Iskola

A POTE-n általános orvosi okl. (1993), a SOTE-n PhD-fokozatot szerzett (1998), a Pécsi Tudományegyetemen habilitált (2011), az MTA doktora (2013).

Életút

Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) Neuroendokrinológiai Csoport PhD-ösztöndíjasa (1994–1998), tud. főmunkatársa (1998–2000), az MTA TKI–ELTE Neurobiológiai Kutatócsoport tud. főmunkatársa (2003–2007). A hollandiai Groningeni Egyetem tud. munkatársa (research fellow, 1998–1999), a Cambridge-i Babraham Intézet Neuroendokrinológiai Laboratóriuma Marie Curie-ösztöndíjasa (2000–2002). Az új-zélandi Otagoi Egyetem Fiziológiai Tanszék Neuroendokrinológiai Kutatóközpontjában az idegtudományi csoportok vezetője és kutatásvezető egyetemi tanára (2007-től), egyúttal a Kiotói Egyetem (Institute for Integrated Cell-Materials Sciences [iCeMS], Institute for Frontier Medical Sciences) kutatóprofesszora (2011–2012).

A Pécsi Tudományegyetem (PTE) Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézete egy. docense (2012–2014), egy. tanára (2014–2021) és az Intézet igazgatója (2019–2021). A PTE Molekuláris Neurobiológiai Kutatócsoport alapító vezetője (2014–2021) és a PTE Idegtudományi Centrum alapító elnöke (2019–2021).

Kísérletes neuroendokrinológiával, immunhisztokémiával, intracelluláris elektrofiziológiával, elsősorban az ösztrogén központi idegrendszeri hatásainak tanulmányozásával foglalkozott. Kutatócsoportjával elsőként mutatta ki a klasszikus ösztrogén receptorok szerepét az ösztrogénnek a sejtek jelátvivő rendszerére gyakorolt gyors, nemklasszikus folyamataiban, a központi idegrendszerben. Továbbá meghatározta az ösztrogén nemklasszikus hatásainak mechanizmusát a fertilitás irányításáért felelős ún. gonadotropin-releasing hormon (GnRH) neuronokban és elsőként írta le az addig jórészt ismeretlen funkciójú ösztrogén receptor béta szerepét ebben a folyamatban. Meghatározta, hogy az ösztrogén miként befolyásolja a neurodegeneratív folyamatokban érintett bazális előagyi kolinerg neuronok működését az intracelluláris jelátviteli folyamatokon keresztül. Kutatásaiból kiderült, hogy az ösztrogén szenzitív jelátviteli pályák szelektív aktiválása fontos lehet a neurodegeneratív folyamatok gyógyításában és kiindulási pontot jelenthet hatékonyabb és mellékhatásoktól mentesebb hormonpótló terápiák kialakításában.

Nevéhez fűződik az Európában is egyedülálló pécsi neurobiológiai kutatások megszervezése és a pécsi idegtudományi iskola megalapítása.

Elismertség

A Magyar Idegtudományi Társaság elnöke (2020–2021).

Az MTA Klinikai Idegtudományi Bizottsága (2011–2021), az MTA Neurobiológiai Munkabizottsága tagja (2014–2021).

Elismerés

Köztársasági Ösztöndíj (az elsők között, 1990–1993), Pro Scientia Aranyérem (1993), Tempus Ösztöndíj (1993), Állami Eötvös Ösztöndíj (1995, 1998, 2004), Akadémiai Ifjúsági Díj (1999), Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (2002 és 2005).

International Brain Research Organisation (IBRO) Fellowship (2005), Öveges József-ösztöndíj (2006), Pro Facultate Medicinae Emlékérem (arany fokozat, posztumusz, 2021).

Szerkesztés

A Recent Patents on Endocrine, Metabolic & Immune Drug Discovery (2007-től), a Current Neuropharmacology (2008-tól) és a Frontiers in Neurodegeneration (2010-től) c. nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja.