Antal Sándor
újságíró, műfordító, szobrász
Névváltozatok
Adler Sándor
Születési adatok
1882. november 28.
Nagyvárad, Bihar vármegye
Halálozási adatok
1944.
Németország
Család
Családi adatai nem ismertek, családnevét valószínűleg 1904-ben változtatta meg (vagy 1904-től alkotott ezen a néven).
Iskola
Középiskoláit Nagyváradon, a premonteri gimnáziumban (1893–1896) és az állami főreáltanodában végezte (1896–1901); a főreáltanodában éretts. (Adler Sándor néven, 1901), a budapesti tudományegyetemen filozófiát és jogot hallgatott (Adler Sándor néven, 1901–1902), majd Telcs Edénél és Stockholmban, Christian Erikssonnál szobrászatot tanult (1902–1904).
A középiskolában Dutka Ákos és Hegedűs Nándor osztálytársa, az egyetemen Juhász Gyula évfolyamtársa volt.
Életút
Tanulmányai befejezése után a Nagyváradi Napló munkatársa, segédszerkesztője (1904–1908 és 1913–1916. dec. 31.); közben öt évet Svédországban, Norvégiában, Dániában és Németországban töltött (1908–1913). Svédországi lapok magyarország tudósítója, szakírója, ill. a XX. század, Az Ujság és a Szocializmus c. folyóiratok svédországi tudósítója (1909–1913). A stockholmi olimpia idején több napilap is közölte beszámolóit a versenyekről (ő az egyik első helyszíni olimpiai tudósító, 1912). Hazatérése után ismét a Váradi Hét szerkesztője (1917–1919). A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság belmunkatársa (1919), a bukás után ismét Németországban és Svédországban élt (1919–1921), majd Pozsonyban telepedett le (1921). A pozsonyi Nemzeti Kisebbségek c. lap szerkesztője (1921–1923), A Reggel c. napilap belmunkatársa, szerkesztője (1922–1933), majd az utód Magyar Újság szerkesztője (1933–1938). A pozsonyi Népújság c. hetilap főszerkesztője (1923–1938), nyugdíjazták.
Antal Sándor Nagyváradon született, elemi és középiskoláit is ott végezte, majd Budapesten volt bölcsészhallgató. Tanulmányait nem fejezte be, mert érdeklődése a szobrászat felé fordult: érméket, plaketteket kisebb domborműveket készített. Művészeti tanulmányai kiegészítésére Stockholmban, Christian Erikssonhoz (1858–1935), a modern szobrászművészet egyik úttörőjéhez utazott. Eriksson éveken át domborműtervezéssel foglalkozott, ő tervezte többek között a Svéd Királyi Színház homlokzati díszeit és a stockholmi olimpiai stadion frízeit. Antal Sándor Svédországban kiválóan megtanult svédül és a modern svéd művészet mellett a svéd irodalmat és a társadalmi viszonyokat is tanulmányozta. Hazatérése után a Nagyváradi Napló munkatársaként Ady Endre baráti köréhez tartozott, s tevékeny szerepet játszott a költő köré szerveződött irodalmi csoport és A Holnap c. korszakos jelentőségű irodalmi antológia (Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka versei) kiadásában. Antal Sándor szerkesztette a kötetet és ő írta az előszót is. Az előszó első változata nem maradt fenn, de a kortársi visszaemlékezések szerint Antal „gyilkos dolgokat” írt, ezért azt nem fogadták el a többiek, újra kellett fogalmazni. Valószínűleg dühös kirohanásokat intézett az ún. hivatalos irodalom ellen, túlzottan radikális véleménye miatt visszakoznia kellett (Miklós Jutka családja személyes okokból nem engedte azt a szöveget kinyomtatni). A névadás nem 1908. ápr. 1-jén történt: máj. 6-án a nyomdára kész antológia címe még mindig Hétmagyarok volt, jóllehet 1908. ápr. 9-én a Nagyváradi Napló hírrovatában már közölte Antal Sándornak A Holnap c. cikkét. (Ez azt valószínűsíti, hogy a későbbi Ady névadási legendával ellentétben az irodalmi csoportosulást talán Antal Sándor nevezte el, radikális irodalmi véleményéhez pedig igencsak illett „A Holnap”). A kötet megjelenése előtt távozott Nagyváradról, és egy kisebb európai út után Svédországba költözött, így nem vehetett részt az Ady és A Holnap körül kialakult küzdelmekben. Egyes vélemények szerint személyesen is megismerkedett August Strindberggel (1849–1912), lefordította néhány írását, ill. több esszét írt munkásságáról.
