Család

Sz: Antos Pál államvasúti mérnök, Molnár Ilona. Testvére: Antos László (1903–) mérnök, az Országos Tervhivatal főosztályvezető-helyettese, főosztályvezetője. F: Tóth Erzsébet.

Iskola

A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon közgazdász okl. (1931) és doktori okl. szerzett (1932), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (védés nélkül, 1959).

Életút

Tanulmányai befejezése után Budapesten könyvelői és revizori munkákat vállalt (1931–1933), majd nyomdaüzemet alapított (1933-tól), amelyet könyvkiadóval bővített (1938-tól). Az MKP tagja (1945-től), a II. világháború után a Pénzintézeti Központ egyik megszervezője és az Országos Gazdasági Tanács főtitkára (1945). A Pénzügyminisztérium (PM) politikai államtitkára (1945. nov. 23.–1951. jan. 27.), a pénzügyminiszter első helyettese (1951. jan. 27.–1955. jan. 10.), az MDP KV Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztálya vezetője (1954. okt. 1.–1956. okt. 30.), a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány pénzügyminiszterének első helyettese (1956. nov. 16.–1957. máj. 9.), pénzügyminiszter (1957. máj. 9.–1960. jan. 5.).

Az MKKE Szocialista Pénzügyi és Hitelrendszertani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1954. aug. 1.–1960. jan. 5.).

Az MSZMP KB póttagja (1957. jún. 29.–1959. dec. 5.), tagja (1959. dec. 5.–1960. jan. 5.).

Országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Népfront országos lista, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Magyar Függetlenségi Népfront, ill. Hazafias Népfront budapesti lista, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16. és 1958. nov. 16.–1960. jan. 5.), az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottsága elnöke (1953–1960).

Tudományos pályafutásának kezdetén üzemgazdasági és számviteli kérdésekkel és a jegybank kamatpolitikájával foglalkozott, később érdeklődése elméleti közgazdaság-tudományi és általános gazdaságpolitikai kérdések felé fordult. Jelentős szerepet játszott az 1945 utáni pénzügyi stabilizáció megteremtésében, a tervgazdálkodás, valamint a szocialista pénzügyi és hitelrendszer kidolgozásában. 1953 után egyik szervezője volt a gazdaságpolitikában és a gazdaságirányításban elkövetett hibák kijavítására irányuló előkészítő munkálatoknak. A kádári konszolidáció első éveiben pénzügyminiszterként legfontosabb feladatának a külgazdasági egyensúly megteremtését tekintette, kezdeményezte a gazdasági irányítás egyszerűsítését, a vállalati önállóság növelését és az anyagi ösztönzés hatékonyabb alkalmazását. Néhány művét Nagy István álnéven írta.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el. Az MTI jelentése szerint hosszú évek óta súlyos gyomorfekélyben szenvedett, 1960. jan. 4-én el nem állítható gyomorvérzés miatt kellett megoperálni. A műtétet legyengült szervezete nem tudta elviselni, jan. 5-én délután fél négykor elhunyt. A Minisztertanács napirend előtti ülésén jegyzőkönyvben örökítette meg Antos István emlékét és a Magyar Közgazdasági Társaság választmánya is megemlékezett a pénzügyminiszterről (mindkettő: 1960. jan. 7-én). Temetésén, ravatalánál díszőrséget állt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Münnich Ferenc a Minisztertanács elnöke, valamint Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Marosán György, Nemes Dezső és Rónai Sándor, az MSZMP PB tagjai. A gyászszertartáson Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, az MSZMP PB tagja, Hunor János, a Pénzügyminisztérium pártszervezete titkára és Háy László, az MKKE egyetemi tanára búcsúztatta.

Emlékére a Magyar Közgazdasági Társaság Antos István-emlékpályázatot írt ki (1960-ban). Nagyzuglóban (Budapest XIV. kerület) róla nevezték el a 926-os utcát (1970-től Antos István utca; 1990-től Bagolyvár utca), az 1/a sz. házon emléktábláját is elhelyezték. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán (PSZF) Antos István-emlékkiállítást rendeztek (1972. nov.-ben), a PSZF budapesti kollégiuma Antos István nevét vette fel (1987. jún. 4-én). Róla nevezték el továbbá az Antos István Közgazdasági Szakközépiskolát. Arcképét Gábor Móric festőművész örökítette meg (az MKKE Pénzügyi Tanszékén volt látható 1990-ig…)

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend II. és V. fokozata (1950 és 1951), Munka Érdemrend (arany, 1951), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1955 és 1958).

Szerkesztés

A Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának tagja.