Család

Sz: Böhm Alfréd, Palotai Boris (1904–1983) írónő. F: 1971-től Hudák Ilona. Leánya: Bacsó Anna (1972–); fia: Bacsó András (1974–) és Bacsó Kristóf (1976–).

Iskola

Középiskoláit Kassán és Budapesten végezte; a bp.-i Barcsay Gimnáziumban éretts. (1946), a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői szakos hallgatója, majd átiratkozott a film-főtanszakra, ahol filmrendezői okl. szerzett (1950).

Életút

A Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat (Mafilm), ill. a Hunnia Filmstúdió dramaturgja (1950–1951), a dramaturgia helyettes vezetője (1951–1963), filmrendezője (1963-tól). A Dialóg Filmstúdió művészeti vezetője (1973–1987), igazgatója (1987–1991). A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, főisk. tanársegéd (1951–1954), c. egy. docense. Színházi rendezőnek készült, majd Radványi Géza hatására érdeklődése a filmművészet felé fordult. Főiskolai tanulmányai idején Főiskolás Filmgyártó Csoport néven önálló tevékenységbe kezdett: a csoport tagjai részt vettek a Valahol Európában felvételein, saját filmjeik forgatását azonban a korszak kultúrpolitikája nem engedélyezte. Művészi tevékenységét dramaturgként és forgatókönyvíróként kezdte: első írásait a hivatalos politikai irányvonal képviselete, de a sematizmus mellett már felfigyelhető egy sajátos groteszk stílus és különleges hatás- és látványelemek. Dramaturgként közreműködött – többek között – a Liliomfi (1954), a Budapesti tavasz (1955), A 9-es kórterem (1955) és az Elveszett paradicsom (1962) c. filmek létrejöttében, ill. az ő forgatókönyve alapján készült az Édes Anna (1958) és a Katonazene (1961). 1963-tól rendez filmeket, filmjeit politikai időszerűség jellemzi: gyakran dolgozott újságcikkek, olvasói levelek nyomán; időről-időre bemutatta a korabeli fiatalok mindenapjait, sajátos problémáit. Életművének legemlékezetesebb munkái a történelmi groteszkek, amelyek elsősorban az 1950-es éveket szatirikusan bemutató tragikomikus filmek. A koncepciós pereket kreáló hatalmi gépezetet maró gúnnyal leleplező filmjét, A tanú-t (1969) csak több mint egy évtizeddel később mutathatták be. A film a Kádár-korszak emblematikus alkotása lett: Pelikán József gátőr (Kállai Ferenc), Virág elvtárs (őze Lajos) és Bástya elvtárs (Both Béla) párbeszédei nemcsak a magyar filmtörténet, de a magyar frazeológia részeivé is váltak (pl.: az élet nem habostorta; magyar narancs stb.). Az 1980-as évek nagy filmsikere volt a romániai személyi kultuszt az abszurditásig kipellengérező műve (Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája, 1988; ebből a filmből eredeztethető a Kárpátok géniusza c. újabb frazeológia). Utolsó munkái közül kiemelkedik a Karády Katalin életének emléket állító Hamvadó cigarettavég (2001). Összesen 32 nagyjátékfilmet rendezett, de számos dalszöveget is írt – elsősorban saját filmjeihez. Egyik legismertebb slágere a Te szeress legalább! (zeneszerző: Fényes Szabolcs; előadók: Koncz Zsuzsa, Mikes Éva). Szintén Fényes Szabolccsal írta az Esős vasárnap c. számot.

Emlékezet

A tanú c. filmje versenyen kívül részt vett a XXIV. Cannes-i Filmfesztiválon (1981-ben). A film első legális vetítése a bp.-i József körúti Bányász moziban volt, később a Nagymező utcai Tinódi moziban adták hónapokig (1979-ben). Félévszádos munkássága tiszteletére Bacsó-könyv készült (2007), halála évében elnyerte a Magyar Filmszemle Életműdíját (2009). Hamvait a bp.-i Farkasréti Temetőben helyezték el. Emlékére Komár István dokumentumfilmet készített (In memoriam Bacsó Péter címmel, 2009).

Elismerés

A San Sebastian-i Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Kagyló Díja (a Nyár a hegyen c. filmjéért, 1968), a Taorminai Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (a Forró vizet a kopaszra! c. filmjéért, 1972), a Strasbourgi Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (A Te rongyos élet c. filmjéért, 1985). Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998) és középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat, 2002). Balázs Béla-díj (1968), érdemes művész (1972), SZOT Díj (1973), kiváló művész (1983), Kossuth-díj (1985), Régi Magyar Nemzetesek Társaság Emlékplakett (2002), a Magyar Mozgókép mester (2004), Demény Pál-emlékérem (2006), Budapest díszpolgára (2006), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíja (2008), Hazám Díj (2008), a Magyar Filmszemle Életműdíja (2009).