Antal Sándor második svédországi „emigrációja” idején írta nagyregényét, A trondhjemi herceg kíséretében c. önéletrajzi művét (1911-ben kezdte el közölni Kiss József A Hétben; a gyomai Kner Kiadó gondozásában 1913. jan.-ban jelent meg; Rákosi Jenő írt róla egy részletes recenziót!). A történet főhőse egy fiatal szobrászművész, aki Párizsban feltűnést keltett egyik munkájával, egy bronz lovagszoborral. A fiatalember hírnévre és gazdagságra tett szert alkotásával, majd Salzburgban találkozott régi ismerősével egy „félvilági” nővel, aki épp a trondhjemi herceg kíséretéhez csatlakozott. A herceg is felfigyelt a fiatal művész tehetségére, szerződést kötött vele, azzal a feltétellel, hogy állandóan a rendelkezésére kell állnia – munkáival. Miután a herceg és kísérete Stockholmban telepedett le, nemsokára új megbízást kapott az ifjú, Mária hercegnő portréját kellett megmintáznia. A herceg megkérte Mária kezét, s a portré lett volna az ajándéka, amit majd a világ egyik leghíresebb fiatal szobrásza alkot meg. A két fiatal sok időt töltött együtt, egymásba szerettek, a viszonyból egy kisfiú született. A trondhjemi herceg mégis feleségül vette Máriát, a szobrászlegény pedig irtózatos dühében és elkeseredettségében megölte a herceget. A fiú Párizsba menekült, ahol világszerte ismert és elismert művész lett, de sohasem látta többé sem a gyermekét, sem az édesanyját (a történetet a szobrász maga mesélte el egyes szám első személyben). A regény igen nagy feltűnést keltett, mert brutálisan egyszerűen beszélt szerelemről, érzelmekről, gyilkosságról, bűnről, anyáról és gyermekéről. A stílusa naturális, erotikus részletei olykor szándékosan megbotránkoztatóak. Feszültségkeltésben, történetvezetésben sokat tanult Bródy Sándortól, cinizmusával pedig túl is tett mesterén.
Antal Sándor a svédországi eseményekről rendszeresen tudósította a század eleji radikális folyóiratokat és néhány napilapot. Sok tanulmányt, kisebb írást közölt a helyi munkásmozgalom történetéről, eredményeiről, a munkás-érdekvédelem sajátosságairól, a munkásbiztosítókról és a sztrájk lehetőségeiről, valamint a svédországi zsidó kultúráról. Nyomon követte a svéd kulturális jelenségeket, beszámolt a svéd irodalom újdonságairól, új írókat, költőket ismertetett meg. Elsőként tájékoztatott Selma Lagerlöf világhírű regényéről, A halál kocsisáról (Az Újság, 1913. ápr. 6.) s arról a hihetetlen fogadtatásról, ami „a világ elő mesemondó asszonya” legújabb művét kísérte. (Később, bécsi emigrációjában, 1921-ben, Bolgár Imrével elsőként fordította le, és adta ki a regényt. Néhány év múlva, Antal Sándortól függetlenül Leffler Béla, az 1919-től Svédországban élő író, a stockholmi Svéd–Magyar Társaság alapító tagja is lefordította. Érdekesség, hogy a gyomai Kner Kiadó adta ki, az a kiadó, aki korábban Antal Sándor kiadója volt…) Másik Nagyváradon megjelent munkája, A csudálatos szemű katona (1917) talán az egyetlen magyar nyelvű harctéri napló, amely a vitéz zsidó katonáról szól, a hazáért a vérét, életét áldozó zsidó katona nemes alakját elevenítette fel. Később is sokat foglalkozott a hazai zsidóság helyzetével, jövőjével. Ágoston Péter nagyváradi professzor A zsidóság útja (1917) c. írása igen nagy vihart kavart, a műre válaszként Antal Sándor külön tanulmányt is megjelentetett (A magyar zsidóság jövendője, 1917). Elutasította azt a népszerű álláspontot, amely szerint, ha a magyarországi zsidóság „egy test és vér akar lenni” a magyarsággal, akkor be kell olvadnia a magyar keresztény társadalomba. Úgy vélte, hogy meg kell őrizni a magyarországi zsidó kulturát (ahogy a svédországi zsidók is ragaszkodtak saját hagyományaikhoz…)
Pozsonyba költözése után szépirodalmi munkássága háttérbe szorult, viszont szinte valamennyi csehszlovákiai hírlapban (Nap, A Reggel) megjelentek publicisztikai írásai, tárcái, nagy gonddal összeállított politikai elemzései. Garabonciás ének (1924) címmel adta ki utolsó művét, egyetlen verseskötetét, melyen kötetlen formában, archaikus hangnemben emlékezett vissza nagyváradi éveire. A versek hőse, saját maga, aki nem találta helyét az új, megváltozott életformában, és garabonciásként járta a világot. Élete utolsó aktív éveiben megpróbálta összegyűjteni és rendszerezni az Adyval kapcsolatos emlékeit, A Reggel c. pozsonyi napilapban cikksorozatot közölt Adyról, majd egy nagyobb írásban (Ady és Várad) összeállította memoárját. A gépiratot 1937. okt. 29-én küldte el a Grill Károly Könyvkiadó Vállalatnak, pontosabban Emőd Tamásnak, A Holnap antológia egyik szerzőjének. Írása nem jelent meg, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattára őrizte Emőd Tamás hagyatékában, Emőd Tamás kézírásos javításaival. (A művet végül A Madách Irodalmi Társaság adta ki 2004-ben!)
