Anna Margit
Anna Margit

2024. december 8. Vasárnap

Anna Margit

festőművész

Névváltozatok

1936-ig Sichermann [Sólyom Margit

Születési adatok

1913. december 23.

Borota

Halálozási adatok

1991. június 3.

Budapest


Család

Vallásos zsidó családban született, gyermekkorát anyai nagyanyja dobozi tanyáján töltötte. Apja Sichermann (Sólyom) József gazdatiszt. Első férje, 1935-től Ámos Imre (1907–1944) festőművész.

Iskola

Négy éves korától rajzol, Vaszary János magániskolájának növendéke (Új Művészeti Iskola, Bp. 1932–1936), majd az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) grafikusműtermében tanult.

Életút

1936-tól kiállító művész, Ámos Imrével első közös műtermük a bp.-i, IV. ker.-i Képíró u.-ban volt (1934-től). Bemutatkozó kiállítása Ámos Imrével volt (Bp., Ernst Múzeum, 1936), majd rendszeresen szerepelt a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) kiállításain. Párizsi tanulmányútján megismerkedett Marc Chagallal (1937) és látta Pablo Picasso műveit is; művészete a szürrealizmus lírai irányába fordult. Korai művei posztimpresszionista jellegűek, bár önarcképei, tanulmányfejei expresszionista hatásról tanúskodnak (Artistanő, 1937; Cirkuszban, 1937). Az 1940-es évektől képein megjelent visszatérő motívuma, a bábu (Önarckép bábuval, 1940; Madárdal, 1948), lírai hangütésű groteszk műveket alkotott. A bábu, a tört baba a modell, a háborús emberirtás jelképe, végigkísérte egész alkotói pályafutását. A fasizálódó Mo.-on Ámos Imrét munkaszolgálatra hívták be (1940–1944: megszakításokkal), apját Auschwitzban pusztították el, anyját, testvérét gettóba hurcolták. Anna Margit egy hadiüzemben dolgozott (1940-től), csillagos házba költöztették, végül Fekete Nagy Bélánál és Major Máténál bújkálva vészelte át a nyilas terror napjait. A II. vh. után az Európai Iskola alapító tagja (1945-től), a csoport valamennyi kiállításán résztvett (1946–1948). Az 1950-es évektől művészetének szecessziós szimbolikája Gulácsy Lajossal rokonítja (Hamlet, 1961; Rokokó, 1962). A bábu azonban mind komorabbá vált, szürrealizmusa elvesztette játékos jellegét (Bábu, 1969; Pietà, 1970). Az ekkor született művei a magyar szürrealista törekvések egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé avatták. Az 1970-es évektől az ószövetségi bibliai témák kapnak teret alkotásaiban, amelyekbe a pop art egyes elemei is beépültek (Jákób és az angyal, 1973–1974; Be van fejezve a nagy mű, 1977; Eszter és Ahasvérus, 1978). A Biblia világát saját bábui népesítik be, képei a zsidó szimbólumrendszer sajátos értelmezései.

Emlékezet

Szentendrén állandó kiállítás nyílt műveiből, amely Ámos Imre emlékét is őrzi (Ámos Imre–Anna Margit Gyűjtemény, 1984).

Elismerés

Érdemes művész (1974), kiváló művész (1987).

Kiállítások

F. kiállításai: egyéni: Ernst Múzeum. Ámos Imrével (Bp., 1936
Műteremkiállítás (Bp., 1939)
Ámos Imre műterme (Bp., 1942)
Európai Iskola kiállítóhelysége (Bp., 1946 és 1948)
Rusznyák Klinika (Bp., 1947)
Chiltern Gallery (London, 1948)
Műcsarnok Tavaszi Tárlat (Bp., 1957)
Jókai Klub (Bp., 1958)
Galérie „La main gauche” (Párizs, 1958)
Ernst Múzeum (Bp., 1968)
Móra Ferenc Múzeum Képtára (Szeged, 1969)
Damjanich János Múzeum (Szolnok, 1969)
Modern Magyar Képtár (Pécs, 1970)
Egyetem Galéria (Debrecen, 1970)
Műkedvelők Klubja (Esztergom, 1972)
Miskolci Galéria (1973 és 1978)
Helikon Galéria (Bp., 1974)
Uitz Terem (Dunaújváros, 1975)
Művésztelepi Galéria (Szentendre, 1977 és 1988)
Műcsarnok (Bp., 1978)
Műcsarnok (Győr, 1978)
Bartók Béla Művelődési Központ (Szeged, 1982)
MNG (Bp., 1983)
Ámos Imre–A. M. Gyűjtemény megnyitása (Szentendre, 1984)
Galerie Kara (Genf, 1984)
Fészek Galéria (Bp., 1987)
Jókai Klub (Bp., 1988)
Kunst Betrieb (Dachau, 1989)
Vigadó Galéria (Bp., 1990)
Tisztelet A. M.-nak (Erdész Galéria, Szentendre, 2001)
A. M. babái. Kamaratárlat (Ráday Galéria, Bp., 2007).

Főbb művei

F. m.: olajfestményei: Táncosnők (1933)
Lányok korsóval (1934)
Pihenő (1935)
Artistanő, Kötéltánc, Hárfázó (1936-1937)
Önarckép bábuval (1940)
Szerelmespár (1940)
Árva (1943)
Nő hegedűvel (1944)
Emlékezés (1944)
Halász (1947)
Madárdal (1948)
Mese (1964)
Szentendre (1967)
Sétalovaglás (1967)
Madárfa (1968)
Liliann (1968)
Menyasszony (1968)
Baloldali lator (1968)
Angyali üdvözlet (1969)
Bábu (1969)
Pietà (1970)
Ars poetica (1970)
Mózes (1973)
Scharf Móric (1973)
Jákób és az angyal (1973–1974)
Csodagyerek (1974)
Utolsó ítélet (1975)
Énekek éneke (1976)
Vörös Rébék (1976)
Céllövölde (1976)
Jerikó falai (1976)
Be van fejezve a nagy mű (1977)
Eszter és Ahasvérus (1978)
Bibliai Eszter (1979)
krétarajzai: Hamlet (1960)
Fehérhajú lány (1960).

Irodalom

Irod.: Patai Edit: A. M. (Múlt és Jövő, 1939)
Bálint Endre: A. M. és Ámos Imre műteremkiállítása. (Népszava, 1942. ápr. 25.)
Kállai Ernő: A. M. (Jövendő, 1946. márc. 21.)
Hubay Miklós: A Visit to Chagall. (The New Hungarian Quaterly, 1964)
Mezei Árpád: A. M. (Művészet, 1967)
Frank János: A. M.-nál. (Élet és Irodalom, 1967. szept. 9.)
Mándy Stefánia: A. M. (Magyar Műhely, 1968)
Horgas Béla: A. M. képei. (Valóság, 1968)
Gegesi Kis Pál: A szépség egyik hírhozója. (Budapest, 1968)
Dévényi Iván: A. M. (Vigilia, 1968)
Németh Lajos: Margit Anna Painter. (The New Hungarian Quaterly, 1968)
Szabadi Judit: A. M. kiállítása az Ernst Múzeumban. (Képzőművészeti Almanach 1. Bp., 1969)
Bodri Ferenc: A. M. képvilága. (Látóhatár, 1970)
Láncz Sándor: A. M. művészete. (Jelenkor, 1970)
S. Nagy Katalin: A. M. Kismonográfia. (Bp., 1971)
S. Nagy Katalin: Bábuk A. M. festészetében. (Életünk, 1971)
D. I.: A. M. (Műgyűjtő, 1972)
Bozóky Mária: A. M. ikonjai. (Vigilia, 1972)
Dávid Katalin: A. M. művészete. (Budapest [folyóirat], 1974)
Frank János: A. M. (F. J.: Szóra bírt műhelyek. Bp., 1974)
Petényi Katalin: The Dreamworld of Margit Anna. (The New Hungarian Quaterly, 1978)
Dávid Katalin: A. M. Kismonográfia. (Bp., 1980)
Láncz Sándor: A bábu identitása. (Művészet, 1981)
Csapó György: Közelképek. (Bp., 1983)
Láncz Sándor: Gyilkos líra. A. M. pályaképe. (Művészet, 1988)
Körner Éva: Ámos Imre és A. M. kiállítása. (Új Művészet, 1991)
Levendel László: A. M.-ra emlékezem. (Kritika, 1993)
Turai Hedvig: Az önarckép A. M. korai munkáiban. 1930–1944. (Művészettörténeti Értesítő, 1996)
Kolozsváry Marianna: A. M. (Révai Új Lexikona. I. köt. Jav. kiad. Szekszárd, 1999)
Turai Hedvig: A. M. (Bp., 2001).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője