Család

Az Ascher régi budai katolikus vízivárosi iparoscsalád, legelső ismert ősei is fazekasmesterek voltak.

Dédszülei, apai: Ascher József (†1892. jún. 2. Bp.), Weszeli Jozefa (†1881. szept. 5. Bp.); Beck Ferenc (†1884. dec. 4. Bp.), Fuchs Erzsébet (†1900. febr. 14. Bp. Temetés: 1900. febr. 17. Farkasvölgyi Temető.

A Frim család Körmend környékről elszármazott izraelita, utóbb kikeresztelkedett család volt.

Dédszülei, anyai: Frim Benedek (= Frim Ferenc/Benjamin, †1872. márc. 26. Körmend, Vas vm.) tímármester, Lőwy Julianna (†1854. szept. 20. Körmend); ?, ?.

Nagyszülei: apai: Ascher Antal (1848. máj. 18. Buda–1903. aug. 28. Bp. Temetés: 1903. aug. 30. Farkasrét) fazekasmester Budán, a Vízivárosban, majd kályhagyáros, Beck Katalin (1852. nov. 18. Buda–1902. márc. 28. Bp. Temetés: 1902. márc. 30. Farkasrét).

Ascher Antal 1870-ben alapította az Ascher Antal és fiai agyagkályha- és kandallógyárat Budán, a II. kerületben (lakásuk volt az első telephely, a Kacsa utcában). Az Ascher-féle kályhák és kandallók a századforduló polgári lakáskultúrájának részei voltak.

Nagyszülei, anyai: Körmendi-Frim Jakab (= 1907-ig Frim Jakab [Hirsch], 1852. máj. 1. Körmend–1919. ápr. 23. Bp. Temetés: 1919. ápr. 25. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) gyógypedagógus, az első magyarországi értelmi fogyatékosokat nevelő intézmény (Első magyar hülye-nevelő és ápoló intézet, 1877; Gyengeelméjűek Országos Magyar Királyi Egyesülete, 1898) megalapítója, munkássága elválasztotta a fogyatékosságot az elmebetegségtől, Goldreich Anna (Tardoskedd, Nyitra vm. 1852–1944. febr. 7. Bp. Temetés: 1944. febr. 9. Rákoskeresztúri Izraelita Temető).

Frim Jakab 1907-ben vette fel a Körmendi-Frim kettős családnevet, leszármazottai közül vannak aki ezt az összetett nevet vitték tovább, de a család más leszármazottai a Frim/Frimm névalakhoz ragaszkodtak, sőt olyan utód is volt, aki a Körmendi névre magyarosított. A szakirodalommal ellentétben Frim Jakab és Frim Antal féltestvérek voltak.

Körmendi-Frim Jakab féltestvére, Frim Benedek és Kohn Rozália fia: Frim Antal (1855. máj. 28. Körmend–1913. ápr. 13. Bp.) pedagógus, az 1885-ben általa alapított budapesti Bálvány utcai siketnéma intézet vezetője. Frim Antal további testvérei, Frim Jakab féltestvérei: Frim Gyula (1860. nov. 29. Körmend–1940. ápr. 29. Bp.) és Frim Regina (1865. szept. 17. Körmend), Steinberg Zsigmond (1862. márc. 11. Paks?, Tolna vm.) tanító felesége. Frim Gyula és Schöntag Franciska fia: Körmendi Zoltán (= Frim Zoltán, 1898. jún. 10. Bp.–1944. Mikor? Gunskirchen, koncentrációs tábor) író, költő, szociográfus.

Szülei: Ascher István (1874. ápr. 27. Bp.–1938. ápr. 30. Bp. Temetés: 1938. máj. 3. Farkasrét) tisztviselő, a budapesti Egyetemi Klinikák gazdasági igazgatója, a Közalkalmazottak Országos Szövetsége alapító tagja, a Gyermekbarátok Egyesülete titkára, Körmendi Frim Aranka (1879. júl. 1. Bp.–1951. aug. 28. Bp.).

Ascher István testvére: Ascher Károly (1880. szept. 4. Bp.–1954. jún. 24. Bp.) kályhagyáros, majd kályhásmester. Felesége: Zongor Zsuzsanna (1889. febr. 17. Agyagfalva, Udvarhely vm.). Gyermekük: Agyagfalvi Károly (1907. jún. 11. Bp.–1973. okt. 10. Bp. Temetés: 1973. okt. 17. Farkasrét) banktisztviselő. Az Ascher család egyik ága az Agyagfalvi nevet vette fel, Zongor Zsuzsanna születési helye tiszteletére. Agyagfalvi Károly felesége: Rigler Piroska (1908. nov. 7. Bp.–1973. márc. 27. Bp. Temetése: 1973. ápr. 3. Farkasrét). Leányuk: Agyagfalvi Katalin, Temesvári Ottó (1934. júl. 14. Szolnok) kosárlabdázó felesége. Agyagfalvi Katalin és Temesvári Ottó leánya: Temesvári Andrea (1966. ápr. 26. Bp.) teniszező.

