Argenti Döme
Argenti Döme

2024. június 19. Szerda

Argenti Döme

orvos

Névváltozatok

Argenti Demeter 

Születési adatok

1809. szeptember 26.

Vác, Pest vármegye

Halálozási adatok

1893. október 27.

Vác, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Temetési adatok

1893. október 29.

Vác

Középvárosi Sírkert


Család

Szülei: Argenti György (†1852. aug. 18. Vác) kereskedő, Bandi Zsófia (†1848. ápr. 4. Vác).

Testvére: Argenti János (1812. ápr. 6. Vác) és Argenti Erzsébet (1814. jan. 23. Vác).

Argenti János is a váci piaristáknál tanult (1822–1825), fiatalon vesztette életét (1834-ben már biztos, hogy nem volt az élők sorában).

Iskola

A váci kegyesrendi gimnáziumban (1820–1825), majd a pesti tudományegyetem orvosi karán tanult (1830–1835), Pesten orvostudori okl. szerzett (1836. márc. 4.).

Életút

Tanulmányai befejezése után Vácott folytatott homeopata (hasonszenvi) orvosi gyakorlatot (1836-tól). Kir. tanácsos (1866-tól), Pest vármegye tb. orvosa (1867-től).

A homeopátia megalapítójának, Hahnemann Sámuelnek (Hahnemann, Samuel, 1755–1943) egyik első magyarországi követője, a magyarországi hasonszenvi gyógyászat megalapítója. Az arisztokrácia és a főpapság kedvelt „hasonszenvi orvostudora”, többek között Madách Imrét és Tompa Mihályt is kezelte. Egyes források szerint Bismarck német kancellárt is gyógyította. Tevékenyen közreműködött az első magyarországi Homeopátia Tanszék megalapításában: 1870. febr. 26-án a Képviselőház jóváhagyta a buda-pesti tudományegyetem orvos karán a tanszék felállítását (maga azonban katedrát nem vállalt, viszont kezdeményezte egy „hasonszenvi kóroda” létrejöttét).

Argenti Döme görög (egyes adatok szerint makedóniai) eredetű kereskedői családból származott. Vácott a 18. század óta éltek görögök, az 1790-es években külön templomot is építtettek közösségüknek. Ma ez a templom és a Görög utca őrzi emléküket. Az igen kiterjedt Argenti család Chiosz szigetéről származott, egyes tagjai Bécsben, mások Kassán telepedtek le (a különböző családtagok közötti rokoni kapcsolatok ismeretlenek). Argenti György ellenőrizhetetlen adatok szerint Tolnából, Szekszárdról került Vácra, neve először az 1804-es helyi összeírásban szerepelt. Argenti Döme (Argenti Demeter néven) Vácott született, a Szentháromság tér 3. sz. alatti házban, amely apjáé, Argenti Györgyé volt, akinek szatócsüzlete is volt itt. Iskoláit a váci piaristáknál végezte, s az itt kapott nevelés és megszerzett tudás egész életére kihatott. Szülei azt szerették volna, ha folytatja a családi hagyományokat, átveszi apja üzletét, tanárai biztatására azonban tanulmányait a pesti orvosi egyetemen folytatta, ahol professzorai közül Lenhossék Mihály Ignác volt rá a legnagyobb hatással. Orvostudori oklevelét azonban csak jóval később vehette át, ennek az egyik oka az volt, hogy apja egyre rosszabb körülmények közé került, így fia taníttatási költségeit sem tudta mindig vállalni. A másik oka azonban az volt, hogy megromlott a fiú kapcsolatai szüleivel: Argenti Döme 1835. szept 29-én a pesti belvárosi plébánián áttért a görögkeleti hitről a római katolikus vallásra (édesanyja 1837. jan. 29-én a váci püspökhöz intézett levelében fiának szülei hitére való visszatérését kérte – eredménytelenül).

