Család

Sz: Asbóth Gyula (1838–) erdőgondonok.

Iskola

Az aradi gimnáziumban éretts. (1909), a bécsújhelyi (1911–1912) és a San Stefanó-i repülőtelepeken a repülőgép-tervezést tanulmányozta (1913).

Életút

Az I. vh.-ban a cs. és kir. repülőcsapatok fischamendi kísérleti telepén a Légcsavarkísérleti Intézet vezetője (1914–1916), az I. Magyar Légcsavargyár Rt. (= Első Légcsavar Művek Albertfalva, ELMA) ig.-ja (1917–1918), az Express Légcsavar üzem vezetője (1919–1928). Csak a találmányaival fogl. (1928-tól). A II. vh. után az Újításokat Kivitelező Vállalat munkatársa (1949–1960). A magyar aviatika úttörője. Két ellentétesen forgó légcsavarral függőlegesen emelkedő helikopter-szerkezetekkel kísérletezett, amelyek során gépei 200-nál több felemelkedést értek el (1928-tól). Az Asbóth-féle helikoptercsavarral felszerelt és kormánysíkokkal stabilizált AH–1 nevű helikopter 1928. szept. 9-én szállt fel először (a szerkezetet két, egyenként 4,35 m átmérőjű, egymás fölé helyezett és ellentétes irányban forgó fapropeller működtette). Ez volt az első helikopter, amely pilótával együtt képes volt 30 m magasságba felemelkedni, ill. 3,2 km-t tett meg kb. 19 km/órás sebességgel. Fejlesztéseit tovább folytatta: elkészítette az AH–2, az AH–3 és az AH–4 stabilabban lebegni képes modelljeit is. Kísérletezett még légcsavaros autóval (1930-as évek), vizsgálta a hajók légcsavarjait, speciális Asbóth-féle helikoptercsavarral felszerelt kísérleti hajót is épített (1940-es évek).

Elismerés

Paul Tissandier-oklevél (Nemzetközi Repülő Szövetség, 1954).

Szerkesztés

Az Aero és az Automobil és Aviatika c. lapok munkatársa (1910–1941).