Antal Sándor 1938-ban nyugdíjba vonult, de a pozsonyi magyar szellemi életnek továbbra is meghatározó szereplője maradt. Szintén 1938-ban Josef Tiso kinevezte Franz Karmasint az „autonóm szlovák kormány” német nemzeti ügyekért felelős államtitkárává, akit 1940-ben a szlovákiai német népcsoport vezetőjévé is megválasztottak (1942-ben pedig Késmárkon létrehozta az Institut for Heimatforschungot a szlovákok germán gyökereinek feltárására). Karmasin kezdeményezte a szlovákiai német sajtó „zsidótlanítását”, majd a Grenzbote c. napilap vezető szerkesztőjévé a bécsi Franz Fialát, a német sajtó délkelet-európai szakértőjét kérte fel (nem azonos a nyilas Fiala Ferenccel!). Fiala a lapban sajtóhadjáratot hirdetett a „Szlovákiában rejtőzködő kommunista agitátorok” ellen, 1942-ben – többek között – Antal Sándort támadta meg. Antal Sándor élete utolsó évei, halálozásának időpontja és körülményei ellentmondásosak. Egyes vélemények szerint már a cikk megjelenése után, 1942-ben SS-katonák családjával együtt elhurcolták. Más visszaemlékezők úgy vélték, hogy a szlovák határ átlépése után ölték meg, a valószínűbb azonban az, hogy németországi koncentrációs táborban vesztette életét.
Elismertség
A magyar Masaryk Akadémia (= Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, CSMTIMT) alaptó tagja és az Irodalmi Osztály elnöke (1931-től).
Szerkesztés
Elbeszélései, tárcái a fentieken kívül megjelentek még a Győri Hírlapban (1904–1905), a Nagyváradban (1904–1907), az Uj Időkben (1906-tól), az Alkoholizmus c. lapban (1909–1910) és a Múlt és Jövőben (1912-től).
Főbb művei
F. m.: Mozaik. Elbeszélések. (Nagyvárad, Szerző kiadása, 1904)
Akik ma élnek. Rajzok. (Bp., Szerző kiadása, 1905)
A munkás fia. Felvilágosító beszélgetések az öntudatos szervezett munkásság gyermekei számára. (Nagyvárad, Sebő Kiadó, 1908)
A trondhjemi herceg kíséretében. Regény. Geiger Richárd illusztrációival. (Gyoma, Kner, 1913)
Jörru története. Novellák. Kiadói festett, egészvászonkötésben. (Gyoma, Kner, 1913)
A mester. Egyfelvonásos. (Bp., Dick Manó, 1914)
A csudálatos szemű katona. [Harctéri napló.] A fedél és a könyvdísz Mikes Ödön munkája. (Nagyvárad, Szerzői kiadás, 1917)
A magyar zsidóság jövendője. Felelet Ágoston Péter jogtanárnak. (Nagyvárad, Szerző kiadása, 1917)
Garabonciás ének, vagy inkább öreges tempójú beszédek… Versek. (Pozsony, 1924).
F. m.: írásai a Huszadik Században: A svéd osztályharc. (1909. 2.)
Művészeti kritikánk feladatai. – Strindberg Svédországban. – Svéd szociális irodalom. (1910. 1.)
A XVIII. nemzetközi békekongresszus. (1910. 2.)
A svéd földmunkásmozgalom. (1913. 2).
írásai a Szocializmusban: A szociálista költészet. (1908/09. 5.)
A svéd sztrájk okai és hatásai. (1908/09. 11.)
A forradalmár Strindberg. (1909/10. 5.)
Kapitalizmus és népjólét. (1910/11. 3.)
Az antialkoholizmus ellen. (1912/13. 6.).
