Arányi Lajos
Arányi Lajos

2024. július 21. Vasárnap

Arányi Lajos, 1875-től hunyadvári

orvos, patológus, régész

Névváltozatok

1842-ig Losteiner Lajos György; Lahnsteiner Lajos

Születési adatok

1812. május 29.

Komárom, Komárom vármegye

Halálozási adatok

1887. július 28.

Nagymaros, Hont vármegye

Temetési adatok

1887. július 31.

Nagymaros


Család

Szász eredetű családból származott.

Szülei: Lahnsteiner/Losteiner Antal vármegyei sóhivatali tiszt, Piller Anna.

Lostainer Antal testvérei: Stróbl Mártonné Lostainer Juliána (†1842. márc. 30. Pest) és Losteiner Mihály (1788?–1877. márc. 4. Esztergom. Temetés: 1877. márc. 6. Esztergom, Városi Sírkert) esztergomi érseki uradalmi tiszttartó. Édesapja valószínűleg 1816-ban elhunyt (legkisebb testvére, Anna Erzsébet ebben az évben született), a kisfiút nagybátyja, Stróbl/Stróbly Márton (†1831) vette magához: örökbe fogadta.

Losteiner Mihály és Király Borbála fia: dr. Losteiner Károly (1832. ápr. 12. Nagysarló, Bars vm.–1902. szept. 27. Eger. Temetés: 1902. szept. 30. Kompolt) orvos, parádi fürdőorvos, majd gr. Károlyi Mihály uradalmi orvosa.

Losteiner Károly testvére: Rigler Ignácné, majd Hübschl Sándorné Losteiner Erzsébet (1843. máj. 10. Dejtár–1931. febr. 16. Esztergom), dr. Rigler Gusztáv (1868. nov. 4. Dunamocs, Esztergom vm.–1930. aug. 20. Bp.) orvos, bakteriológus, egyetemi tanár édesanyja.

 

Testvérei: Arányi Antal (= 1848-ig Losteiner Antal, 1804. jún. 27. Komárom–1874. febr. 19. Bp.) budai gimnáziumi tanár, 1848-as honvéd, a komáromi 18. honvéd zászlóalj századosaként a komáromi várőrségnél szolgált, Lostainer Alojzia (1806. ápr. 19. Komárom) és Paulay Ferencné Losteiner Mária (= Losteiner Anna Mária, 1809. márc. 25. Komárom). A többi testvére csecsemő- vagy kisgyermekkorban elhunyt.

Losteiner Mária férje: Paulay Ferenc jogász, ügyész.

Gyermekük: erdőbaktai Gottesmann Adolfné Paulay Irma.

Paulay Irma unokája: Baktay Ervin (1890–1963) író, orientalista.

 

Felesége: 1852–1883: Joachim Johanna Emília (= Joachim Anna, 1824–1883. jan. 23. Pest. Temetés: 1883. jan. 25. Kerepesi út); Joachim Julius (†1865. jan. 17. Pest) köpcsényi gyapjúkereskedő, a helyi Chevra Kadisa elöljárója és Figdor Franziska („Fanny”, †1867. jún. 27. Melk, Alsó-Ausztria, Ausztria) leánya; Joachim József (Joachim, Joseph, 1831. jún. 28. Köpcsény, Moson vm.–1907. aug. 15. Berlin) hegedűművész, zenepedagógus, a berlini zeneművészeti főiskola alapító igazgatója testvére.

Joachim Johanna Arányi Lajos második felesége volt, első felesége, Ziska Amália (?) és kisleánya, Aranka korai halála után 1851-ben újranősült.

Gyermekei: Arányi Árpád (1852. febr. 12. Pest–1907. ápr. 30. Bp. Temetés: 1907. máj. 2. Németvölgyi út) orvos, Mébold Frigyesné Arányi Hortenzia (= Arányi Hortense, 1853. dec. 25. Pest–1933. jún. 4. Vác), Arányi Taksony (1858. dec. 17. Pest–1929. márc. 5. Bp. Temetés: 1929. márc. 9. Kerepesi út) jogász, magyar kir. jogtanácsos, Budapest rendőrfőkapitány-helyettese és Arányi Krisztina (1859. nov. 12. Pest–1936. júl. 7. Vác. Temetés: 1936. júl. 9. Vác) tanítónő.

Arányi Taksony és Niewiarowicz Anna Adrienne gyermekei: Arányi Jelly (1893. máj. 30. Bp.–1966. márc. 30. Firenze, Olaszország) és Arányi Adila (1886. febr. 26. Bp.–1962. dec. 15. Bellosguardo, Firenze, Olaszország) hegedűművészek és Arányi Hortense (1887. febr. 8. Bp.–1953. márc. Cuckfield, Sussex, Anglia) zongoraművész.

