Család

Testvére Vendel Miklós (1896–1977) és Vendl Mária (1890–1945) geológusok.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen természetrajz–vegytan szakos tanári okl. (1908), bölcsészdoktori okl. (1911), a technikai geológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1914), az MTA tagja (l.: 1922. máj. 11.; r.: 1931. máj. 15.; t.: 1945. máj. 30.; ismét r.: 1949. okt. 31.).

Életút

A József Műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszék tanársegéde (1908–1912), a M. Áll. Földtani Int. kutató-geológusa (1912–1921), osztálygeológusa (1921–1927). Az I. vh.-ban az orosz fronton harcolt (1914–1915), orosz hadifogságban volt (1915–1918). Hazatérése után, a Tanácsköztársaság idején az ún. Marx–Engels Munkásegyetemen a geológia r. tanára (1919). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1914–1922), a József Műegyetemen, ill. a BME-n az ásvány- és földtan c. ny. rk. (1922–1927), ny. r. tanára (1927–1952), egy. tanára (1952–1960) és az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetője (1950–1960); közben a Vegyészmérnöki és Egyetemes Oszt. (1933–1934), a Gépész- és Vegyészmérnöki Oszt. dékánja (1935–1936), majd a József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem rektora (1940–1941). A Felsőház tagja (1936–1944). – Klasszikus kőzettannal, elsősorban üledékes kőzetekkel, s az ezzel összefüggő hidrológiai kérdésekkel fogl. Mo.-on elsőként vizsgálta az üledékes kőzeteket, ill. elsőként folytatott homokelemzéseket vegyvizsgálatokkal. Elemezte és feldolgozta a Stein Aurél által Közép-Ázsiában összegyűjtött homokmintákat, részt vett a Böckh Hugó vezette olajkutatásokban, ill. Papp Simonnal és Pávai Vajna Ferenccel a mo.-i szénhidrogén-kutatás elindítója. Az 1920-as években elsősorban Zala, Baranya és Szatmár-Bereg vm.-kben folytatott kutatásokat. Élete utolsó szakaszában Bp. talajvizével, ill. ezzel összefüggésben a főv. ásvány- és gyógyvizeinek vizsgálatával fogl., kezdeményezte Bp. gyógyforrásainak közös védőterületét. Feldolgozta a Magyarhoni Földtani Társulat történetét. Tiszteletére ~-emlékérmet alapítottak. – Az MTA másodelnöke (1943. máj. 4.–1945. okt. 29.). Az MTA Hidrológiai Biz. elnöke (1950-től). A Szt. István Akad. tagja (r.: 1927-től). A Magyarhoni Földtani Társulat elnöke (1932–1940), t. tagja (1940-től). A M. Hidrológiai Társulat elnöke (1941–1944). A londoni geológiai társaság t. (1925-től), a finn geológiai társaság l. tagja (1935-től). – Az MTA Nagyjutalma (1934), Szabó József-emlékérem (1936), Kossuth-díj (1948), Munka Érdemrend (1956; arany, 1966).