Körmendi Frim Aranka testvérei: Neuberger Ignácné/Izsákné Frim Olga (1877. dec. 20. Rákospalota, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), Körmendi Artur (= Frim Arthur, 1878. júl. 28. Bp.–1905. aug. 6. Bp. Temetés: 1905. aug. 8. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) orvos, Körmendi Frim Ödön (= Frim Ödön [Moshe], 1881. szept. 2. Bp.–1956. aug. 6. Balatonfüred, Veszprém vm.) banktisztviselő, a Földhitelbank osztályvezető, Pick Fülöpné/Pogány Gézáné Frim Margit (= Frim Margit [Miriam], 1883. szept. 13. Bp.–1965. márc. 16. Bp.), Körmendi-Frim Ervin (= Frim Ervin [Shmuel], 1885. márc. 27. Bp.–1939. okt. 1. Bp.) festőművész, Körmendi-Frim Jenő (= Frim Jenő [Shlomo], 1886. okt. 11. Bp.–1959. aug. 14. Washington, Egyesült Államok) szobrászművész, [ifj.] Frim Ferenc (1888. máj. 14. Bp.–1903. jan. 20. Bp. Temetés: 1903. jan. 22. Új Izraelita Temető) és Figdor Gusztávné/Márkus Istvánné Frim Ibolya (= Frim Ibolyka [Hendel], 1890. febr. 18. Bp.).

Neuberger Ignác és Frim Olga fia: Bertalan Albert (1921-ig Neuberger Albert, 1899. szept. 21. Jászberény, Jász-Nagykun-Szolnok vm.–1957. dec. 28. Párizs, Franciaország) festőművész, restaurátor.

Testvére: Justus Györgyné, majd Kertész Lászlóné Ács Kató (1903. szept. 9. Bp.–1989. dec. 7. Bp.): író, szerkesztő.

Ákos László testvére az Ács családnevet vette fel.

Felesége: 1. 1936. máj. 11.– Reiner Ilona (1900. márc. 28. Bp.), Reiner Lázár és Huber Juliánna leánya. 2. 1945–1971: Huber Ilona.

Iskola

A budapesti Trefort utcai magyar kir. tanárképző intézeti gyakorló főgimnáziumban éretts. (1919). Gimnáziumi osztálytársa volt – többek között – br. Brandenstein Béla (1901–1989) filozófus és Ignotus Pál (1901–1978) író, szerkesztő. Középiskolás korától kezdve a szocialista mozgalmak résztvevője, a Tanácsköztársaság bukása után megfosztották jeles érettségijétől (1931-ben engedélyezték, hogy ismét érettségi vizsgálatot tegyen).

Életút

Budapesten magánvállalatoknál tisztviselő. A Népszava külső munkatársa (1923–1933), a közgazdasági rovat szerkesztője (1933–1939), a Pénzügyi Hírlap munkatársa (1936–1940), a Magyar Export szerkesztője (1940–1944). A Szocializmus c. folyóirat gazdasági rovatának munkatársa (1936–1938).

A II. világháború után ismerkedett meg az erdőgazdálkodással, a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) sajtóelőadója (1946–1948) és A Fa. A Fagazdasági Kutató és Szakismertető Központ Jelentései szerkesztője (1947–1948).  Az Erdőgazdaság és Faipar alapító szerkesztője (1948–1970), Az Erdő c. lap szerkesztője (1954–1970). Nyugdíjazták (1970).

A két világháború között a hazai baloldali szociáldemokrata mozgalom egyik meghatározó gazdasági szakértője, gazdaságpolitikai elemzője volt. Később számos népszerű szakkönyvet írt a magyarországi erdészetről és erdőgazdálkodásról, ill. a hazai vadászatról. Az első modern magyar vadászati lexikon szerkesztője.

Elismerés

Munka Érdemérem (1953), Munka Érdemrend (ezüst, 1967).

Szerkesztés

A Népszava (1933–1939), a Pénzügyi Hírlap munkatársa (1936–1940), a Magyar Export szerkesztője (1940–1944). A II. vh. után ismerkedett meg az erdőgazdálkodással, a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) sajtóelőadója (1946–1948), az Erdőgazdaság és Faipar alapító szerkesztője (1948–1970), Az Erdő c. lap szerkesztője (1954–1971).