Arányi Hortenzia férje: Mébold Frigyes (1834. Yverdon, Svájc–1907. okt. 11. Bp.) kereskedelmi akadémiai tanár; Mébold Jakab és Trössl Mária fia.

Arányi Zoltán (1856–1862) kisgyermekkorában meghalt.

 

Joachim Johanna első férje: Rechnitz János (= Rechnitz, Johann Karl, 1802. máj. 30. Pozsony–1850? Pest) orvos, sebész és szülészmester.

Gyermekeik, Arányi Lajos nevelt gyermekei: Arányi Ágost (= Rechnitz Theodor, 1841. szept. 28. Pest–1906. máj. 30. Bp. Temetés: 1906. jún. 1. Kerepesi út) r. k. pap, piarista szerzetes, a szegedi (1871–1886), a temesvári (1886–1890), a kecskeméti piarista főgimnázium (1890–1906) r. tanára, Arányi Béla (= Rechnitz Félix, 1844. ápr. 13. Pest–1921. máj. 7. Vác) r. k. pap, piarista szerzetes, a budapesti (1869–1876), a kecskeméti (1876–1877 és 1887–1888), a nagybecskereki (1878–1887), a trencséni (1888–1894) és a váci piarista főgimnázium (1894–1911) r. tanára és házfőnöke, Arányi Kornélia (= Rechnitz Kornélia Auguszta, 1847. febr. 17. Pest–1914. nov. 7. Bp. Temetés: 1914. nov. 9. Kerepesi út).

Arányi Kornélia férje: Vámbéry Ármin (= Wamberger Hermann, 1832. márc. 19. Szentgyörgy–1913. szept. 15. Bp.) orientalista, utazó, az MTA tagja (l.: 1860, r.: 1876, t.: 1893).

Gyermekük: Vámbéry Rusztem (1872. febr. 29. Pest–1948. okt. 24. New York, Egyesült Államok) jogász, polgári radikális politikus, Magyarország washingtoni követe (1947–1948), az MTA tagja (t.: 1945).

Rechnitz János halála után Arányi Lajos örökbe fogadta és nevére vette Joachim Johanna gyermekeit. Rechnitz János és családja 1849. júl. 23-án tért át az evangélikus hitre.

A család eredeti névváltozata Lahnsteiner, ill. Lohsteiner volt, a leszármazottak azonban a Losteiner (= Lóstájner, Lostainer stb.) alakot is használták, s az anyakönyvezés sem volt következetes. Nevét 1842-ben változtatta meg, családi visszaemlékezés szerint egy régi névsorban talált rá egy „Arányi” nevű közkatonára, más adatok szerint barátai, diáktársai túlzott pontosságáért „arányosnak” vagy „arányinak” csúfolták… Hivatalosan 1875-ben vette fel a hunyadvári előnevet.

Iskola

Korán árvaságra jutott, ezért Stróbl Márton, nyugalmazott katonatiszt, édesapja nővérének a férje a családjába fogadta. Nagynénje papnak, Stróbl Márton jogásznak szánta, a házaspár abban azonban megegyezett, hogy mindenekelőtt a klasszikus nyelveket (latin, görög, ill újlatin [francia, olasz és spanyol]) kell jól megtanulnia. Tizennégyéves koráig magánúton, a nyelveken kívül még rajzot, szépírást és antik művészettörténetet is tanult.

Gimnáziumi tanulmányait Budán és Pesten végezte (1825?–1829), majd a pesti tudományegyetemen bölcseletet és jogot hallgatott (1829–1831). A kolerajárvány idején (1831) komáromi otthonában tartózkodott, ahol betegeket gyógyított; ekkor döntött úgy, hogy jogi tanulmányait az orvosival cseréli fel. Döntésében közrejátszott az, hogy nevelőapja, Stróbl Márton 1831 nyarán elhunyt (elképzelhető, hogy halála összefügg a járvánnyal).

A pesti tudományegyetem orvosi karán folytatta tanulmányait, ahol tudori okl. szerzett (a dolgozatot nagynénjének, Stróbl Mártonnének ajánlotta, 1837. júl. 24-én). Tanulmányait kitűnő rajzkészsége és különleges nyelvismeretei (ekkor már az angollal együtt hat nyelven írt és olvasott a magyaron és a német anyanyelvén kívül) révén diáktársait messze felülmúló alapossággal és sikerrel végezte. A tananyaghoz tűéles rajzokat és színes képeket is készített. Tehetségére felfigyelt Stáhly Ignác sebész professzor is, aki nevezetesebb kóreseteit rajzokban és gipszöntvényekben is megörökíttette.

