Ady Mariska
Ady Mariska

2024. december 8. Vasárnap

Ady Mariska, diósadi

költő, író, újságíró, szerkesztő

Névváltozatok

Landt Lajosné Ady Mária; L. Ady Mariska

Születési adatok

1888. február 26.

Hadad, Szilágy vármegye

Halálozási adatok

1977. február 4.

Budapest

Temetési adatok

1977. február 25.

Budapest

Farkasrét


Család

Köznemesi családból származott.

Dédszülei, apai: Ady Bálint, ? és Viski Dániel (1789–1872. júl. 24. Nyárszó), Nárai Szabó Julianna.

Dédszülei, anyai: Pásztor József (1781–1841) refomátus lelkész, Kolozsvári Borbála; Kabay Gábor földbirtokos, Simay Zsuzsanna.

Nagyszülei: Ady Dániel (1811–1887) földbirtokos, Viski Johanna Julianna (1823. aug. 14. Györgyfalva; Pásztor Dániel (1811. Aranyosmeggyes–1864. ápr. 7. Szatmárnémeti) református lelkész, Kabay Rozália (1826–1862. nov. 18. Szatmárnémeti).

Szülei: Ady Sándor (1848–1900. ápr. 8. Lompért. Temetés: 1900. ápr. 10. Lompért) jogász, körjegyző Hadadon, Ady Lőrinc, Ady Endre (= Ady András Endre, 1877. nov. 22. Érmindszent, Szilágy vm.–1919. jan. 27. Bp. Temetés: 1919. jan. 29. Kerepesi út), a költő édesapja; Asztalos Julianna (1854–1917).

Ady Sándor és Ady Lőrinc testvérei: Ady János (1855–1912) és Séra Lajosné Ady Julianna Lilla (1858–1937).

Ady Mária testvérei: Ady Endre (1876. jan. 1. Hadad, Szilágy vm.–1940. máj. 22. Csíkszentmárton) jogász, jogtudós, jogi író, akit a kortársak gyakran összekevertek a költővel; Ady Jolán (1880–1956), Faik Antalné Ady Erzsébet, Henter Jánosné Ady Irén (1893–1973. dec. 18. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1974. jan. 7. Óbuda) és dr. Ady Zoltán (1893–1971. dec. 15. Bp. Temetés, hamvasztás: 1972. jan. 14. Óbuda) MÁV-főtanácsos.

Férje: 1908. febr. 2.–1917. jún. 2.: kántai Landt Lajos (1883. szept. 13. Kánta, Háromszék vm.–1917. jún. 2. Páncélcseh), Landt József kézdivásárhelyi építőmester és Schulter Eleonóra fia, a hidalmási, majd a csíkszeredai telekkönyvi hivatal jegyzője.

Gyermekei, fiai: dr. Diósady György (1908. nov. 2. Csíkszereda) mérnök, dr. Diósady Gábor (1912. márc. 25. Csíkszereda) jogász és dr. Diósady Pál (1913. dec. 28. Csíkszereda–2002. okt. 24. Toronto) vegyészmérnök, gyógyszeripari szakértő, Ady Endre keresztfia.

A család 1945-ben Landtról felvette a Diósady nevet.

Iskola

Elemi iskoláit Zilahon, polgári iskoláit Bánffyhunyadon végezte, az Országos Kisdedóvó Egyesület Képzőintézetében óvónői és tanítói képesítést szerzett (Budapesten, 1908).

Életút

Székelymosonban (Maros-Torda vármegye) állami tanító (1917–1919), majd az I. világháború után Csíkszeredán (vagy Székelykeresztúron?) református felekezeti tanító (1919–1923).

Az Erdélyi Barázda (1914-től), a Zord Idő, a Pásztortűz, a Keleti Ujság és a Székelyföld c. lapok munkatársa (1918–1924).

1907-től jelentek meg írásai, kezdetben versei a kolozsvári Ellenzékben, majd a Székely Lapokban. Később, az 1910-es években, rendszeresen közölték kisprózáit, novelláit, tárcáit az erdélyi napilapok és folyóiratok. Első kötetében tizenkét novelláját adta ki Zilahon. A kötet különösebb visszhangot nem keltett – ahogy a kortárs kritkus megállapította – „kedves álmodozásai egy fiatal leányléleknek”. Az I. világháború idején közölt újabb verseire elsősorban Ady Endre hatott. Többször is írt Adynak, majd személyesen is felkereste a költő rokont, aki versei megjelentetésére biztatta. Erre azonban személyes tragédiái miatt csak 1924-ben kerülhetett sor. Az erősen Adyra emlékeztető, két kiadásban is megjelent verseiről mindenekelőtt az erdélyi magyar szerzők – különösen Reményik Sándor – fogadták nagy elismeréssel.

