Család

Sz: Antal Márk (1880–1942) művelődéspolitikus, matematikus. Testvére: Antal István (1909–1978) zongoraművész, pedagógus.

Iskola

Bp.-en éretts. (1925), a bécsi egyetemen művészettörténetet tanult (1925–1928).

Életút

A bp.-i Magyar Ruggyantaárugyár tisztviselője (1928–1929), lázítás miatt elbocsátották (1929). Az illegális kommunista mozgalom résztvevője (1929-től); Csepelen, Kispesten és Óbudán féllegális szociáldemokrata szemináriumokat vezetett, majd a Front c. lap egyetlen példányának szerkesztése miatt a rendőrség „az állami és társadalmi rend felforgatását célzó tevékenység” vádjával letartóztatta (1931; az ellene emelt vádat elejtették: 1931). Aktívan részt vett az ellenzéki szakszervezeti mozgalomban (1931– 1935), letartóztatták, de ügyvédjének sikerült elérnie felmentését (1935). Felmentése után tovább folytatta kommunista tevékenységét, ezért újra letartóztatták és hat évi börtönbüntetésre ítélték (1937–1942). A II. vh. elején büntetőszázaddal a keleti frontra vitték (1942 ősze–1943), ahol tífuszban meghalt. Aktivista-futurista verseket, valamint regényeket írt, művelődéstörténeti cikkeiben elsősorban a proletárművészet kérdéseivel fogl.

Szerkesztés

A Front (1931), az Egység (Hollós Korvin Lajossal, Rózsa Richárddal, 1933), az Új Harcos (Vértes Györggyel, 1933) és a Kommunista c. folyóiratok szerkesztője (1930-as évek eleje). Horváth János, Berecz István és más álnevek alatt cikkei jelentek meg a 100%, a Korunk, a Forrás, a Gondolat és a Társadalmi Szemle c. lapokban (1930-as évek elejétől).