Zolnai Gyula
Zolnai Gyula

2024. március 29. Péntek

Zolnai Gyula

nyelvész

Névváltozatok

1888-ig Tömlő Gyula 

Születési adatok

1862. december 3.

Nagysomkút, Szatmár vármegye

Halálozási adatok

1949. december 24.

Budapest

Temetési adatok

1949. december 29.

Budapest

Farkasrét


Család

Szülei: Tömlő János nagyváradi kereskedő, Retezár Erzsébet (†1919. febr. 15. Nagyvárad. Temetés: 1919. febr. 17. Nagyvárad).

Testvérei: Tömlő Lajos középiskolai tanár, nyelvész és Tömlő Miklós kereskedő, ill. Tömlő Katinka.

Felesége: 1889–1935: Szladits Ilona (1863–1935. szept. 2. Bp. Temetés: 1935. szept. 5. Kerepesi út) polgári iskolai tanár, Szladics/ts Károly (†1876. jún. 7. Pozsony. Temetés: 1876. jún. 9. Pozsony) ügyvéd, járásbíró és Döbrentey Auguszta (1833. márc. 12. Galánta, Pozsony vm.–1866. Dunaszerdahely, Pozsony vm.) leánya.

Szladits Ilona féltestvérei: Szladits Károly (1871. dec. 27. Dunaszerdahely–1956. máj. 22. Bp. Temetés: 1956. máj. 25. Farkasrét): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja, ill. Szladits Ede, Szladits Sándor és Szladits Terézia Etelka (1870. szept. 26. Dunaszerdahely).

Gyermekei, fia: Zolnai Béla (1890. márc. 10. Székesfehérvár, Fejér vm.–1969. máj. 26. Bp. Temetés: 1969. jún. 5. Farkasrét): irodalomtörténész, nyelvész, esztéta az MTA tagja és Zolnai Sándor (1895. nov. 25. Bp.–1972. okt. 15. Bp. Temetés: 1972. okt. 21. Farkasrét) orvos. Leánya: Zolnai Klára (1892. dec. 16.–1945. jún. 7. Bp. Temetés: 1945. jún. 11. Kerepesi út) könyvtáros, bibliográfus.

Nevét hivatalosan 1888-ban változtatta meg, de írásai már 1885-től Zolnai Gyula néven jelentek meg. Anyanyelvén kívül kiválóan tudott latinul, görögül, németül, valamint angolul, németül, románul és svédül is.

Iskola

A nagybányai katolikus főgimnáziumban éretts. (1880), a szatmárnémeti papnevelő intézetben tanult tovább, de kilépett az egyházi kötelékből (1881). A budapesti tudományegyetemen magyar–latin szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. (1887), a magyar nyelvtudomány tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1895. máj. 31.).

Az MTA tagja (l.: 1897. máj. 6.; r.: 1924. máj. 8.; t.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; r. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

Az egri római katolikus gimnázium h. (1887–1888), a székesfehérvári állami főreáliskola r. (1888–1894), a budapesti V. kerületi Markó utcai főgimnázium r. tanára (1894–1906). Az MTA Szótári Bizottsága előadója (1898–1907). A budapesti tudományegyetem magántanára (1895–1906), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a magyar nyelvtudomány és az összehasonlító nyelvészet ny. r. tanára (1906. aug. 21.–1918) és a Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Kar dékánja (1912–1913).

A pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen (1918–1919), a Budapestre menekült pozsonyi tudományegyetemen (1919–1923), ill. a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar nyelvtudomány és az összehasonlító nyelvészet ny. r. tanára (1923. okt. 24.–1930. jún. 30.). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Tanárképző Intézete Tanácsának tagja (1925–1930).