Az orvosi szünnapok alatt bejárta az országot, megismerkedett a népies gyógymóddal, valamint néprajzi és történeti ismereteket is szerzett, s úti jegyzeteiről rajzokat is készített.

Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.).

Életút

A pesti tudományegyetemen, a Belgyógyászati Klinikán Bene Ferenc tanársegéde (1837–1839), majd hosszabb külföldi tanulmányútra indult. Rövidebb ideig Páduában volt (1839–1840), ahol helyi ispotályokat látogatott, majd Bécsben telepedett le (1840–1844), itt a késmárki Lippich Ferenc Vilmos (= Lippich, Franz Wilhelm, 1799–1845) Belklinikáján kórbonctani, törvényszéki orvostani és mentőorvosi tanulmányokat folytatott (1839–1844) és Lippich tanácsára Karl von Rokitansky (1804–1878) növendéke lett.

Hazatérése után a pesti tudományegyetemen a kórbonctan ny. rk. tanára és a Kórbonctani Intézet első igazgatója (1844. ápr. 11.–1849. júl. 30.: kilenc hónapra felfüggesztették állásából); közben visszatért Bécsbe az uroscopia (= vizeletvizsgálat) kitanulására. A jogászoknak törvényszéki orvostant, a papoknak életmentést is tanított, egyúttal kidolgozta a hazai orvosképzés reformját, amelyben Balassa Jánossal kezdeményezte, hogy a kórbonctan (= pathológia) rendes tantárgy legyen és két éven át adassék elő (1848. júl. 4-én).

A forradalom kitörése napján, 1848. márc. 15-én az orvostanhallgatók Arányi Lajos és Balassa János vezetésével vonultak a Heckenast-nyomda elé, nem sokkal később Arányi belépett a „nemzeti őrseregbe” és főorvossá nevezték ki a pesti ( = budai?) Nyúl kaszárnyába (1848. jún. 26-án). Gyenge egészségi állapota miatt csapatorvosi szolgálatot nem vállalhatott, helyette hátországi felügyeletre jelentkezett. A gödöllői, a hatvani, a váci és a nagykőrösi kórházban „szemlét tartott”, azaz az ott szervezett tanfolyamokon életmentést és elsősegélynyújtást mutatott be. 1848. dec. 26-án a komáromi bencés monostorban felállított tábori kórház vezetőjévé nevezték ki, 1849. jan.-tól ún. inspiciáló orvosként hadikórházakat látogatott. Pest-Buda visszafoglalása után a Ludovika épületében megszervezett egy 1200 ágyas katonai kórházat, ahol a sebesülteken kívül tífuszos és kolerás betegeket is gyógyított, 1849. júl. 4-én orvos kapitánnyá lépett elő. (Pest kiürítésekor sem hagyta el a várost: betegeivel, köztük kétszáz sebesült orosszal, ott maradt; ez utóbbiak ellátása ugyanis nem történt meg. Miután júl. 30-án átadta az utolsó sebesült orosz katonát az őt felváltó osztrák orvosoknak, elkezdődött az „igazolási procedúrája”, amely katedrájától való eltiltással zárult…)

1851-ben taníthatott újra, de professzori kinevezését csak tíz év múlva engedélyezték. A kórbonctan ny. r. tanára (1861–1873).

Arányi Lajos Magyarországon elsőként oktatta a kórbonctant, és honosította meg a kórbonctani kutatásokat, a pesti tudományegyetemen az első magyar kórbonctani intézetet saját költségén rendezte be (1844-től). Az egykori feljegyzések és visszaemlékezések szerint előadásai különlegessége és rendkívül tájékozottsága miatt jelentős eseménynek számítottak. Tanszékén 3500 preparátumból, 60 festményből és több száz speciális színes ceruzarajzból álló gyűjteményt hozott létre. Tudományterülete leíró anatómiai részét ugyanis különleges mintákkal és sajátos rajzokkal illusztrálta. Kidolgozott egy Myoplastica nevű szerkezetet, ami valószínűleg egy anyagdomborítással kimunkált izommodell volt, amely a térben  mutatta be a különböző izmok működését. Valamint guttaperchából elkészített egy szétbontható szívet is, amelynek „alkatrészeit” mozgatni tudta, sőt a szívhangokat egy ún. zsebkendőfeszítéssel utánozta (állítólag egy pumpálható, garattal összekapcsolt, hangokat adó tüdőmodell is gyűjteménye részét képezte). Arányi Lajos azonban nemcsak a holttestek boncolásához, hanem azok balzsamozásához és mumifikálásához is értett. Gr. Széchenyi István és Ferenc József császár leánya, Zsófia tetemét is ő balzsamozta be. A mumifikálás iránti nagy érdeklődésével és szakértelmével magyarázható az a tette, amellyel már a maga korában is megbotránkoztatta környezetét. Amikor ugyanis kisfia, Zoltán 1862-ben meghalt, mumifikálta holttestét, s azt felöltöztetve, fejére sapkát húzva, éveken át egyetemi dolgozószobájában tartotta – látogatói legnagyobb megdöbbenésére.

Arányi Lajos kutatóként foglalkozott – többek között – az ödéma, a narkózis és a mellűr ill. a szív betegségeivel. A kórboncztan elemei (1864) c. művei az első magyar nyelvű kórbonctani tankönyv. A kötet első része, az Általános kórboncztan a patológiai alapfogalmakkal ismertet meg, ehhez több új orvosi műszót is alkotott. A második rész két további fejezetre oszlik: a Kórodai kórboncztanra és a Törvényszéki orvostanra. A második rész második fejezete tkp. az első hazai kriminológiai összefoglaló is, mert itt részletesen tárgyalja „a felserdültek erőszakos halálának különféle nemeit”, „az újszülöttek erőszakos halála” körülményeit. A kötet utolsó része pedig a halottvizsgálati módokat és a kórbonctani jegyzőkönyv vezetésére szolgáló utasításokat közöl.

Arányi Lajosnak különösen értékes régészeti tevékenysége. Gyalogosan bejárta az országot és a történelmi értékű műemlékekről festményeket készített, kezdeményezte a Vajdahunyadvár restaurálását (1861). Az erdélyi Vajdahunyadi vár 1854-ben – máig nem tisztázott körülmények között leégett. A vár pusztulása az abszolutizmus korszakában, az 1850-es–1860-as években igen nagy figyelmet keltett. Arányi Lajos a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságán keresztül kapcsolódott be a magyarországi műemlékvédelmi mozgalom kezdeteibe (nem volt ritka ez, hisz pl. Henszlmann Imre, a Műemlékek Országos Bizottsága első előadója is orvosi tanulmányokat folytatott). Arányi családi vagyonának nagy részét arra áldozta, hogy rendszeresen leutazzon a várhoz, helyszínen mérje fel az állapotát és alapos leírást is készítsen róla. Számos felvételt készített a várról, több előadást tartott róla, három példányban elkészítette a makettjét is. Kutatásai eredményéről egy monográfiát is közzétett Vajda-Hunyad vára, 1452., 1681., 1866. szóban és képben (1867) címmel. Könyve rendkívüli alkotásnak számított, különös tekintettel a felbecsülhetetlen értékű ábrákra és egyéb illusztrációkra. A kötet egy rövid történeti bevezető után részletesen leírja a vár 1866-os állapotát. Mivel a hazai műemlékvédelem szaknyelve még nem alakult ki, Arányi különös stílussal, az általa magas szinte űzött orvostudomány (kórbonctani) terminus technicusaival jellemezte a beteg épületet: „Mint orvos kitelhető erőfeszítéssel megvizsgálván a várnak kóros állapotát, azon diagnosist állapítottam meg, hogy a vár in agona van, azaz: hogy haldokló – s a megmentés egyetlen egy eszmén sarkallik, s ez az, hogy a várat lethargiába kell mesterségesen juttatni, vagyis tetszhalotti állapotba, melyből azt, mikor akarjuk (természetesen a méltán remélhető legfelsőbb engedély mellett), ismét életbe, éspedig virító ép életbe juttathatjuk. A könyv szövegét számos ábra egészíti ki, köztük a vár mind a négy szintjének alaprajza, távlati képek, a fontosabb épületek hossz- és keresztmetszete, az ajtó- és ablakkeretek rajzai, bordaprofilok, illetve a faldekoráció színesben (!) kinyomtatott mustrái. Arányi könyve (amelyből a metszetek egy részét külön is megjelentette) az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulásának évében (1867-ben, azaz a „kiegyenlítés” évében) jelent meg, s azt Arányi Lajos Deák Ferencnek ajánlotta. Különös módon Arányi azt szerette volna, ha a Vajdahunyadi várat vadászkastélynak rendezzék be a király, azaz Ferenc József számára. „…Egy nemes célja lehet csak a felújított épületnek: egy királyi vár. A várat egy kormányzó építtette, s egy király folytatta…” Arányi Lajosnak köszönhető, hogy a megszülető műemlékvédelem, a romantikus hazafiság és a reálpolitika egymásra talált. Arányi ötlete meghozta gyümölcsét: a költségvetésből jelentős összeget juttattak a vár felújítására, 1868-ban megindulhatott a helyreállítás, s csakhamar Vajdahunyad a hazai műemlékvédelem első próbakövévé vált. Arányi másik jelentős tette, hogy a budai Vár egyes épületein érdekes feliratokat tett közzé, amelyek ismertették a ház történetét, nevezetesebb tulajdonosainak sorsát (1868-ban kerültek fel az első emléktáblák a vár legrégebbi házaira, példáját idővel a főváros más kerületei is követték.

