Életút

1933-tól Franciaországban élt. Párizsban baloldali, antifasiszta szervezetek tagja (1933–1940), belépett a Francia Kommunista Pártba (1935). Nem sokkal a németek párizsi bevonulása előtt súlyosan megbetegedett és Puy-de-Dome megyébe költözött (1940. jún.; amely a Franciaország meg nem szállt déli zónájába tartozott, 1940–1942). Párizsból megbízást kapott a déli zónában élő magyar antifasiszta csoportok megszervezésére, a táborokban élők megsegítésére és a velük való kapcsolat felvételére. Megbízatását betegsége ellenére is sikeresen teljesítette. Tüdőműtétet hajtottak végre rajta (1942), Briançonban fekvőbeteg (1942–1944), innen figyelmeztetésre menekülnie kellett (1944). Toulouse felszabadítása után a Bevándoroltak Akció- és Védelmi Bizottságának munkatársa (1944–1945), Párizsban a franciaországi magyarok hetilapjának szerkesztőségi munkatársa (1945–1946). A II. vh. után családjával együtt hazatért Mo.-ra (1946. jún.), a Magyar Filmiroda Rt. (MAFIRT) ig.-ja, a Filmhivatal elnöke (1946– 1949), a Találmányi Hivatal munkatársa (1949). A Rajk-per kapcsán koholt vádak alapján letartóztatták (1949. jún.), a vizsgálati fogságban halt meg.