Iskola

Kalocsán, Pesten, Vácott, majd az egri érseki jogakadémián tanult (1814–1816).

Életút

A bécsi magyar udvari kancellária fogalmazógyakornoka (1817–1819), fogalmazója (1819–1826), a m. kir. helytartótanács titkára (1826–1834), hivataláról lemondott és visszavonult Mályiban (Borsod vm.) lévő birtokára (1834), ahol zenével, kertészettel és irodalommal fogl. A forradalom és szabadságharc leverése után cs. és kir. kormánybiztosként az orosz hadsereg kísérője (1849– 1850), ezután végleg birtokaira vonult vissza. Elkészítette Mo. 1:700 000 méretarányú térképét (Mappa generalis…, 1830–1838). Műve a második olyan magyar térkép, amely a nagyközönség számára készült, s az első, amelyet kőnyomással sokszorosítottak. A térképet statisztikai adatok egészítik ki és a magyar érdemrendek színes rajzai díszítik. A mű igen nagy feltűnést keltett: V. Ferdinánd király nagy érdempénzzel, XII. Leó pápa arany emlékpénzzel, Portugália királya a Krisztus-rend keresztjével tüntette ki. Több mint száz darabból álló festménygyűjteményét az egri érseki líceumnak ajándékozta (1872: a gyűjteményből az épület második emeletén alakult ki az Érseki Líceumi Múzeum). Az Aszalay-gyűjtemény szépen nyomtatott, művészi életrajzokkal ellátott katalógusát is elkészítette. Humoros írásokat, anekdotagyűjteményeket is megjelentetett.

Elismertség

A párizsi Statisztikai Társaság tagja (1841-től).

Szerkesztés

A Wigand-féle Közhasznú Esmeretek Tára munkatársa; munkáiból mutatványokat, ill. néhány cikket a Divatcsarnok (1855), a Hölgyfutár (1858), a Vasárnapi Ujság (1858), a Napkelet (1858–1859) és a Két Garasos Ujság jelentetett meg (1859). Kormánybiztosként fennmaradt egy levele anyjához (Debrecen, 1849. aug. 9.), amelyet a Pesti Napló közölt (1888. 225.).