Család

Sz: apja ref. lelkész volt, a család a trianoni békekötés után Lónyára (Bereg vm.) költözött (1920).

Iskola

A debreceni Dóczy Leánygimnáziumban éretts. (1936), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári okl. szerzett (1941).

Életút

A nyíregyházi Kálvineum felügyelő tanára (1941), a bp.-i Néprajzi Múzeum vidéki munkatársa (Lónyán, 1942), próbaszolgálatos díjtalan tisztviselője (1943–1944), egyúttal az Állami Erzsébet Nőiskola Kollégiumának felügyelő tanára (1943–1944). A II. vh. után a lónyai állami általános isk. óraadó (1947–1948), r. tanára (1948–1952), a vásárosnaményi Állami Általános Gimnázium alapító r. tanára (1952–1957), a Vásárosnaményi Járási Könyvtár könyvtárosa (1957–1961), a szekszárdi múzeum muzeológusa (1961–1967). Tudományos pályafutásának kezdetén bekapcsolódott a Néprajzi Múzeum vidéki gyűjtőhálózatába, később mint önálló kutató elsősorban a beregi nép életét és művészetét vizsgálta. Tervei között szerepelt egy Beregi Múzeum megalapítása. Szekszárdi munkássága idején sárközi gyűjtéseket is végzett, ill. jelentős eredményeket ért el az ún. népi kismesterségek kutatása terén.

Emlékezet

A szekszárdi múzeum hagyatékát átadta a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak. Ebből a hagyatékból a kéziratban maradt írásait halálának 10. évfordulóján Erdész Sándor etnográfus rendezte sajtó alá. Vásárosnaményben középiskolai kollégium őrzi emlékét (Babus Jolán Középiskolai Kollégium, 1989-től). Halálának 20. évfordulóján, 1987-ben a járási honismereti bizottság kezdeményezésére a Bereg Múzeumban Babus Jolán- emlékkiállítás nyílt. Lónyán a honismereti bizottság emlékülés keretében, koszorúzással egybekötve emékezett a Bereg tudós kutatójára.