Család

Dédszülei, apai: Acsay Ferenc, Bajor Mária.

Nagyszülei: Acsay Péter (1833. jan. 31. Szentmihály, Fejér vm.), Kiss Verona/Veronika; Helcz Ferenc (†1918. febr. Vác. Temetés: 1918. febr. 14. Vác, Középvárosi Temető) ítélőtáblai bíró, Palkovics Hermin (†1927. máj. 24. Vác. Temetés: 1927. máj. 27. Vác, Középvárosi Temető).

Szülei: Acsay István (1869. aug. 15. Vác, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.–1960. nov. 9. Bp. Temetés: 1960. nov. 15. Rákoskeresztúr) középiskolai tanár, tankerületi főigazgató, Helcz Sarolta (1877. szept. 22. Esztergom–1966. jún. 28. Bp. Temetés: 1966. júl. 1. Vác, Középvárosi Temető).

Acsay István testvére: dr. Acsay Sándor (1874. Vác–1948. aug. 26. Tapolca, Zala vm. Temetés: 1948. aug. 28. Tapolca) jogász, minisztériumi tanácsos.

Testvére: Acsay István (1904. Munkács, Bereg vm.–1976. Bp.) mérnök, a BSZKRT igazgatója és Acsay László (= Acsay, Leslie 1905. nov. 9. Munkács–1992. aug. 7. New York) építészmérnök, politikus, országgyűlési képviselő.

Nőtlen.

Iskola

Elemi iskoláit Besztercebányán, középiskolái Besztercebányán és Budapesten végezte, a budapesti VII. kerületi Barcsay utcai magyar kir. állami főgimnáziumban éretts. (1917), a budapesti tudományegyetemen jog- (1921) és államtudományi doktori okl. szerzett (1922), egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett (1926), Bécsben és Párizsban tanult (1927–1928).

Életút

A budapesti törvényszék joggyakornoka (1922–1926), jegyzője (1926–1927). Budapesten ügyvéd (1928–1938), az Igazságügyminisztérium osztálytanácsosa (1938. júl. 1.–1941. jún. 30.), a budapesti kir. ítélőtábla bírója (1941. júl. 1.–1948. aug. 31?: megszakítással); kényszernyugdíjazták (1948). Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának tagja (1938–1948: megszakítással).

Az FKgP tagja (1931-től), országgyűlési képviselőjelöltje (1935 és 1939). A II. világháború után ismét az FKgP tagja (1945–1947), Pfeiffer Zoltán távozása után a Magyar Függetlenségi Párt alapító tagja (1947. júl. vége), a párt országgyűlési képviselője (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyék, Kecskemét és Baja törvényhatósági jogú városokkal, 1947. aug. 31.–1947. nov. 20). Mandátumát a választási bíróság hamis ajánlásokra hivatkozva törvénytelenül megsemmisítette (a párt többi képviselőjével együtt, 1947. aug. 31.).

Írásaiban, a Magyar Nemzetpolitikai Társaság kiadványaiban, a magyarság sorskérdéseivel, mindenekelőtt a magyar választójog problémáival foglalkozott, radikális reformokat hirdetett.

Elismertség

A Magyar Nemzetpolitikai Társaság tagja. A Magyar Ifjak Nemzeti Egyesülésének alapító tagja (1919). A Magyar Társadalomtudományi Társaság választmányi tagja.

A Gyakorló Gyorsírók Társasága főtitkára, majd elnöke. A Beszédíró és Gyakorló Gyorsírókat Vizsgáló Bizottság és a Magyar Gyorsíró Szövetség választmányi tagja.

Szerkesztés

Az Írás c. gyorsírási szakfolyóirat szerkesztője (1937–1944).