Emlékezet

Ady Mariska (Ady Mária néven) Hadadon (Szilágy vármegye) született, tanulmányait Zilahon, Bánffyhunyadon és Budapesten végezte. Első kötetét még menyasszonyként írta (a „kelengyét”, azaz az előszót, a költőtársnő Gyarmathy Zsigáné jegyezte). 1908-ban ment férjhez Landt Lajoshoz, aki az I. világháború hősi halottja lett. Férje halála után mint három gyermekét egyedül nevelő özvegy asszony kezdett el tanítani. Ady Mária az országvesztés után is Székelyföldön maradt, az új román hatalom azonban 1923-ban román nyelvtanfolyamra kényszerítette a székelyföldi tanítókat. Regáti tartózkodása idején tífuszban súlyosan megbetegedett, s 1923 őszén már nem foglalhatta el állását több, mint három éven át ágyhoz kötötten élt. Egyik nővérénél, Faik Antalné Ady Erzsébetnél, Középlakon (Kolozs vármegye) gyógyult, ott kezdett el újra verseket írni. A nehéz körülmények közé került, nagyon beteg asszony megsegítésére a Kemény Zsigmond Társaság gyűjtést indított, és tiszteletére ünnepélyt szervezett (1924. okt. 12.), valamint anyagilag is támogatta a költőnő verseskötetének kiadásait. A tífuszból ugyan felgyógyult, de még hosszú évekig betegeskedett: a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári kórház különböző klinikáin kezelték, különös és rejtélyes betegségei még hosszú évekig elkísérték, tartósan többé már nem tudott munkát vállalni, írásaiból és segélyekből élt. Későbbi sorsa csak részleteiben ismert, 1944-ig Bánffyhunyadon, majd egy rövid kitérő után Nagykovácsiban telepedett le (ott élt egy másik nővérével, Jolánnal, annak haláláig, 1956-ig). Nővére halála után utolsó éveit egy budapesti szeretetotthonban töltötte.

Ady Mariska Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Halála után Diósady Pál és Diósady Gábor kötetbe rendezte kiadatlan verseit (1998–1999-ben), majd Diósady Levente – Ady Mariska unokája – a család birtokában lévő néhány Ady-kéziratot az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozott.

Elismerés

A Kemény Zsigmond Társaság tagja (1926-tól).

Szerkesztés

Írásai a fentieken kívül még elsősorban a Szilágy (1907-től), a Debrecen (1907-től), az Újság (1909-től), a Székely Ujság (1910-től), a Divat Szalon c. lapokban, ill. a Csíki Lapokban, a Vasárnapi Ujságban és a Magyar Népben jelentek meg.

Főbb művei

F. m.: Sok ború – kevés derű. Elbeszélések, rajzok. Gyarmathy Zsigáné előszavával. (Zilah, 1907)
Dóra. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1911. aug. 1.)
Nyári délután. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1911. szept. 26.)
Csalódás. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1911. okt. 5.)
Éjszaka. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1911. okt. 14.)
Teddy és Pál. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1911. okt. 17.)
Karácsony estén. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1911. dec. 23.)
Tinka kisasszony. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1912. jan. 9.)
Késő. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1912. jan. 16.)
Hazugság. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1912. jan. 27.)
Az ibolyacsokor. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1912. ápr. 6.)
A kis menyasszony meg a nővére. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1912. júl. 11.)
Mese a folyó két partjáról. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1912. júl. 23.
Székelyföld, 1923. márc. 20., 22. és Székely Nép, 1943. márc. 23.)
Katika. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székely Nép, 1912. aug. 13.)
A szobor. Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Zord Idő [folyóirat], 1920. 12.)
Balogh úr köszönt… Elbeszélés. Landtné Ady Mariska néven. (Székelyföld, 1923. febr. 13.)
Emlékek. Látogatás Érmindszenten, Ady Endre szüleinél. L. Ady Mariska néven. (Pásztortűz, 1924. 4.)
Én az őszben járok… Versek. (Székelykeresztúr, 1924
2. bőv. kiad. Kolozsvár, Minerva, 1925)
Szegény ember tehene. Elbeszélés. L. Ady Mariska néven. (Magyar Nép, 1935. máj. 25.)
Ady édesanyja. L. Ady Mariska néven. (Erdélyi Szemle, 1938. 2.)
Családi emlékek. I. (Emlékezések Ady Endréről. I. köt. Szerk. Kovalovszky Miklós. Bp., 1961)
Kiadatlan versek. L. Ady Mariska néven. Az előszót írta Diósady L. Pál. (Toronto, 1998)
Fehér Ibolyák. L. Ady Mariska kiadatlan versei. Sajtó alá rend. Diósady L. Pál és Diósady Gábor. (Toronto, 1999).