Arányi Lajos olvasta Nagy Ignácnak, az Életképekben megjelent „úti képecskéjét a rudnói csodadoktorról, Madách Imre orvosáról, Madva Ferencről, a helyi plébánosról. Madva működése azonban nemcsak csodálatot, de haragot is kiváltott. Az orvosok veszélyeztetettnek látták szakmai tekintélyüket, Bugát Pál tiltakozott, hogy Nyitra megye megengedte Madvának „reczipék” felírását, Kossuth Lajos ugyanakkor Madvát ajánlotta Wesselényi Miklósnak szembaja orvoslására. Arányi Lajos személyesen látogatta meg a „rudnai csuda orvost”, akinek tevékenységéről könyvet is megjelentetett (Rudnó és lelkésze, 1846). Arányi véleménye Madva Ferencről nem kedvező: tisztelettel, de elítélően ír arról a papról, aki orvosi mesterséget űz tudományos képzettség nélkül. A könyvet kiegészítette a dunai hajóútján szerzett élményeit leíró függelékkel. Ez a még valami, többek közt a mai magyar zsidó című toldalék lett – későbbi értékelések szerint – az első magyar antiszemita káté. Már a kortársak – pl. az Életképek, ahol Nagy Ignác rudnói beszámolói is megjelentek – is megállapították, hogy a toldalékot Arányinak tanácsosabb lett volna elhagynia, hisz valójában nincs köze kötete témájához, a „rudnói charlatanhoz”. A rudnói lelkész „ignorantiáját” ugyanis a magyar zsidó torzképével egészíti ki, azaz Arányi küzd a kuruzslás és a sarlatánság ellen, egyúttal érvelését a hazai zsidóság előítéletes, néha nevetséges leírásával („a zsidó midőn beszél, mindig izeg-mozog fészkelődik, köpköd”) erősíti, jóllehet felsorolja a zsidók „méltánylandó” tulajdonságait és képességeit is. Arányi megrótta a zsidókat, amiért nem magyarosodnak elég gyorsan, a „reformáta” zsidóknak vallásuk elhagyását javasolta, megemlítette még, hogy a magyarosodó zsidók kedvelik a honi tudományt és művészeteket, ilyen esetekben számítani lehet az „igen ildomosan elzárt erszényükre”.

Emlékezet

Arányi Lajos régi szász nemesi családból származott (a család eredeti neve Lahnsteiner volt, ez a névváltozat torzult el Losteiner, Lostainer alakra). Gyermekkorát szülővárosában, Komáromban töltötte, tanulmányait Budán és Pesten végezte. Tudományos karrierje Bécsben kezdődött, majd Buda-Pesten folytatódott. 1873-ban vonult nyugalomba, 1874-ben háromezer forintnyi alapítványt létesített a tehetséges, szegény orvostanhallgatók megsegítésére. Utolsó éveit Nagymaroson töltötte, azt tervezte, hogy vajdahunyadi vázlataival újabb országos vándorutat tervez: városról-városra, faluról-falura jár, s előadásokat tart e jeles műemlékről. Előadásai jövedelmével a vár felújítását támogatta volna. Amikor Vajdahunyad érdekében 1886 őszén otthonából eltávozott, súlyosan „meghűtötte magát”, mellhártyalobot kapott, betegsége félévre ágyhoz kötötte. 1887 nyarán már tudta, hogy nemsokára meg fog halni, utoljára még nagyszámú családja körében meglátogatta Visegrád romjait. Nagymaroson hunyt el, ideiglenesen ott temették el, majd maradványait Budapestre szállították, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Nemzeti Sírkertben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Tiszteletére 1945 előtt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kara évente Arányi Lajos-versenyboncolást rendezett, amelynek kitüntetettjeit az egyetemi tanács az éves közgyűlésén jutalmazta. Mellszobra (Paulikovics Iván alkotása, 2003) a Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézete előtt, a belső klinikai telepen (Budapest, VIII. kerület Baross utca 26.) látható. Szülőhelyén, a szlovákiai Révkomáromban, a Klapka György téren emléktábláját helyezték el (2007).