Budenz József (1836–1892) és Simonyi Zsigmond (1853–1919) hatására nyelvtörténettel, mondattani, később nyelvhelyességi kutatásokkal foglalkozott. Első tudományos dolgozata a mestere tiszteletére kiadott Budenz-albumban jelent meg (1884-ben), majd Simonyi Zsigmond biztatására szómagyarázatokat és kisebb nyelvtörténeti adatokat közölt (a Magyar Nyelvőrben). Pályája kezdetén értékes nyelvjárás-történeti tanulmányokkal jelentkezett (Mátyusföld nyelvjárása, 1891), de Simonyi Zsigmond már ekkor bevonta a Magyar Nyelvtörténeti Szótár (1890–1893) munkálataiba, utóbb az MTA megbízta az első magyarországi nyelvemlékek nyelvtörténeti vizsgálatával (Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig, 1894). Érdeklődése nemsokára lexikológiai és szótárszerkesztési kérdések felé fordult, többször járt Németországban a nagy német szótár szerkesztő munkálatainak tanulmányozására.

Az MTA és a Nyelvtudományi Bizottság felkérése az új magyar nagyszótár munkálatait irányította (1898-tól). Ennek egyik előkészítő vállalkozásaként, a fiatalon elhunyt Szamota István (1867–1895) gyűjtése alapján kötetbe szerkesztette a Magyar oklevél-szótárat (A régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteményét, 1902–1906). A mű a magyar nyelvtörténeti irodalom és a magyar szótárirodalom klasszikusa. Zolnai elsőként tett kísérletet egységes szerkesztői közlésmód kialakítására. A címszó után egy latin és német nyelvű definíciós mező következik, ezután pedig a nyelvtörténeti adatokat közli betűhíven, időrendben, a forrásokat egységes rövidítések alapján. Lexikológiai munkássága mellett legkedvesebb tudományterülete az etimológia volt. Élete végéig közölte kisebb-nagyobb szófejtő dolgozatait, olvasmányos stílusban, mintaszerűen adatolva. Mondattani tevékenysége is értékes: Mondattani búvárlatok (1893) c. művében az ún. szintagmatikus kapcsolatok keletkezését és magyar típusait vizsgálta. Mondatátszövődés (1924) c. dolgozatában pedig az összetett mondat egy sajátságos változatát figyelte meg. Nyugdíjazása után nyelvműveléssel és nyelvhelyességi kérdésekkel foglalkozott (a Magyarosan c. folyóiratban (1935–1944).

Fiatal korában verseket is írt, ill. Somkuti álnéven kortárs finn irodalmat (pl. Eino Leino, Aleksis Kivi) fordított.

Emlékezet

Zolnai Gyula Nagysomkúton született, középiskoláit Nagybányán és Szatmárnémetiben végezte, tudományos tevékenysége Budapesthez és Pécshez kötődik. A fővárosban hunyt el (utolsó lakcíme: V. ker. Sziget utca 24. [ma: XIII. ker. Radnóti Miklós utca 24.]), a Farkasréti Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán a Magyar Tudományos Akadémia nevében Bárczi Géza egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Magyar Nyelvőr nevében Rubinyi Mózes búcsúztatta.

Elismertség

A Magyar Nyelvtudományi Társaság alapító választmányi tagja (1904-től) és titkára (1905–1906). A Finnugor Társaság (Suomalais Ugrilainen Seura, 1908-tól) és a Finn Irodalmi Társaság (Suomalaisen Kirjallisuuden Seura) l. tagja (1918-tól).

 

Elismerés

Az MTA Sámuel-díja (1885 és 1894), Kazinczy-érem (1944).

Szerkesztés

Az Akadémiai Nagyszótár szerkesztője (1898–1906). A Magyar Nyelv szerkesztője (Szily Kálmánnal, 1905–1906) és a szerkesztőbizottság tagja (1906-tól).