Argenti Döme 1836. márc. 4-én védte meg doktori értekezését. A Dissertatio medico-practica de cephalalgia c. dolgozatában kísérletet tett a különböző fejfájások tüneteinek, okainak és gyógyításának felosztására. Orvosi gyakorlatát a pesti Szent Rókus-kórházban kezdte meg, ám alig egy év után hazatért Vácra, bezárkózott édesapja szalmafedeles házába és Hahnemann homeopata könyveit tanulmányozta. A legenda szerint gyenge testalkatú fiatalember volt, s a pesti egyetem tanárai azt javasolták neki, hogy mielőtt megkezdi orvosi hivatását gondoskodjék egészsége helyreállításáról, ezt pedig a homeopata könyvekből tette meg. A valószínű magyarázat azonban az, hogy azért tért haza Vácra, mert időközben édesapja csődbe jutott, s megpróbálta a család anyagi helyzetét egyensúlyba hozni. Argenti Döme életrajzírói abban megegyeznek, hogy mind az egészségi, mind a gazdasági „vállalata” sikerrel járt, sőt Hahnemann munkái olyannyira megtetszettek neki, hogy maga is a hasonszenvi gyógyászat hívévé szegődött, s újdonságai révén Vác legkeresettebb orvosává vált. Sikerein felbátorodva népszerűsíteni kezdte Hahnemann teóriáját előbb a Helmeczy Mihály által szerkesztett Jelenkor c. lapban, majd a Társalkodóban, végül a Pesti Naplóban (amely az első országos napilap lett, amely tág teret adott a homeopátiának). Tevékenységét elősegítette, hogy a Helytartótanács 1834. febr. 26-i rendelete engedélyezte az addig tiltott gyógymódot. A „kiváló tollal” megírt érdekes cikkei ugyanakkor fellázították a hagyományos gyógymódot alkalmazó (aleopata) orvosokat, akik elkeseredett hangú cikkekkel éles polémiákba keveredtek Argenti Dömével.

Argenti Döme ekkor úgy gondolta, hogy népszerű könyvet ír a homeopata gyógyításról (Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása, 1847). A laikus – „nemorvos és kezdő hasonszenvi orvosok” – közönség számára írt, hét magyar és öt német kiadást megélt mű első része a homeopátia elveit tárgyalja, majd az egyes betegségekkel kapcsolatban ajánlott gyógymódot írja le a tünetek testrészenkéti csoportosítása szerint. Nyolc évvel az első kiadás után (1855) bővített formában jelent meg a munka második kiadása. Az 1858-ban napvilágot látott harmadik kiadástól kezdve a kötetet Hahnemann életrajzával egészítette ki (s ezt a kiadást Scitovszky Jánosnak ajánlotta). Munkájának első német nyelvű fordítása – a harmadik kiadás alapján – 1860-ban jelent meg, ám ezt a német fordítást is többször újranyomták. A kötetek összpéldányszáma elérte a tízezret, ami példátlan sikert jelentett. Könyve országszerte ismertté tette nevét, s mivel a politikától mindig távoltartotta magát, az 1850-es–1860-as években a főrangú világ egyik legkedveltebb orvosa volt, aki a főúri szalonok mellett főpapi rezidenciákban is gyakran megfordult. Háziorvosa volt – többek között – Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érseknek (1849–1866), aki semmiféle honoráriummal nem tudta rávenni arra, hogy Vácról Esztergomba költözzön. Legtöbb betege ugyanakkor a fővárosban volt. Ezért mindennap reggel a szőnyi hajóval érkezett Buda-Pestre, ahol Jármay Gusztáv patikájában, az Arany Oroszlán Gyógyszertárban fogadta „clienseit”, rendelőjét is itt, az egyik szobában rendezte be (a belvárosi Zöldfa [ma: Veres Pálné] utcában). A Jármay-féle gyógyszertárral fennálló kapcsolata indította a Hasonszenvi útitárs (1863) c. könyve megírására. A homeopata gyógymód egyik kedvelt jellegzetessége volt a kis házipatika. A külön hasonszenvi részleget is felmutató Jármay-gyógyszertár ilyenek összeállításával is foglalkozott. A könyvhöz, amelyet az Arany Oroszlánban is meg lehetett vásárolni, Jármay kis kézigyógyszertárat is összeállított. s ez az „árukapcsolás” (kézikönyv + gyógyszerek) igazi szenzációnak számított…

Emlékezet

Argenti Döme élete végéig Vácott tartózkodott. Fiatal korában Császár Ferenc (1807–1858) és Szenvey József (1800–1857) íróbarátaival együtt azonban gyakran eljárt Fótra is. Ennek a baráti körnek állított emléket Vörösmarty Mihály Fóti dal (1842) c. versével. Maga is írt kisebb költeményeket, de csak saját kedvtelésére. Verseken kívül zenével is foglalatoskodott, egy keringőt is komponált (Medicus valcer). Orvosi működésének harmincéves jubileumán (1866) a király királyi tanácsossá nevezte ki és a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki (ugyanebben az évben Vác városa díszpolgárává választotta meg).