F. m.: ford.: Strindberg Ágost [Strindberg, Johan August]: A boldogok szigete. – Temetés. – Akit nem híttak. Elbeszélések. Svéd eredetiből ford. A. S. (1–2. kiad. Bp., 1909)
Strindberg Ágost [Strindberg, Johan August]: Hemső regénye. Idegen a szigetlakók között. Regény. Ford. Telekes Bélával. (1–4. kiad. Bp., Ifjúság Könyvkiadó, 1920 és utánnyomások)
Lagerlöf Zelma [Lagerlöf, Selma]: A halál kocsisa. Regény. Ford. Bolgár Imrével. (Regényfüzér 8. Bécs, Bécsi Magyar Kiadó, 1921).
F. m.: szerk.: A Holnap. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei. Sajtó alá rend. A. S. (A Holnap Irodalmi Társaság kiadványa. Bp.–Nagyvárad, 1908)
A Holnap. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei. Sajtó alá rend. A. S. Szerk. Téglás János, az utószót írta Lakatos István. (Irodalmi ritkaságok betűhív kiadásban. Bp., 1986).
Irodalom
Irod.: források: Steier Lajos: Magyar Masaryk-Akadémia. (Magyar Szemle, 1932. 1-4)
Balogh Edgár: Valóság és kultúra a csehszlovákiai magyarság életében. (Korunk, 1935. 7-8.)
Ilia Mihály: A Holnap születése. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Litteraria, 1959)
Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom hagyományai. (Irodalmi Szemle, 1965. 8.)
Bihari Mihály: Antal Sándornak, „A Holnap” antológia szerkesztőjének pozsonyi élete és mártírhalála. (Irodalmi Szemle, 1969. 6.)
Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság létrejöttének előzményei. 1–2. (Irodalmi Szemle, 1969. 10.–1970. 1.)
Popély Gyula: A Masaryk Akadémia működése. (Irodalmi Szemle, 1971. 2.)
Csanda Sándor: Antal Sándor. (Cs. S.: Első nemzedék. Pozsony, 1982)
Köbölkuti József: A Magyar Újság szerepe a két világháború közötti magyar újságírásban. (Irodalmi Szemle, 1993. 12.)
Vitályos László: Adalék A Holnap történetéhez. [Antal Sándor kimaradt szövegeiről.] (Magyar Könyvszemle, 1994, 1-4.)
Antal Sándor: Ady és Várad. (A Madách Irodalmi Társaság kiadványa. Bp., 2004)
Sall László: Strindberg év – magyar szálakkal. [Antal Sándor és Strindberg.] (Várad [folyóirat], 2013. 1.).
Irod.: műveiről: V.: A. S.: Akik ma élnek. (A Munka Szemléje, 1906. 2.)
[Rákosi Jenő]: Regényolvasmányaimból. A. S.: A trondhjemi herceg kíséretében. (Budapesti Hírlap, 1913. jan. 14.)
Göndör Ferenc: A. S.: A trondhjemi herceg kíséretében. (Népszava, 1913. márc. 6.)
Füst Milán: A. S.: A trondhjemi herceg kíséretében. (Nyugat, 1913. 6.)
Pók Ödön: Három új könyv. [Somlai János: Két. világ. – A. S.: Jörru története. Elbeszélések. – Garvay Andor: Négy kis komédia. (Népszava, 1913. nov. 19.)
Tóth Árpád: A. S.: Jörru története. Elbeszélések. (Nyugat, 1913. 21.)
Dutka Ákos: A. S.: A csudálatos szemű katona. (Nagyváradi Napló, 1917. 34.)
Sz. I.: Garabonciás ének. A. S. verseskönyve. (Új Kelet, 1924. máj. 19.)
Komlós Aladár: Szlovenszkói költők. Losonci levél [A. S.: Garabonciás ének.] (Genius, 1924. júl. 1.)
Mohácsi Jenő: Garabonciás ének. A. S. verseiről. (Nyugat, 1932. 1.).
Irod.: lexikonok, feldolgozások: Szendrei János–Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona. I. Abádi–Günther. (Bp., 1915)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. (Bp., 1935)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. (Pozsony, 1983)
Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar irodalom. 1918–1945. (Bp., 1993)
A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. 1918–1995. Főszerk. Fónod Zoltán. (Pozsony, 1997)
Magyar szobrászok adattára a szobrok aukciós és műkereskedelmi áraival. Összeáll. Szegedi László. (Bp., 2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Pásztai Ottó–Gerhardt László: Jeles egykori premontrei diákok. (Nagyvárad, 2008).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2022
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)