Főbb művei

F. m.: írásai Tömlő Gyula néven: Gyermekjátékok. Szegényemberezsdi. (Magyar Nyelvőr, 1880. 3.)
Gyermekversikék. Karácsonyi rigmusok. Öntözővers. – Kőtt, tőtt. (Magyar Nyelvőr, 1880. 10.)
Tájszók. Nagybányaiak. (Magyar Nyelvőr, 1880. 12.)
Gyermekversikék. (Magyar Nyelvőr, 1881. 3.)
Gyermekdalok. – Tájszók. (Magyar Nyelvőr, 1882. 10.)
A liquidák nyújtó hatásához. (Magyar Nyelvőr, 1883. 7.)
Ha-is. (Magyar Nyelvőr, 1883. 8.)
Tisza-Eszlár s vidéke nyelvéből. (Magyar Nyelv, 1883. 11.)
Bennünket, benneteket. (Budenz-album. Budenz József XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Szerk. Halász Ignácz, Simonyi Zsigmond, Szinnyei József. Bp., 1884)
Ev. (Magyar Nyelvőr, 1885. 4.)
A Németújvári glosszák. 1–4. (Magyar Nyelvőr, 1885. 4–7.).

F. m.: írásai Zolnai Gyula néven: Szómagyarázatok a Budenz-albumból és a Magyar Nyelvőrből. (Bp., Hornyánszky, 1890)
Defectivumok a magyar nyelvben. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1891. 10. és külön: Bp., 1891)
Elemismétlődés a szóalakulásban. (Hunfalvy Album. Hunfalvy Pál félszázados akadémiai tagsága emlékére. Bp., Hornyánszky, 1891)
Mátyusföld nyelvjárása. (Bp., Hornyánszky, 1891)
Mondattani búvárlatok. Bemutatva az Akadémia Nyelv- és Széptudományok Osztályában, 1893. jan. 2-án. (Nyelvtudományi Közlemények, 1893 és külön: Bp., 1893)
Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából írta Z. Gy. 25 mellékletbeli s egy szövegközi hasonmással. Az előszót írta Szily Kálmán. (Az MTA kiadványa. Bp., 1894)
A Batthyány-misekönyv magyar naptára és lapszéli jegyzetei. (Magyar Könyvszemle, 1895. 2.)
A kevélység kifejezései a magyar nyelvben. (Ethnographia, 1895)
Az új tájszótár. (Budapesti Szemle, 1895)
XVI. századi mgyar glosszák az Egyetemi Könyvtárban. (Nyelvtudományi Közlemények, 1895)
Jegyzetek Czementes János könyvéhez. (Magyar Könyvszemle, 1896. 1-4.)
A „Tóldalék” nyelvújításai. (Magyar Könyvszemle, 1897. 4.)
Az új nagyszótár föladatáról. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1899. jan. 2.
megjelent: Akadémiai Értesítő, 1899 és külön: Bp., 1899)
Magyar oklevél-szótár. Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. Legnagyobb részüket gyűjtötte Szamota István. Az MTA megbízásából szótárrá szerkesztette Z. Gy. (Bp., Hornyánszky, 1902–1906)
Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. A legrégibb magyar nyelvemlékek rövid ismertetése. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványa. Bp., 1905)
Pótlások és javítások A Magyar oklevélszótárhoz. 1–2. (Századok, 1905. 2–3.)
Zur sprachliche Differenzierung. (Finnisch-ugrische Forschungen, 1913)
A -si képző eredete. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. XXIII. köt. 10. Bp., 1920)
Mondatátszövődés. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1924. jún. 2.
megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. XXIV. köt. 8. Bp., 1926
franciául is)
Van-e szükség nyelvművelésünk irányítására? (Magyarosan, 1935 és külön: Nyelvművelő füzetek. 2. Bp., 1935)
Idegen szavaink és a nyelvújítás. (Magyarosan, 1936–1937 és külön: Nyelvművelő füzetek. 4. Bp., 1937)
Mely országneveket és milyen országrészneveket mondunk névelővel: (Magyarosan, 1940)
Nyelvérzék és helyesírás. 1–3. (Magyarosan, 1941–1942)
Barangolás a nyelvérzék vadonában. 1–4. – Képtelen képek és valami a nyelvművelésről. 1–2. – Nyelvérzék-elhomályosulás? (Magyarosan, 1943)
Egy pár helyreigazítás a köznévi japán szó kérdésében. (Magyarosan, 1944)
Nyelvszegényítéssel jár-e a nyelvtisztaság elve? 1–3. (Magyarosan, 1945–1947)
Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. A legrégibb magyar nyelvemlékek rövid ismertetése. (Új kiad. Bp., 1970)
Magyar oklevélszótár. Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. Legnagyobb részüket gyűjtötte Szamota István. Az MTA megbízásából szótárrá szerkesztette Z. Gy. Hasonmás kiad. (Az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint sorozata. Bp., 1984).

