Család

Nagyszülei: Aggházy György (1817–1905), Boda Katalin (1817–1861). Sz: Aggházy Károly (1855–1918) zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus, losonczi Farkass Alice (= Farkas Anna, 1859. márc. 29.), losonczi Farkass Károly és Bakody Erzsébet leánya. Nagybátyja, Aggházy Károly testvére: Aggházy Gyula (1850–1919) festőművész. Testvérei: ivádi Ivády Pálné Aggházy Anikó (1884. aug. 29.), Aggházy Bertalan (1886. jún. 6. Berlin), Rákóczi Ferencné Aggházy Júlia (1888. febr. 11. Berlin) zeneszerző, Jeszenszky Paulovics Gézáné Aggházy Melinda (1891. aug. 1. Budapest–1970. aug. 2. Budapest) színésznő, opera-énekesnő. Féltestvére: Herpy Gyuláné Aggházy Katalin (= Aggházy Kató 1906–). F: 1910–1914: 1. Wälder Anna (1886. máj. 15. Sopron–1914. márc. 1. Grimmenstein-Hochegg, Alsó-Ausztria), Wälder József (1862–1913) Sopron város főmérnöke leánya. Wälder József testvére Wälder Alajos, Wälder Alajos fia: Wälder Gyula építészek voltak. Özvegy. 2. Negrelli Mária (†1970. febr. 2. Budapest. Temetés: 1970. febr. 11. Farkasrét). Fia: Aggházy Kamill, ifj. (1930–1983. Temetés: 1983. nov. 10. Farkasrét); leánya: Miltényi Dénesné Aggházy Éva (1922–1998).

Iskola

Ludovika Akadémiát végzett, hadnaggyá avatták a veszprémi 17. sz. gyalogezredhez (1901), felsőbb tiszti tanfolyamot végzett (1904–1905).

Életút

A veszprémi 17. sz. (1901–1905), a kőszegi (1905–1908), a soproni 18. sz. (1908–1910), a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél csapatszolgálatot teljesített (1910–1914). Az I. világháborúban, mint a m. kir. III/1. népfelkelő hadtápzászlóalj parancsnoka a szerbiai fronton szolgált (1914–1915), súlyosan megsebesült, szerb hadifogságban volt (1915), majd a 38. honvéd gyaloghadosztály kelet-galíciai történésze (1917–1918; az összeomláskor századosi rangfokozatban szolgált). Súlyos sérülése miatt feladta aktív katonai karrierjét; a Honvédelmi Minisztérium (HM) Hadilevéltárának levéltárnoka (1916–1918), a Hadtörténelmi Levéltár keretében megszervezte a Hadtörténeti Múzeumot (1918. nov. 16.), amelynek tanácsnoka (1923–1928), főtanácsnoka (1928. szept. 1.–1940. ápr. 30.), egyúttal igazgatóhelyettese (1928–1937), igazgatója is. (1937–1940). Őrnagy (1919–1933), ún. helyi alkalmazású ezredes (1933. okt. 1-jétől). A Hadtörténelmi Múzeum szakértőjeként részt vett az ún. osztrák–magyar likvidációs tárgyalásokon.

Tudományos pályafutását Wosinszky Mór (1854–1907) mellett, mint autodidakta régész kezdte (később tőle származott a hadirégészet kifejezés megalkotása). Budapestre helyezése után részt vett római hadi utak és a táti csatatér török temetőjének feltárásában. Vezető szerepet játszott a kezdeményezésére létrejött Hadtörténeti Múzeum gyűjteményeinek és szervezeti felépítésének kialakításában, bel- és külföldi kapcsolatainak megszervezésében. A megalakult új múzeumot kezdetben a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületében (1918–1921), majd az Üllői úti Mária Terézia Laktanya egy elkülönített részében helyezte el (1921–1929). A múzeum végleges helyét a budai Várban, az egykori Nádor laktanya északi és nyugati szárnyában nyerte el (1929. júl.). Kezdeményezte az I. világháborús relikviák összegyűjtését, az 1848–1849-es honvédsírok emléktáblával történő megjelölését, ill. az ő kezdeményezésére kerültek vissza az 1848-as lobogók Magyarországra a Szovjetunióból (1941). 1926-ban Budapesttől Mohácsig emléktáblákat helyeztetett el a magyar sereg 1526. évi vonulásának útvonalán. Budapest ostromának idején (1944–1945), házuk légoltalmi parancsnoka volt, naplója fontos kordokumentum.

Emlékezet

A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban róla nevezték el az Aggházy Kamill-termet. Emlékét Budapesten emléktábla őrzi (II. kerület Szilágyi Erzsébet fasor 17–21., 2007-től). Életútját és munkásságát Szoleczky Emese kutatja. 

Elismertség

A Műemlékek Országos Bizottsága r. tagja (1927–1940), az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság választmányi tagja (1937–1940).

A Katonai Írók Körének ügyvezető alelnöke (1924–1938), a Magyar Miczkiewicz Társaság társelnöke (1944).

Elismerés

Magyar Bronz Érdemérem (1926), a Magyar Érdemrend tiszti keresztje (1937).

A Bolgár Szent Sándor Rend parancsnoki keresztje (1932), a Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztje (1937).

Szerkesztés

A Hadimúzeumi Lapok (1925–1927), a Historia (1928–1932) és a M. kir. Hadimúzeum Kiadványainak szerkesztője. Hadtörténeti, külpolitikai, erődítéstani cikkei a fentieken kívül elsősorban a Katonai Lapokban (1905-től), a Magyar Katonai Szemlében (1905–1913), a Ludovika Akadémia Közleményeiben (1906-tól), a Hadügyi Szemlében (1908-tól) és a soproni Nemzetőrben jelentek meg (1909-től).