Család

Régi erdélyi református családból származott. Szülei Trianon után Magyarországra menekült munkások voltak.

Iskola

Középiskoláit a Budapesti Református Főgimnáziumban (1934–1940) és a Kecskeméti Református Gimnáziumban végezte (1940–1942), Kecskeméten éretts. (1942). A Református Teológiai Akadémián (1942–1944) és a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán tanult (1945–1948), később a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója volt (1953–1956). Egyetemi tanulmányait nem fejezte be.

Életút

Az 1940-es évektől részt vett a baloldali népi értelmiségi mozgalmakban. A II. világháború után az FKgP tagja, a Független Ifjúsági Szövetség (FISZ) országos titkára (1945. nov. 30.–1946). A Magyar Kollégiumi Egyesület főtitkára (1946–1947), a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) alelnöke (1947–1948), a József Attila Népi Kollégium igazgatója (1947–1948), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) munkatársa, előadója (1948–1950).

Elbocsátása után a szentendrei Cementipari Vállalat könyvelője (1950), uo. az Üzemgazdasági Osztály vezetője (1950–1953), a budapesti III. kerületi II. sz. Épületelemgyár osztályvezetője (1953–1956).

A forradalom és szabadságharc idején az Országos Nemzeti Bizottságot próbálta megszervezni (1956. okt.), majd munkahelyén a munkástanács elnöke, ill. a III. kerület (= Óbuda) képviseletében a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagja, egyúttal a Külügyi és Sajtóbizottság egyik vezetője (1956. nov.–1956. dec.). A munkástanácsok feloszlatása után az Épületelemgyár igazgatója (1956. dec.–1957. ápr.). A szovjet csapatok bevonulása után a budapesti Péterfy Kórház alagsorában illegális nyomdát üzemeltető értelmiségi csoport tagja. Gáli Józseffel (1930–1981) és Obersovszky Gyulával (1927–2001) közösen határozták el, hogy a szovjet megszállás egyhónapos évfordulóján az elesettek emlékére nőtüntetést szerveznek (asszonyok menete, néma tüntetés, 1956. dec. 4.).

Letartóztatták (1957. ápr.), a Központi Munkástanács perének, azaz Rácz Sándor (1933–2013) és társai pere negyedrendű vádlottjaként nyolc év börtönre ítélték (egyéni kegyelemmel szabadult: 1961. ápr.). A Kőbányai Porcelángyár fordítója és tolmácsa (segédmunkási besorolásban, 1961–1985).

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a forradalommal kapcsolatos visszaemlékezéseit az 1956-os Intézet Oral History Archívuma, kéziratos hagyatékát a Pécsi Református Kollégium Könyvtára őrzi.

Elismertség

A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) alapító tagjaként részt vett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének szervezésében (1989).

Elismerés

Kossuth Érdemrend (III. fokozat, 1948), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszt keresztje (katonai tagozat, 1997).