Argenti Dömét 1890. febr. 20-án este szélhűdés (= agyvérzés) érte, ez a következő évben megismétlődött, 1893-ban pedig már harmadik alkalommal történt meg; utolsó éveit teljes bénultságban töltötte. Családja, rokonsága nem volt, élete végén a váci Pauer család – mindenekelőtt Pauer Imre Rudolf filozófus, premontrei szerzetes – viselte gondját. (Argenti Döme nevelte korábban a Pauer fiúkat.) Végrendeletéből kiderült, hogy 200 000 forintos bankbetéttel rendelkezett és rendkívül értékes könyvtára és műgyűjteménye is volt. Az örökösök – törvényes leszármazott és oldalági rokon hiányában – az elhunyt legközelebbi barátai és bizalmasai (és Vác városa) köréből kerültek ki. Vác városa közgyűlésén jegyzőkönyvben örökítette meg érdemeit (1893. nov. 25-én). Születésének 100. évfordulóján, 1909-ben a Váci Múzeum Egyesület szülőháza (ma: Köztársaság út 6.) falát márvány emléktáblával jelezte. A helyi kórháznál közterület (1991-től Argenti Döme tér) őrzi nevét. Sírja azonban már nem tekinthető meg, mert a váci középvárosi temetőt 2005-ben felszámolták.

Elismertség

A Magyar Hasonszenvi Orvosegyesület alapító tagja (1865-től) elnöke (1867. okt. 15.–1890), majd örökös tb. elnöke (1890-től). A lipcsei (1855), a bécsi homeopata egyesület tagja (1857).

Elismerés

Vác díszpolgára (1886).

Szerkesztés

A Jelenkor c. politikai hetilap Társalkodó c. melléklapjában rendszeresen közölt cikkeket a homeopátiáról (1838–1842). A Hasonszenvi Lapok munkatársa (1866–1873) és szerkesztője (1868. jan. 15.–1870. júl. 15.). Írásai a fentieken kívül még a Gyógyszerészeti Hetilapban, ill. a Homeopathische Zeitungban jelentek meg (1862-től).

Főbb művei

F. m.: önálló művei: Dissertatio medico-practica de cephalalgia. Orvostudori értek. (Pest, 1836)
Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása. Nemorvosok és kezdő hasonszenvi orvosok használatára. (Pest, 1847
2. bőv. kiad. 1855
3. bőv. kiad. Hahnemann Sámuel életrajzával. 1858
uez németül: Homeopathische Behandlung verschiedener Krankheiten für angehende Ärzte und gebildete Nichtärzte. Mit einer Lebensbeschreibung Hahnemanns. Pest, 1860
4. bőv. kiad. 1862
5. bőv. kiad. Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan címmel. 1–2. 1865
6. bőv. kiad. I–II. köt. 1868
uez németül: Homeopathische Behandlung der Krankheiten für angehende Ärzte und intelligente Nichtärzte. Mit einer Lebensbeschreibung Hahnemanns. Pressburg–Leipzig, 1876
7. újra átd. kiad. Bp., 1877)
Hasonszenvi útitárs rögtön támadt betegségek elhárítására. (Pest, 1863).

F. m.: írásai a Hasonszenvi Lapokban: A vérhas. (1866. jan. 15.)
Szürke hályog. (1866. ápr. 15.)
A cholera hasonszenvi gyógyítása. (1866. júl. 15.)
Főmagasságú bíbornok, herczegprimás ő eminentiájának kóresete. 1–2. (1866. okt. 15.–1866. nov. 15.)
A szemek ápolásáról. (1867. ápr. 15.)
A hasonszenv érdekei. (1868. jan. 15.)
A váltóláz hasonszenvi gyógyítása. (1868. febr. 15.)
Egyiptomi szemlob. (1869. jan. 15.)
Az elmebetegségekről. 1–2. (1869. márc. 15.–1869. ápr. 15.)
Elmebetegségekre vonatkozó esetek. 1–3. (1869. jún. 15.–1869. aug. 15.–1869. szept. 15.)
dr. Kaffka gyógytana. (1869. dec. 15.)
Hasonszenvi tanszék és kóroda. (1870. márc. 15.)
A homeopathia a képviselőházban. (1870. aug. 20.)
Hasonszenvi gyógytan. (1871. jan. 1. és 1873. febr. 1.)
Emlékbeszéd dr. Hausmann Ferencz tanár hamvai felett. 1–2. (1877. ápr. 16.–1877. máj. 1.).

Irodalom

Irod.: források és megemlékezések: dr. Argenti Döme. (Vasárnapi Újság, 1861. 38. [szept. 22.])
dr. Argenti Döme kir. tanácsosi kinevezése. (Hasonszenvi Lapok, 1866. febr. 15.)
dr. Argenti Döme Pest vármegye tb. orvosi kinevezése. (Pest, 1867. jún. 15.)
dr. Argenti Döme, a hasonszenvi orvosok egyesülete elnöke. (Hasonszenvi Lapok, 1867. okt. 15.)
Dudits Miklós: Tudományos mozgalmak a homeopathia mezején. [Hahnemann Sámuel és Argenti Döme.] (Egészségi és Hasonszenvi Közlöny, 1878. ápr. 15.)
Fél évszázados jubileumát ünnepli dr. Argenti Döme. (Váczi Közlöny, 1886. aug. 29.)
Elismerést az érdemnek. [dr. Argeni Döme.] (Váczi Közlöny, 1886. nov. 7.)
Vácz város díszpolgára: dr. Argenti Döme. (Váczi Közlöny, 1887. jan. 23.)
S. A.: Argenti Döme. [Születésnapján, köszöntő.] (Pesti Napló, 1891. okt. 26.)
Az első magyar homeopatha halála. [Argenti Döme.] (Pesti Napló, 1893. okt. 27.)
Argenti Döme. (Pesti Napló, 1893. okt. 28.)
Argenti Döme. [Nekrológ.] (Váczi Közlöny, 1893. okt. 28.)
A váczi csodadoktor. [Argenti Döme emlékezete.] (Magyar Hírlap, 1893. okt. 31.)
Argenti Döme temetése. (Váczi Közlöny, 1893. nov. 5.)
A goromba doktor. [Anekdoták Argenti Döméről.] (Budapesti Napló, 1909. szept. 16.)
Vay Sándor: Argenti Döme. Visszaemlékezés. (Pesti Hírlap, 1909. szept. 28.)
Váci Náci [Tragor Ignác]: Váci vidámságok. [Anekdoták Argenti Döméről is.] (Vác, 1924)
Borsa Gedeon: Argenti Döme. (Orvostörténeti Közlemények, 1964)
Kapronczay Károly: Argenti Döme és a hazai hasonszenvészet. (Orvosi Hetilap, 1988. 24.)
Forró Katalin: Nagyjaink: Argenti Döme. Aki Bismarckot is gyógyította. (Pest megyei Hírlap, 1992. okt. 21.)
Székelyhidi Ferenc: dr. Argenti Döme emlékezete. (Váci Polgár, 1999. 9.)
Furucz Zoltán: Bismarckot, Madáchot, Ferenc Józsefet is gyógyította a váci csodadoktor. (Váci Napló, 2019. márc. 8.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. (Pest, 1858)
Karcsú Antal Arzén: Vácz város története. VII. köt. [Az Argenti családról és a helyi görög kolóniáról.] és IX. köt. [Argenti Döméről.] (Vácz, 1886 és 1888)
Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. I–IV. (Bp., 1929–1940
hasonmás kiad.: 1994–1995)
Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések. 1772–1849. (Bp., 1998)
Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. (Bp., 2004).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/310685 (Argenti Döme gyászjelentése, 1893)

https://real-j.mtak.hu/15490/1/ORSZ_ORVO_OK_1964_030.pdf (Borsa Gedeon: Argenti Döme, 1964)

http://muzeumvac.hu/blog/9/Argenti-Dome-a-vaci-csodadoktor.html (Argenti Döme, a váci csodadoktor, 2020)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2024

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője