Család

Sz: Ángyán Mihály (1802–1857) református lelkész, Soós Julianna. F: 1884-től hohenaui Zettner Aranka (1862–1940). Fia: Ángyán Béla (1885–1959) politikus, zeneszerző, Ángyán János (1886–1969) orvos, belgyógyász, Ángyán Géza (1890–1936) cs. és kir. udvari titkár, huszár főhadnagy és tordai Drasche-Lázár Alfrédné Ángyán Aranka.

Iskola

Középiskoláit Veszprémben és Pápán végezte, majd két évig a pápai református teológiai akadémia hallgatója (1868–1870). A budapesti tudományegyetemen orvostudori (1876) és sebészi okl. (1877), a belbetegségek tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1885).

Életút

A budapesti tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1876–1877), egy. tanársegéde (1877–1887) és magántanára (1885–1887), c. ny. rk. tanára (1894-től). A Fővárosi Közkórház Heveny Fertőző Betegségek Osztályának orvosa (1885–1887), főorvosa (1887–1889), a budapesti Szent Rókus Kórház Belgyógyászati Osztályának főorvosa (1889–1910), a budapesti kórházak igazgató főorvosa (1910-től).

Járványok kóroktanával, elsősorban különböző fertőző betegségekkel (pl. kolera) és az influenza gyógyításával foglalkozott. A konyhasó tartamú infúziós terápia magyarországi bevezetője, a kolera ún. hipodermoklízissel történő kezelésével nemzetközi hírnévre tett szert. Az elsők között vizsgálta az influenzát, annak járványos jellegét ő írta le először a magyar szakirodalomban.

Elismertség

A Budapesti Orvosi Egyesület másodtitkára (1888–1889), titkára (1889-től). A Közkórházi Orvos Társulat, az Állami Munkásbiztosító orvosi tanácsának elnöke, a Balneológiai Egyesület alelnöke.

Szerkesztés

A Budapesti Orvosi Egyesület Évkönyvének szerkesztője (1887–1891), a Budapesti Orvosi Ujság alapító szerkesztője (Schuschny Henrikkel, 1903-tól).