F. m.: fordításai Somkuti néven: Erkko, Juhani Heikki: Ajno. Színmű. (Olcsó Könyvtár. 1680–1681. Bp., 1913)
Leino, Eino: Tavaszünnepi dalok. Finn balladák. (Olcsó Könyvtár. 1718. Bp., 1914)
Kivi, Aleksis: A pusztai vargáék. (Olcsó Könyvtár. 2121. Bp., 1928)
Északi lant. Finn költők versei. Z. Gy. „Somkuti” műfordításai finn költőkből. (Bp., 1943).

F. m.: írásai Zolnai Gyula néven a Magyar Nyelvőrben: Visszaigazított sajtóhibák. (1885. 8.)
Előte, előke. – Kesztyű. (1886. 1.)
Párjál. – Tájszók. Mátyusföldiek. (1886. 11.)
Szómagyarázatok. Léságos. (1887. 7.)
Tájszók. Egervidékiek. 1–2. (1888. 9–10.)
Egri nyelvsajátságok. (1889. 1.)
Tájszók. Balatonmellékiek. 1–3. (1890. 1–3.)
Szómagyarázatok. Intén. (1890. 2.)
Szófia beszéd. (1890. 3.)
Tájszók. Szilágy megyeiek. (1890. 5.)
Mátyusföld nyelvjárása. 1–11. (1890. 9–12. és 1891. 1–7.)
Bandzsúr, bondzsúr. – Vëderni. (1891. 7.)
Üldöznelek, büntetnelek. (1891. 9.)
-nalak, -nelek. (1891. 11.)
A székelyek nyelve s a dunántúli nyelvjárások. (1891. 12.)
Népnyelv és nyelvtörténet. (1892. 1.)
A székely és nyugati nyelvjárások különbözései. (1892. 2.)
Az ‘ira’ alak Dunántúl. – Szó- és alakmagyarázatok: eviczkél, hébe-hóba, szebb. (1892. 3.)
Az egri nyelvsajátságokhoz. (1892. 4.)
Falka. – Sándor István új szavai. (1892. 5.)
Gönczöl-szekér. (1892. 6.)
Senki, semmi. (1892. 7.)
Bartzafalvi új szavai. (1892. 9.)
Továbbképzett ragos alakok a palócz nyelvjárásban. (1892. 11.)
Fullajszt. – Hátissó. (1892. 12.)
Hátil, hátissó, által, óta. (1893. 2.)
‘Lesz’ mint időképző. – Velez. (1893. 3.)
Tájszó-tarlózat. (1893. 5.)
A Königsbergi Töredék szalagjai. – Müncheni töredékek. Két kisebb nyelvemlék a müncheni udvari könyvtárban. (1895)
Taxaméter. (1901. 1.)
Elvagyok. – Nyelvújítási adatok. (1901. 2.)
Gólyál. – Nyelvújítási adatok: az első segély. – Szittya. (1901. 3.)
Társadalomtudományos v. társadalomtudományi Társaság? – Velemmel. (1901. 5.)
Fehér megyei nyelvsajátságok. (1901. 6.)
Bennünket, benneteket. (1901. 7.)
A Nyelvtörténeti Szótárhoz (1903. 1.)
A nyelvújítás szótárához. (1903. 5.)
A Magyar Oklevél Szótárhoz. (1903. 6.)
Safarina. (1904. 2.)
Szók és nyelvsajátságok. (1905. 1.)
Tetá-tetá. (1905. 4.)
A legújabb magyar–német kéziszótár. (1905. 7.)
Régiségek a népnyelvben. (1905. 10.)
Mondatátszövődés a svéd nyelvben. (1929).

F. m.: írásai Zolnai Gyula néven a Magyar Nyelvben: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. 1–3. (1905. 1–3.)
Szőlőőrző bojtorjános koszorú. (1905. 2.)
Patkós bor, patkószeg. (1905. 2. és 1905. 4.)
Tájszók gyűjteménye: a nagyszótár adataiból. (1905. 3., 6., 7. és 9.)
Egy régi magyar ágyúnév. (1905. 4.)
Vasgyúró. (1905. 6.)
Almarázó. – Míűlés. Königsbergi töredék. (1905. 8.)
A csángók eredete. – A Budapesti Czím- és Lakásjegyzék helyesírásáról. – Menekül, menekvő, menekvés. – Világváros. (1905. 9.)
Gyöngyösi műveinek új kiadásáról. (1906. 4.)
Nemadhatója. (1906. 5.)
A szavak egybe- és különírásáról. – Csat. Verejték. – Ezen. – Tiszteleti, tiszteletbeli. (1906. 6.)
Budapestben. – Olyan. (1906. 7.)
Hibás olvasatok és magyarázatok. (1907. 6.)
Hogyan készülnek a nyelvtörténeti adatok? (1907. 8.)
Magyar becsületbírósági ítélet 1516-ból. (1907. 10.)
Kettő. (1908. 5. és 1908. 9.)
A -nek viszonyszó személyragos alakjairól. – Össze. (1909. 2. és 1914. 1.)
Az 1517-iki magyar levélzáradékhoz. – Epe, vese. (1915. 9.)
Régiségek a népnyelvben. (1905. 10.)
Formaruha. – Gyula. (1916. 1.)
Bankmagyarság. (1916. 2.)
Formaruha, egyenruha. – Kétkedés és aggálytalanság. (1916. 3.)
„Mely” mint birtokos jelző. (1916. 5.)
Utolsó hírek. (1916. 6.)
Feküfa. (1916. 7.)
Gyepü, gyepüelve. (1916. 9.)
Ikes módon ragozott iktelen igék. (1918. 3-4.)
Ikesen ragozott iktelen igék. – Összeharapta a fogait. (1918. 5-6.)
Esztétikai szempontok a nyelvtudományban. (1920. 7-10.)
Az Ujság, A Hét, stb. – Mondonak. – Népjóléti Minisztérium. (1923. 1-4.)
A középfok-képző történetéhez. – Szakképzettségű. (1923. 5-6.)
Hám. (1923. 7-8.)
Az alárendelt mellékmondatok fajairól. Z. Gy. felolvasása a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1923. ápr. 17-iki ülésén. (1924. 1-3.)
Gáncsolt szavak? (1924. 4-6.)
Érd. – Fáradságot vesz magának. (1924. 9.-10.)
-nalak, -nelek. – Fidiliskëdik. – Incattus. (1925. 1-4.)
Hogyan készül a finn népnyelv nagyszótára? Z. Gy. felolvasása a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1924. máj. 20-iki ülésén. – Pokolkő. (1925. 7-8.)
Confraternitás. (1925. 9-10.)
Jókai-kódex. (1926. 1-2.)
Budapesti nyelv. – Papramorgó, síel, lezsáklyáz, avatar. (1926. 3-4.)
Hangverseny. (1926. 9-10. és 1927. 7-8.)
Vadaz? (1927. 1-2.)
Szükségtelen és hibás szómódosítások. (1927. 3-6.)
Pályázatot ír ki. (1927. 7-8.)
