakran látogatott Mo.-ra. Létrehozta a Bakó Magyar Népnyelvi Szótár Alapítványt, s támogatta a Magyar Nyelvtudományi Társaság Csűry Bálint-díjának kiadását. Úgy tervezte, hogy Csűry Bálint szellemében támogatja a magyar nyelvi kutatásokat, ill. segíti bizonyos, még Csűrytől tervezett feladatoknak megoldását, vmint a Csűry-iskolával kapcsolatos tudománytörténeti fehér foltok eltüntetését.

Elismertség

A Magyar Kulturális Szövetség szakosztályvezetője (1948-tól), a Magyar Újságírók Külföldi Egyesületének alelnöke (1951-től). A Magyar Nyelvtudományi Társaság meghívott választmányi tagja (1995–2000).

Szerkesztés

Mo.-on a Turul Szövetség Népkutatási Füzeteinek szerkesztője (1936–1943). Az emigrációban az American Hungarian Dialect Notes sorozatszerkesztője (Molnár Ágostonnal, 1962-től); ill. a Magyar Szellem (1948) és az Új Magyar Út c. lapok szerkesztője (1950–1956) és a Weekly Express Hungarian Edition főmunkatársa. Nyelvészeti dolgozatai Mo.-on elsősorban a Magyar Nyelvben (1937–1944), a Hajnalodik c. lapban (1940–1944) és a Néprajzi Értesítőben jelentek meg (1940–1944).