Irodalom

Irod.: források és műveiről: Sok ború – kevés derű. Ady Mariska elbeszélései. (Vasárnapi Újság, 1908. 8.)
Landt Lajos csíkszeredai kir járásbírósági tisztviselő, harctéren szerzett betegsége következtében, Páncélcsehen elhunyt. (Pesti Napló, 1917. jún. 9.)
Ady Endre unokahúga kiadja verseit. (Székely Napló, 1924. dec. 25.)
R[eményik]. S[ándor].: Én az őszben járok… L. Ady Mariska versei. (Ellenzék [Kolozsvár], 1925. febr. 2.)
Becski Andor: L. Ady Mariska: Én az őszben járok… Versek. (Vasárnapi Újság, 1925. febr. 8.)
Rass Károly: Én az őszben járok… L. Ady Mariska verseskönyve. (Pásztortűz, 1925. febr. 8.)
Bodor Aladár: L. Ady Mariska versei. (Magyarság, 1925. júl. 5.)
Bodor Aladár: A mai erdélyi nőírók. (Protestáns Szemle, 1925)
Elhunyt dr. Ady Endre ügyvéd, volt honvéd hadbíró főhadnagy. (Magyar Nemzet, 1940. máj. 31.)
Csillag István: „Én az Ady rokona vagyok.” Csöndes beszélgetés Ady Mariskával. (Magyar Nemzet, 1965. ápr. 2.)
Elhunyt Landt Lajosné Ady Mariska. (Magyar Nemzet, 1977. febr. 20.)
Csíkszeredától Torontóig vagy hogy került a Diósady név az amerikai kontinensre? Visszaemlékezés. Összeáll. Diósady Pál. (Toronto, 2002)
Ady Mariska levele. Közli: Ráduly János. (Népújság, 2007. ápr. 14.)
R. Kiss Kornélia: Különleges Ady-kéziratot kapott az OSZK. A Májusi zápor után c. verset eddig csak nyomtatásban ismertük. (Magyar Nemzet, 2015. jún. 19.).

Irod.: Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. (Oradea-Nagyvárad, 1928)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Romániai magyar irodalmi lexikon. I–VI. köt. (Bukarest, 1981–2010)
Magyar költőnők antológiája. Összeáll. S. Sárdi Margit és Tóth László. (Bp., 1997)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Czeizel Endre: A magyar költő-géniuszok sorsa. (Bp., 2012).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/303702 (Ady Sándor gyászjelentése, 1900)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6F9W-6J?i=48&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQLLC-W8VH (Ady Endre és Boncza Berta házassági anyakönyve, 1915. márc. 27.)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/303684 (Ady Endre gyászjelentése, 1919)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTW3-L43?i=37&wc=92QT-HZS%3A40678301%2C51865101%2C1077266503&cc=1452460 (Ady Endre halotti anyakönyve, 1919)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/303700 (Ady Lőrincné Pásztor Mária gyászjelentése, 1937)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-62VZ-RCQ?i=197&cc=1452460 (Ady Lőrincné Pásztor Mária halotti anyakönyve, 1937)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DR6Q-QKC?i=101&cc=1452460 (Ady Lajos halotti anyakönyve, 1940)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/303705 (dr. Ady Zoltán gyászjelentése, 1971)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/296341 (Henter Jánosné Ady Irén gyászjelentése, 1973)

 

http://mek.niif.hu/16300/16389/16389.pdf (Diósady Pál: Csíkszeredától Torontóig, 2002)

Megjegyzések

Lexikonok eltérő születési adatai: 1888 vagy 1889. Diósady Pál visszaemlékezése szerint 1888. febr. 26.!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője