Család

Fertősalmási előnevű, régi református nemesi családból származott. Nagyszülei: Almási Balogh Dávid és Kardos Krisztina; Kökényesdy Pál és Péczeli Erzsébet. Sz: Almási Balogh Mózes református lelkész, Kökényesdy Erzsébet. Testvére: Almási Balogh Pál (1794–1867) orvos, az MTA tagja, Balogh József (1799–1884) író, matematikus és Balogh Ferenc (1801–). F: 1825-től Szathmáry Juliánna; Szathmáry Mihály leánya, Szathmáry Eszter, Izsó Miklós szobrászművész édesanyjának testvére. Fia: Balogh Gyula (†1856), Balogh Béla (1828–1892) putnoki református lelkész és egyházmegyei tanácsbíró és Balogh Sámuel osztálytanácsos és fővárosi adófelügyelő. Leánya: Katona Pálné Balogh Terézia (†1852). 

Iskola

Középiskoláit Rimaszombatban és Sárospatakon végezte (1819); közben egy évet Késmárkon, a líceumban; egy évet Vámosmikolán, a Szirmay-családnál nevelő. Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 18.). 

Életút

Putnokon segédtanító (1819–1820), a zsipi (Gömör vm.) gyülekezet segédlelkésze (1820–1825). Az otrokócsi (1825–1826), a sajókeszi (1826–1832), a naprágyi (1832–1834), a serkei gyülekezet lelkipásztora (1834–1867). 

Általános nyelvészeti, filozófiai, esztétikai és irodalomelméleti kérdésekkel foglalkozott, néhány gömöri néprajzi dolgozatot is közölt, színműveket is írt. Filozófusként, esztétaként, a klasszikus és romantikus szépségeszményt vizsgálta, a fenségesről írt filozófiai pályaművét a Magyar Tudós Társaság 100 arannyal és ezüst serleggel jutalmazta (1842). Magyarországon elsőként írt a regényről, mint újabb irodalmi műfajról. Műfordítóként népszerű kortárs német szerzőket, elsősorban August von Kotzebue (1761–1819) műveit tolmácsolta, illetve francia műveket fordított – németből. Különös szeretettel művelte a botanikát, híres herbáriuma volt, s akárcsak testvére, maga is foglalkozott homeopátiával. 

Emlékezet

Élete nagy részét Serkén töltötte, ott is hunyt el, a helyi templom kertjében, feleségével egy sírban nyugszik. Kéziratban maradt néhány művét és egyéb írásait a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára (= Országos Széchényi Könyvtár) őrzi.

Gyermekkora egy részét Kiss József (1843–1921) Serkén töltötte, ahol Almási Balogh Sámuel híres könyvtárában ismerkedett meg a klasszikus magyar és német irodalommal. Almási Balogh Sámuel később is figyelemmel kísérte és támogatta a leghíresebb magyar zsidó költő pályafutását. A népes Almási Balogh család döntően befolyásolta Izsó Miklós (1831–1875) sorsát is. A híres szobrász első esztétikai ismereteit Almási Balogh Sámuel írásaiból merítette, elsőszülött fiával, Balogh Bélával és Almási Balogh Pál fiával, Balogh Zoltánnal együtt nőtt fel, a család birtokában több, Izsó munkásságával kapcsolatos kézirat és levél maradt fenn. 

Szerkesztés

A Közhasznú Esméretek Tára munkatársa. Bölcsészeti, esztétikai és irodalmi írásai a Tudományos Gyűjteményben (1819–1839), a Szépliteraturai Ajándékban (1819–1823), a Sas c. lapban (1831–1832), a Kritikai Lapokban (1833), a Literaturai Lapokban (1836, 1841), a Tudománytárban (1837–1843), a Századunkban (1839), a Budapesti Híradóban (1846), az Akadémiai Értesítőben (1859 és 1866) jelentek meg. Szépirodalmi írásait az Érzékeny történetek c. könyv (Kolozsvár, 1832) és az Auróra közölte (1834).