Család

Sz: Alföldy Zoltán, Vörös Mária. Fia: Alföldy Pál (1938–1982) biológus és Alföldy Ferenc (1942–) orvos, sebész.

Iskola

A debreceni Tisza István Tudományegyetemen ált. orvosi okl. szerzett (1928), a mikrobiológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1948), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1955).

Életút

A debreceni Tisza István Tudományegyetem Gyógyszertani és Közegészségtani Intézetének gyakornoka (1925–1928), a Belgyógyászati Klinika gyakornoka, egy. tanársegéde és a Fertőző és Tüdőosztály vezetője, egyúttal a Röntgen és Elektrokardiográfiai Laboratórium helyettes vezetője (1928–1937). Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) kísérletügyi adjunktusa (1937–1946), a Bakteriológiai Osztály osztályvezető főorvosa (1946–1951). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE magántanára (1942–1951), a BOTE, ill. a SOTE Mikrobiológiai Intézet ny. r. tanára (1951–1952), egy. tanára (1952–1974) és az intézet ig.-ja (1951–1974). Az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára (1951–1968), elnökhelyettese (1968–1974). Járványos fertőző betegségek mikrobiológiai és bakteriológiai vizsgálatával, ezzel összefüggésben a különböző fertőtlenítőszerek hatásmechanizmusával fogl. Az 1930-as évek súlyos hastífuszjárványai irányították a figyelmét a bakteriológiai kutatások felé; 1938-ban bekapcsolódott az OKI által meghirdetett hastífusz elleni országos kutatási programba. Mo.-on elsőként tenyésztett ki betegből leptospirát. Munkatársaival felderítette a mo.-i leptospirózisok előfordulásának törvényszerűségeit, több meningitisz járványban igazolta a leptospira etiológiát, meghatározta a Mo.-on előforduló leptospira-törzsek típusait. Jelentős orvos- és biológiatörténeti munkássága is.

Elismerés

Munka Érdemrend (1955; arany 1970 és 1979), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1984). Kossuth-díj (a leptospira-fertőzések tanulmányozása terén kifejtett munkásságáért 1962), Hőgyes Endre-emlékérem (1966), Manninger Rezső-emlékérem (1974), Weszprémi István-emlékérem.