Család

Apja (†1932) fa- és szénkiskereskedő volt. Felesége Polgár Erzsébet vegyészmérnök. Fia: Bakács Tibor (1946) orvos, onkológus és Bakács György (1950).

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen ált. orvosi okl. (1936), magántanári képesítést szerzett (1946), az orvostudományok kandidátusa (1958), doktora (1962).

Életút

Tanulmányai idején a Haladó Diákok Pártja – az illegális KMP fedőszerve – tagja, Ságvári Endre közeli munkatársa (1935–1936), majd orvosi magángyakorlatot folytatott, egyúttal az Országos Ifjúsági Bizottság előadója (1937–1938). A nemzetközi brigádok orvosfőhadnagyaként részt vett a spanyol polgárháborúban (a Rákosi Zászlóaljban, 1938), Franciaországba internálták: a Saint Cyprien-i, ill. a gurs-i tábor foglya (1939), a francia hadsereg egyik munkaszolgálatos zászlóaljának orvosa (1940–1941), a francia összeomlás után rövid ideig Brüsszelben élt (1941–1942), majd Bp.-re menekült (1942), ahol ismét az illegális KMP-ben tevékenykedett (1942–1945); közben többször behívták munkaszolgálatra. A II. vh. után Bp.-en a XIV. kerület tisztiorvosa (1945. jan.–ápr.), Szeged járványügyi kormánybiztosa (1945. ápr.–jún.), Bp. tisztifőorvos-helyettese (1945. jún.–1947), tisztifőorvosa (1948–1951), a bp.-i János Kórház igazgató-főorvosa (1951–1957); közben a Magyar Vöröskereszt Kórház igazgató–főorvosa is (a Koreai NDK-ban, 1955. febr.–1956. márc.). Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) főigazgatója (1957–1974) és az Orvostovábbképző Intézet Közegészségtani és Járványügyi Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1962. máj. 19.–1977). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE magántanára (1946– 1951).

Az MSZMP XII. ker.-i VB tagja (1957-től). Az MSZMP Budapesti Pártbizottság tagja (1957–1959). A Fővárosi Tanács tagja és a fővárosi tanácstagok pártcsoportjának elnöke (1958-tól).

Közegészség- és járványtani kutatásokkal, az egészségügyi szervezés elvi kérdéseivel fogl. Mo.-on az elsők között vizsgálta az urbanizáció közegészségtani és járványügyi hatását. Megírta Budapest közegészségügyének történetét.

Elismertség

A Magyar Higiénikusok Társasága elnöke, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke.

Elismerés

Magyar Szabadságrend (ezüst, 1947), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1948), Partizán Emlékérem (1955), Munka Érdemrend (1955 és 1956), Munkás–Paraszt Hatalomért (1958), Koreai Állami Zászló Érdemrend (1958). Zalka Máté-emlékérem (1956), Dombrovszkij-emlékérem (1957), Leningrád alapítása 250. évfordulója (emlékérem, 1957).