Iskola

A budapesti tudományegyetemen orvostudori és sebészi okl. (1874), az állategészségügyi rendészet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1886).

Életút

A budapesti tudományegyetem Gyógy- és Kórtani Intézetének gyakornoka (1873–1874), egy. tanársegéde (1874–1878), majd mint főorvos részt vett a boszniai hadjáratban (Bosznia-Hercegovina okkupációja, 1878). A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium ösztöndíjával (1879–1880), ill. a budapesti tudományegyetem Schordann-ösztöndíjával Berlinben, Münchenben és Alfort-ban (Párizs mellett) állatorvosi tanulmányokat folytatott (1880–1881). A budapesti Állatorvosi Intézetben a belgyógyászat előadó tanára (1881–1882), a belgyógyászat és járványtan ny. r. tanára és az állatorvosi rendészet és hússzemle előadója (1882–1888).

A budapesti tudományegyetem magántanára (1886–1888). A mezőhegyesi ménesparancsnokság állatorvosa (1881-től).

Állatorvosként elsősorban a sertések központi idegrendszerének tuberkulózisával, juhok, ökrök és baromfik betegségeivel, ill. az anthrax elleni védőoltásokkal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozott. 1885-ben részletes javaslatot dolgozott ki az Állatorvosi Tanintézet újjászervezésére, a modern magyarországi állatorvosképzés kidolgozója.

Emlékezet

Szobra (Azary Ákos-emlékszobor, bronz mellszobor, Telcs Ede alkotása, leleplezési ünnepség: Budapest, Állatorvosi Főiskola parkja, 1905. szept. 3.) az első magyar állatorvosi szobor.

Szerkesztés

A Veterinarius c. folyóirat szerkesztője (1882–1884). Írásai Magyarországon elsősorban az Orvosi Hetilapban (1876–1881) és a Természettudományi Közlönyben jelentek meg (1877–1878).