Család

Sz: apja a laskói gyülekezet lelkipásztora volt. Testvére: Ács Gedeon (1819–1887) református lelkész, emlékiratíró. Fia: Ács Géza (1861–1898) nyomdász, újságíró; leánya: Ács Sarolta.

Iskola

A kiskunhalasi gimnáziumban, majd a kecskeméti református kollégiumban és a kecskeméti jogakadémián tanult, Kecskeméten református lelkészi okl. szerzett (1847).

Életút

Darócon segédlelkész (1847–1848), a kecskeméti református főiskolán a görög, a latin, a héber nyelv és az exegézis ideiglenes tanára (1848–1852), a nagykőrösi gimnázium r. tanára (Arany Jánossal, Ballagi Mórral, Mentovich Ferenccel, Szász Károllyal, 1852– 1855). A foktűi (1855–1874), a laskói gyülekezet lelkipásztora (1874–1898). A 19. sz. egyik jelentős műfordítója: 14 élő és holt nyelven tudott. Műfordítóként elsősorban angol, francia és spanyol munkákat tolmácsolt, ill. részt vett a Kisfaludy Társaság Shakespeare-fordításaiban. Elsőként A velencei kalmár első, szöveghű átültetésével készült el (1853; az ő fordításában a Nemzeti Színházban 1877 és 1901 között 39-szer adták elő). Később még a Sok hűhó semmiért c. vígjátékot is lefordította (Sok zaj semmiért címmel, 1858-ban; de a Kisfaludy Társaság végülis nem az ő fordítását fogadta el); valamint elkészült egy Hamlet-fordítása is (1858-ban).

Emlékezet

Laskón (ma: Lug, Horvátország) élt és tevékenykedett, a helyi református temetőben nyugszik.

Szerkesztés

Műfordításai a Délibáb c. lapban (1853), a Hölgyfutárban, a Koszorúban és a Fővárosi Lapokban jelentek meg (1855–1858).