Főbb művei

F. m.: Értekezés a pokolvarról, mellyet az Ungh vize mentében honilag uralkodó nyavalya észrevett néhány jelesebb esetivel világosítva közrebocsátott Lóstájner Lajos György [!]. – De anthrace. Dissertatio inauguralis medica… [Orvostudori értek.] (Buda, 1837)
Tanszékfoglaló beszéd, melyet 1844. ápr. 11-én a pesti orvoskar termében beiktatása alkalmával fényes gyülekezet előtt tartott Arányi Lajos. (Pest, 1844)
Rudnó és lelkésze 1844 és 1845-ben, meg még valami, többi közt a mai magyar zsidó is. Közrebocsátá részrehajlatlanul Rudnó baráti és elleni felvilágosítására Arányi Lajos orvos, sebész tudor. (Pest, Emich Gusztáv kiadása, 1846)
Memoranda der pathologischen Anatomie für Praktiker und Legalärzte, mit Berücksichtigung der Rigorosanten. (Pest, Lampel, 1855)
A boncztani rajzok hasznáról és kellékeiről. Akadémiai székfoglaló. (elhangzott: 1860. júl. 16.
megjelent: Akadémiai Értesítő, 1860. 3.
hasonmás kiad.: MTA Matematikai és Természettudományi Osztálya Közleményei, 1960)
A kórboncztan elemei. Gyógygyakorló és törvényszéki orvosok számára sokratesi modorban tárgyalva. (Buda, 1864)
Orvosgyakorlati tanulmányok a mellűr zsigereinek táj- és leíró boncztana köréből némi, az orvosi rajzok czélszerű elkészítésére vonatkozó útmutatással. Írta és kiadta Arányi Lajos. (Buda, 1865)
Vajda-Hunyad vára, 1452., 1681., 1866. szóban és képben. Szerk. és kiadta Arányi Lajos. A várnak alap-, átmetszeti- és fölrajzait Eibl Károly úr tervei szerint Doby Jenő metszette rézre Pesten, a tájképeket pedig a szerzőnek eredeti fölvételei szerint Katzler B. rajzolta kőre Bécsben. 15 táblán 79 ábrával. (Pozsony, Wigand könyvnyomdája, 1867)
Az 1452-ben épült és 1854-ben leégett, azóta pedig folyvást pusztuló Vajda-Hunyad várának rövid szöveggel magyarázott négy látata, melyeket Arányi Lajos természet után vett föl és a híres Katzler Vince által vésett kőre. 2. kiad. (Pest, 1867)
Rójuk le 800 éves adósságunkat és állítsunk Szent István király dicsőítésére emléket, mely díszére válnék mind a dícsőítendőnek, mind a dícsőítőknek. Indítványozza Arányi Lajos. (Pest, Athenaeum, 1870).

Irodalom

Irod.: források: Lóstájner György Lajos orvos doctori koszorújának nyerésekor júl. 24-én illy czím alatt: Értekezés a pokolvarról… közrebocsátott. Ajánlva tek. Stróbl Mártonné Lóstájner Juliána asszonyságnak, a szerző nagynénjének. (Nemzeti Ujság, 1837. aug. 2.)
Arányi Lajos, a kórboncztan rendkívüli tanára f. hó 11-ikén igtattatott orvosi karunk nagyságos kormányzója s királyi tanácsos Stáhly Ignácz ő Nagysága által azon tanszékbe, mely az ifjú tanár … működése fogva … nagyszerű reményekre jogosít bennünket. (Orvosi Tár, 1844. ápr. 21.)
Losteiner Antal vezetéknevének Arányi-ra átváltoztatása megengedtetvén, ezennel országszerte kihirdettetik. (Közlöny, 1848, dec. 23.)
Vámbéry Ármin az ismert utazó és keleti nyelvész jegyet váltott Arányi Kornéliával, a jeles egyetemi tanár, Arányi Lajos leányával. (Fővárosi Lapok, 1868. jan. 30.–Pesti Napló, 1868. jan. 31.–Budapesti Közlöny, 1868. febr. 1.)
Vámbéry Ármin esküvője Arányi Kornélia kisasszonnyal tegnapelőtt este volt. (Fővárosi Lapok, 1868. ápr. 30.)
Arányi Lajos. (Vasárnapi Ujság 1869. 23. [jún. 6.])
Arányi Antal volt honvéd őrnagy ma, f. hó 19-én temettetik el vízivárosi Horvát utczai lakásából. (A Hon–Pesti Napló, 1874. febr. 19.)
dr. Arányi Lajosnak, a budapesti egyetem nyugalmazott tanárának a „hunyadvári” előnév használhatását díjmentesen megengedem. (Budapesti Közlöny, 1875. jan. 28.)
Elhunyt hunyadvári Arányi Lajosné Joachim Johanna. (Fővárosi Lapok, 1883. jan. 26.–Nemzet, 1883. jan. 27.)
Szentiványi Zoltán: Századunk névváltozatásai. 1800–1893. [Losteiner Antal 1848-ban, Losteiner Lajos 1842-ben vette fel az Arányi nevet.] (Bp., 1895)
Elhunyt dr. Losteiner Károly gr. Károlyi Mihály volt uradalmi orvosa. [Temetés utáni hír.] (Hevesvármegyei Hírlap, 1902. okt. 1.)
Arányi Ágost. 1841–1906. [Nekrológ.] (Függetlenség, 1906. máj. 31.)
Elhunyt hunyadvári Arányi Árpád székesfővárosi kerületi orvos. (Budapesti Hírlap–Magyarország [napilap]–Pesti Hírlap, 1907. máj. 3.)
Vámbéry Ármin özvegye, Arányi-Rechnitz Kornélia életének hatvannyolcadik évében Budapesten elhunyt. (Budapesti Hírlap–Népszava–Pesti Hírlap, 1914. nov. 8.)
Arányi Béla aranymisés kegyesrendi áldozópap, érdemesült házfőnök és igazgató 78 éves korában Vácott meghalt. (Nemzeti Újság, 1921. máj. 18.)
hunyadvári Arányi Taksony ny. államrendőrségi főkapitányhelyettes 71 éves korában elhunyt. (Friss Újság, 1929. márc. 6.–Budapesti Hírlap, 1929. márc. 10.)
hunyadvári Arányi Krisztina ny. székesfővárosi tanítónő 77 éves korában Vácott elhunyt. [Temetés utáni hír.] (Pesti Hírlap, 1936. júl. 11.)
Arányi Lajos Pest megyei topográfiája. 1–6. Közli Bardoly István. (Műemlékvédelem, 2015. 1–6.).

Irod.: megemlékezések: Arányi Lajos. [Nekrológ.] (Pesti Napló, 1887. júl. 31.)
Arányi Lajos. [Nekrológ.] (Orvosi Hetilap, 1887. aug. 7.)
Arányi Lajos. [Nekrológ.] (Vasárnapi Ujság, 1887. 32.)
Toldy László: Visszaemlékezés dr. Arányi Lajosra. (Gyógyászat, 1887. 52.)
Király Pál: Emlékbeszéd hunyadvári dr. Arányi Lajos fölött. (A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, 1887–1888)
Chyzer Kornél: Megemlékezés Arányi Lajos és Örley László tanárok felett. (A Magyar Orvosok és Természettudósok XXIV. Vándorgyűlése Munkálatai. Bp., 1888)
Hőgyes Endre: Arányi Lajos. (Emlékkönyv a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. Bp., 1896)
Balogh Ernő: Első kórboncnok tanárunk Arányi Lajos emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1944. 17.)
Regöly-Mérei Gyula: Arányi Lajos élete és jelentősége a budapesti orvosi iskola kialakulásában. (Orvosi Hetilap, 1962. 21.)
Kárpáti Endre: Arányi Lajos és a műemlékvédelem. (Orvosi Hetilap, 1965. 20.)
Felkai Tamás: Arányi Lajos. (Magyar Mentésügy, 1985. 1.)
A Káli Nagyközségi Közös Tanács VB felhívása a Kompolti Temetőben eltemetettek hozzátartozóit keresve. [dr. Losteiner Károly.] (Népszabadság, 1990. ápr. 25.)
Kiss László: Az első magyar kórboncnok tanár, Arányi Lajos. (LAM Lege Artis Medicinae, 1993. 12.)
Hála József: Arányi Lajos és a népi gyógyászati adatai Visegrádról és Nagymarosról 1870-ből. (Börzsönyvidék [folyóirat], 1994)
Honti József: Arányi Lajos élete és munkássága. (Orvosi Hetilap, 1994. 48.)
Kapronczay Károly: Arányi Lajos a szabadságharcban. (Orvosi Hetilap, 1995. 16.)
Kiss László: Az egészségnevelő kórboncnok, Arányi Lajos. (Egészségnevelés, 1995)
Vida Mária: Arányi Lajos patológus, művészetillusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője. (Orvostörténeti Közlemények, 1996)
Kapronczay Károly: Polihisztor a kórbonctanban. [Arányi Lajos emlékezete.] (LAM Lege Artis Medicinae, 1997. 4.)
Fáy Zoltán: Arányi Lajos György, egy tudományág hazai megteremtője. Az emberpreparátor. (Magyar Nemzet, 2003. ápr. 12.)
Vértes László: Arányi Lajos, a mentőszolgálat szervezésénrek első indítványozója. (Magyar Mentésügy, 2005. 3-4.)
Bogárdi Mihály–Sebestyén László: Arányi Lajos emléktáblái a budai Várban. (Budapest [folyóirat], 2005. 6.)
Bardoly István: Kápolna vagy lakás? Arányi Lajos jelentése a pesti Belváros két régi házáról. (Ars Hungarica, 2006. 1.)
Szabó Mária: Arányi Lajos és az első magyar nyelvű kórbonctan. (Magyar Orvosi Nyelv, 2022. 2.).

Irod.: feldolgozások, lexikonok: Szendrei János–Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona. I. Abádi–Günther. (Bp., 1915)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. [Arányi Lajos nem volt zsidó!] (Bp., 1929)
Magyary-Kossa Gyula: Arányi Lajosról. (Magyar Orvosi Emlékek. I. Bp., 1929
hasonmás kiad.: 1944)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Lambrecht Miklós: A kórbonctan hazai iskolái. (Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Bp., 1988)
Budapest lexikon. I–II. köt. Főszerk. Berza László. (2. átd. és bőv. kiad. Bp., 1993)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. I–II. köt. (Nyíregyháza, 1997)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések. 1772–1849. (Bp., 1998)
Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. (Tatabánya, 2000)
Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyzéke és temetkezési helyei. Összeáll. Csontos László. (Bp., 2001)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. (Bp., 2004)
Az „összeilleszkedés” változatai. Az akkulturációtólaz asszimilációig. A dunamelléki és a dunántúli zsidó származású református egyetemi tanárok életrajzi adattáa és életútleírása. [Vámbéry Rusztem.] (Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára, 1848–1944. IV. Református egyetemi tanárok. Szerk. Kovács I. Gábor és Takács Árpád. Bp., 2022).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNC-HTRQ (Lostainer Antal születési anyakönyve, 1804)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNC-HNCS (Lostainer [!] Alojzia születési anyakönyve, 1806)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNC-CC84 (Losteiner [!] Anna Mária születési anyakönyve, 1809)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNC-H5SP (Lohsteiner [!] Lajos születési anyakönyve, 1812)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/579983 (Stróbl Mártonné Lostainer Juliána gyászjelentése, 1842)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XK51-F48 (Arányi Árpád születési anyakönyve, a keresztapa Entz Ferenc, 1852)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XK51-VY9 (Arányi Hortenzia születési anyakönyve, 1853)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6XY-5YW (Arányi Taksony születési anyakönyve, 1858)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6XB-JF4 (Arányi Krisztina születési anyakönyve, 1859)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/152769 (Losteiner Mihály gyászjelentése, 1877)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/310295 (Arányi Lajosné Joachim Johanna gyászjelentése, 1883)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS64-Z9M2-Q (Arányi Taksony és Niewiarowicz Anna Adrienne házassági anyakönyve, a házassági tanú: Vámbéry Ármin, 1885)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZH6-VYQ (Arányi Adila születési anyakönyve, 1886)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZHX-M6T (Arányi Hortense születési anyakönyve, 1887)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/310290 (Arányi Lajos gyászjelentése, 1887)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZHW-JT5 (Arányi Jelly születési anyakönyve, 1893)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6N71-Y3ZR (dr. Losteiner Károly halotti anyakönyve, 1902)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/152718 (dr. Losteiner Károly gyászjelentése, 1902)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/310250 (Arányi Ágost gyászjelentése, 1906)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:H3MN-KYT2 (Arányi Ágost halotti anyakönyve, 1906)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/310252 (dr. Arányi Árpád gyászjelentése, 1907)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:66ZB-W1ZF (dr. Arányi Árpád halotti anyakönyve, 1907)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:66ZB-NNPV (Mébold Frigyes halotti anyakönyve, 1907)

 

https://kepmas.hu/hu/egy-kulonos-zseni-aki-dolgozoszobajaban-tartotta-mumifikalt-kisfiat (Magyar László András: Egy különös zseni, 2021)

https://www.eltereader.hu/media/2023/06/Kovacs-I.-Gabor-Az-osszeilleszkedes-valtozatai-web.pdf (Kovács I. Gábor: Az összeilleszkedés változatai, 2022)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2024

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője