Család

Sz: Andrássy Károly (1792–1845) nagybirtokos, gr. Szapáry Etelka (1798–1876). Testvére: Andrássy Gyula id., gr. (1823–1890) politikus, az MTA tagja és Andrássy Aladár (1827–1903) politikus, nagybirtokos. Fia: Andrássy Géza gr. (1856–1938) sportvezető, politikus.

Iskola

A pesti tudományegyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1841). Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.).

Életút

Torna vm. országgyűlési képviselője (1847–1848), a forradalom és szabadságharc idején Torna vm. főispánja (1848–1849), részt vett a pákozdi csatában (1848. szept.). A szabadságharc bukása után külföldre menekült. A kiegyezés után Gömör és Kishont vm. főispánja (1867–1881), a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője (Rozsnyói választókerület, 1881–1891). Belső titkos tanácsos (1867–1887), valóságos belső titkos tanácsos (1887–1891). Beutazta Indiát, Kínát, Indonéziát és Ceylont (1849–1853), később híres országos vadászatokat tartott (1854–1867). A magyar vadászati és sportirodalom megindítója és első magyarítója (1857-től). Hazatérése után, az 1850-es években elsősorban a Tisza szabályozásának kérdésével foglalkozott, nem vett részt a közéletben. 1868-ban megalakította a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatot (1881-től Rimamurányi–Salgótarjáni Vasmű Rt.). Apjától, Andrássy Károlytól megörökölte az oláhpataki Károly-kohót, majd felépítette az alsósajói Etelka-vasolvasztót, megvásárolta és kiépítette a betléri, a berzétei, a gombaszögi és a vígtelkei vasgyárakat. Fő részvényese volt több magyarországi iparvállalatnak, közvetlenül a halála előtt ő hozta létre a szerencsi cukorgyárat. Nagy értékű érem- és műkincsgyűjteménye is volt. 1860/61-ben 2000 koronát adott az MTA-nak.