Máma. (1928. 1-2., 7-8. és 9-10.)
A -d kicsinyítő értékéhez. (1928. 3-4.)
A népnyelv-tanulmányozás történetéhez. Monnak. (1929. 1-2.)
Bicscse. – Orosháza, orosházi. (1928. 5-6.)
Kóros rettegés az idegenszerűségektől. (1929. 3-4.)
Chalára? (1929. 7-8.)
Hangzókivetés a régiségben. Bikal, Bikalatt, Bikalá. (1929. 9-10.)
A hasonult -vel rag írásmódja. (1930. 3-4.)
Őzbarát. (1930. 9-10.)
Már, márt. (1931. 1-2. és 5-6.)
Személyazonosság. (1931. 3-4.)
A névelő hangsúlyozásához. (1931. 5-6.)
A viadukt magyar neve. – Lábravaló. (1931. 9-10.)
A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélő múlt alakjainak kérdéséhez. (1932. 5-6.)
Szók, szavak. (1932. 9-10.)
Mássalhangzók utáni ikermássalhangzók. – Tudományt tesz. (1933. 3-4.)
Menettérti jegy, térti jegy. (1933. 7-8. és 9-10.)
Somlai, somlói. (1933. 9-10.)
Róna. (1934. 7-8.)
Menny és ég. (1935. 1.)
Unuttei. (1935. 5-6.)
Valószínűtlen olvasatok. (1935. 7-8.)
Magyar szók a finn nyelvben. 1–2. (1936. 3-4. és 5-6.)
Követség. (1936. 9-10.)
Állatbeszélgetés. – Báb. – Túl. (1937. 1-2.)
Elsejére, másodjára. (1937. 3-4.)
Főnévi igeneveink alakjainak eredete kérdéséhez. – Levlap. (1937. 9-10.)
Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál! (1938. 1-2.)
Poszfundus. (1938. 3-4.)
Napság. (1938. 5-6.)
A gallok nyelve. – A véd ige fölszólító módja alakjának kiejtésmódja. (1938. 9-10.)
Magánhangzók nyíltabbá válása. (1941. 2.)
Hangérték nélküli y és i [j] betű régi helyesírásunkban. (1941. 5.)
A kétjegyű, hosszan ejtett mássalhangzók csonkításának történetéhez. (1942. 1.)
Esztendő. – Fiók. (1942. 2.)
Büntet. – Egyelőre. – Monios. (1942. 3.)
Becsap. – Biza. – Est, este. – Gesztenye. – Hangutánzó növénynevek. (1942. 4.)
Fiú. – Ha! Në! Ni! – Valószínűtlen és hibás olvasatok. – Véletlen szóegyezés. (1942. 5.)
Okvetetlen. – Száj. – Szëmtelen. – Türtőztet. (1943. 1.)
Úgymond. – Ungon-berken túl. – Utca. (1943. 2.)
Bojnyik. – Bosszankodik, bosszant. – Códli. – Csipke. – Egyház. – Filozopter. – Fusnyos. – Hála. – Hám! (1943. 3.)
Böszörmény. – Han. – Harmad. – Háspol[y] – Hitel. – Illetlen. – Kiváncsi. – Paraj. – Szépíró. – Tövis. (1943. 4.)
Hírlik. (1943. 5.)
Igenév és állítmányi ige. (1944. 1.)
Felebb, fölebb vagy fellebb, föllebb. (1944. 2.)
Igeként ragozott és továbbképzett névszók. (1944. 3.)
Szótörténeti adalékok és észrevételek. 1–2. (1944. 4–5.).

Irodalom

Irod.: családi és egyéb források: Tömlő Gyula nagybányai illetőségű székesfehérvári lakos családnevének „Zolnai”-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1888. nov. 24.)
Elhunyt özv. Tömlő Jánosné Retezár Erzsébet. (Nagyvárad [hetilap], 1919. febr. 20.)
Zolnai Gyula, a helybeli főreáliskola tanára oltár elé vezette Szladits Ilona kisasszonyt, a helybeli polgári iskola tanítónőjét. (Székesfehérvár és Vidéke, 1889. júl. 6.)
Zolnai Gyula főgimnáziumi tanár magántanári kinevezése, 1895. máj. 31. (Budapesti Közlöny, 1895. jún. 6.– Hivatalos Közlöny, 1895. jún. 15.)
Zolnai Gyula ny. r. tanári kinevezése, 1906. aug. 21. (Budapesti Közlöny, 1906. szept. 12.)
Klemm Antal: Zolnai Gyula. Születésének hetvenedik évfordulójára. (Magyar Nyelv, 1932. 9-10.)
Zolnai Gyuláné Szladits Ilona elhunyt. (Budapesti Hírlap–Pesti Hírlap, 1935. szept. 3.)
Györke József: Zolnai Gyula. Születésének nyolcvanadik évfordulójára. (Magyar Nyelv, 1942. 5.)
Loványi Gyula: Zolnai Gyula. (
Magyarosan, 1942)
Dr. Zolnai Gyula ny. egyetemi tanár elhunyt. (Magyar Nemzet, 1949. dec. 30.)
Rubinyi Mózes: Zolnai Gyula temetésén. (Magyar Nyelvőr, 1950. 1.)
Sági István: Zolnai Gyula. (Magyar Nyelv, 1950. 3.)
Elhunyt Zolnai Béla egyetemi tanár. (Magyar Nemzet, 1969. jún. 1.)
Czompa Gyöngyi: Mutatvány Schönherr Gyula
levelezéséből. Zolnai Gyulához és Szinnyei Józsefhez. (Irodalomismeret, 2001)
Figler Csilla: Zolnai Gyula
nyelvtudós. (Pécsi Szemle, 2002).

Irod.: írásairól: Balassa József: Z. Gy.: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1895)
Simonyi Zsigmond: Z. Gy.: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. (Budapesti Szemle, 1895)
Szamota István: Z. Gy.: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. (Magyar Könyvszemle, 1895. 1-4.)
Walter Gyula: Z. Gy.: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. (Magyar Sion, 1895. 1.)
Haiman Hugó: Magyar oklevélszótár. Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. (Magyar Nyelvőr, 1903. 4.). Balassa József: Z. Gy.: Mondatátszövődés. (Magyar Nyelvőr, 1926)
Erdélyi Lajos: Z. Gy.: Mondatátszövődés. (Magyar Nyelv, 1926. 5-6.)
Pénzes Balduin: Északi lant. Finn költők versei. Ford. Z. Gy. (Katholikus Szemle, 1944. 7.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta és szerk. v. Szabó Pál. (Pécs, 1940)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Bárczi Géza–Benkő Loránd–Berrár Jolán: A magyar nyelvtörténeti kutatások vázlata. (A magyar nyelv története. Bp., 1967)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Olasz István: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkarának munkássága. 1–2. (Pécsi Szemle, 1999)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Zemplényi Vera–Dobó Attila: A magyar nyelvtörténet és a finnugor összehasonlító nyelvészet oktatása Pécsett. 1923–1998. (Magyar Nyelv, 2000. 2.)
Zemplényi Vera–Dobó Attila: A magyar történeti nyelvészet a pécsi egyetemen. (Pécsi Szemle, 2001)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V1HG-K8Y (Döbrentey Auguszta keresztelési anyakönyve, 1833)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V1ZS-JFZ (Szladits Terézia Etelka születési anyakönyve, 1870)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V1Z3-QZ8 (Szladits Károly születési anyakönyve, 1871)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/610522 ([Id.] Szladics Károly [!] gyászjelentése, 1876)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XX38-GLH (Zolnai Béla születési anyakönyve, 1890)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XX3D-MH7 (Zolnai Klára születési anyakönyve, 1892)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QLLH-YFV9 (Zolnai Béla és Hackenberger Emma házassági anyakönyve, 1924)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/644013 (Zolnai Gyuláné Szladits Ilona gyászjelentése, 1935)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QLLH-188H (Zolnai Gyuláné Szladits Ilona halotti anyakönyve, 1935)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/644019 (Dr. Zolnai Klára gyászjelentése, 1945)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:DS1J-4DZM (Dr. Zolnai Klára halotti anyakönyve, 1945)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:WFPL-FVN2 (Zolnai Gyula halotti anyakönyve, 1949)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/610530 (Szladits Károly gyászjelentése, 1956)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:7662-RKMM (Szladits Károly halotti anyakönyve, 1956)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6ZW4-RYPL (Zolnai Béla halotti anyakönyve, 1969)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/644022 (Dr. Zolnai Sándor gyászjelentése, 1972)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2023

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője