Lónyay Menyhért
Lónyay Menyhért

2024. március 29. Péntek

Lónyay Menyhért, nagylónyai és vásárosnaményi, 1871-től gr.

politikus, író, publicista

Születési adatok

1822. január 6.

Nagylónya, Bereg vármegye

Halálozási adatok

1884. november 3.

Budapest


Család

Sz: Lónyay János (1796–1829) valóságos belső titkos tanácsos, Lónyay Florentina. F: Kappel Emília (1824–1888), Kappel Frigyes gazdag pesti bankár leánya. Az irodalomkedvelő Kappel család egyik, Váci utcai házában, hunyt el Kisfaludy Károly (†1830), ill. 25 évvel később ugyanabban a házban, szinte ugyanazon a napon hunyt el a Kisfaludy ünnepségre érkező Vörösmarty Mihály (†1855) is. Testvérei közül: Lónyay Albert (1823–1904) Ugocsa vm. főispánja, Lónyay János (1828–1897) hadmérnök, Máramaros vm. főispánja és Lónyay József (1836–1880) országgyűlési képviselő, cs. és kir. kamarás, ill. Lónyay Etelka, Szirmay Ödönné (1824–1896) Madách Imre szerelme.

Iskola

Iskoláit Nagylónyán kezdte, a családja 1833-ban Budára költözött, középiskoláit a budai piarista gimnáziumban végezte. A pesti tudományegyetemen bölcseleti és jogtudori okl. szerzett (1839). Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.; t.: 1861. dec. 20.; ig.: 1866. jan. 21.).

Életút

Beutazta Magyarország és Erdély nagy részét, majd hosszabb időt külföldön töltött, ahol főként közgazdasági és pénzügyi tanulmányokkal foglalkozott (1839–1843). Hazatérése után, mint Bereg vm. országgyűlési követe (1843–1847 és 1847–1848) kapcsolódott be a közjogi küzdelmekbe. Nézeteire elsősorban gr. Széchenyi István eszméi hatottak, de a centralistákkal is rokonszenvezett. Tevékenyen részt vett az 1848. évi törvények megalkotásában, a forradalom idején az első népképviseleti országgyűlés tagja (1848. júl.–szept.), a Pénzügyminisztérium (PM) tanácsosa (1848. szept. 5.–1849. aug. 11.), egyúttal a PM mb. államtitkára (1849. máj. 6.–1849. aug. 11.). A szabadságharc bukása után Franciaországba távozott, a párizsi Collège de France előadásait hallgatta (1849–1850), miután kegyelmet kapott hazatért, s birtokai ügyeivel foglalkozott (1850–1858), majd aktívan közreműködött több hitelintézet (pl. Első Hazai Biztosító Társaság, 1858-tól) megalapításában. A Magyar Földhitelintézet elnöke (1866-tól). – A Képviselőház tagjaként (1861) élesen bírálta az abszolutisztikus kormányzat politikáját, s miután ismét képviselővé választották (1865–1867) fontos szerepet játszott a kiegyezési tárgyalásokon. Az Andrássy-kormány pénzügyminisztere (1867. febr. 20.–1870. máj. 21.), közös pénzügyminiszter (1870. máj. 21.–1871. nov. 14.). Miniszterelnök és egyúttal honvédelmi miniszter is (1871. nov. 14.–1872. dec. 5.), valamint külön kinevezett királyi biztos az ideiglenes kormányőr beiktatásán (1872. máj. 13.). Kormányzása idején felgyorsult a modern gyáripari fejlődés, amelyet elősegített a céheket felszámoló és a szabad ipargyakorlást biztosító 1872. évi első ipartörvény, s ekkor született meg az egységes fővárost, Budapestet létrehozó 1872. évi 32. törvénycikk is. Az 1872. febr.-ban beterjesztett új választójogi javaslata – a három éves ciklust öt évre kívánta emelni, és csökkentette volna a választók számát – az ellenzék heves ellenállásán megbukott, ezért távozni kényszerült posztjából. Ezután országgyűlési képviselőként, majd a Főrendiház tagjaként politizált: támogatta a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot (1883). Az MTA másodelnöke (1866. ápr. 15.–1871. máj. 17.), elnöke (1871. máj. 17.–1884. nov. 3.). Az MTA elnökeként jelentős szerepet vállalt gr. Széchenyi István hagyatékának megmentéséért, kezdeményezésére vásárolta meg az MTA Széchenyi kéziratait. Csengery Antallal sokat tett az MTA pénzügyeinek rendbetételéért: elnöksége végén az MTA alapvagyona több mint kétmillió forintra emelkedett. 1860-ban maga is 2100 koronával támogatta a Magyar Tudós Társaságot. A reformkor egyik ismert közgazdászaként az 1840-es években alapvető jelentőségű munkákban tárgyalta Magyarország gazdasági helyzetét, ill. híressé vált, kötetben megjelent ún. pénzügyi levelei a magyarországi közgazdasági szakirodalom klasszikusai. A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után bujdosni kényszerült, királyi kegyelemmel térhetett vissza (1850-ben), majd jelentős szerepet vállalt az első magyarországi pénz- és hitelintézetek létrehozásában: az első magyar földhitelintézet és az első hazai biztosító társaság alapító tagja. A Pesti Naplóban és a Budapesti Szemlében sorra jelentette meg nemzetgazdasági publicisztikáit, elemzéseit, s elsősorban aktív közéleti és gazdaságai szerepvállalása miatt bízta meg őt Andrássy Gyula a kiegyezés után felálló kormány első magyar királyi pénzügyminiszteri tisztségével. Pénzügyminiszterként nevéhez fűződik a korszerű pénzügyi kezelés (= költségvetés) intézményének magyarországi bevezetése, az államháztartás alapjainak lerakása. Miniszterelnökként már kevésbé volt sikeres, a sajtó gyakran támadta vélt üzleti vállalkozásai, állítólagos panamái miatt. Végül is Csernátony Lajos szélsőbaloldali képviselő interpellációja után, a tehertétellé vált Lónyay kénytelen volt lemondani hivataláról. Visszavonult szentlőrinci birtokára, ahol közgazdasági monográfiáival (terjedelmes művet írt a magyarországi adóügyről), naplóinak visszaemlékezéseinek rendezésével, valamint Széchenyi hagyatékának gondozásával foglalkozott.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, az MTA-n Trefort Ágoston tartott fölötte gyászbeszédet (1885. máj. 31-én). A Nagylónyai Református Temetőben, családi sírboltban nyugszik, a síremléket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Hagyatékát az MTA Kézirattára őrzi. Élete végéig, rendkívül aprólékossággal vezetett naplója a korszak egyik alapvetően fontos forrása (néhány éve, Deák Ágnes gondozásában részletek már megjelenhettek belőle). Mellszobrát (Györfi Sándor alkotása) a nyíregyházi Megyeháza előtt leplezték le (2000. aug. 20-án). Halála után róla nevezték el a bp.-i ferencvárosi (IX. ker.) Kétnyúl utcát (Lónyay utca, 1885-től). Lónyay Menyhértnek a Villanytelepen volt nyaralója. A gróf a kb. 125 kh-as telket 1875-ben vásárolta meg, és azt felparcellázta. Halála után a telepet Lónyaytelepnek nevezték el (1885-től, ma: Budapest XVIII. kerület). Nevét vette fel a vásárosnaményi Lónyay Menyhért Szakközép- és Szakképző Iskola (1992?-ben).

Elismertség

A békés-bánáti református egyházmegye gondnoka (1860–1871), a dunamelléki református egyházkerület főgondnoka (1871– 1884).

Szerkesztés

A Budapesti Szemle szerkesztője (1865–1866).

Főbb művei

F. m.: Hazánk anyagi érdekeiről. I–II. köt. (Pest, 1847–1848)
Pénzügyi levelek. I–IV. köt. (Pest, 1848)
A földbirtoki hitel, különösen a hitelintézetek. 1–2. (Budapesti Szemle, 1858)
Az életbiztosítás Ángliában. (Budapesti Szemle, 1859)
A Tiszaszabályozás története és nemzetgazdasági fontossága. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1860. ápr. 2.
megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1860
újra: Magyar Tudomány, 2000)
Magyarország szerepe Európa élelmezésében. (Budapesti Szemle, 1861)
Közügyekről. Nemzetgazdászati újabb dolgozatok. (Pest, 1863)
Az államvagyonról. I–II. (Buda, 1869)
Törvényjavaslat a magyarországi államtisztviselők nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról. (Jogtudományi Közlöny, 1870)
L. M. nevezetesebb országgyűlési beszédei. (Pest, 1871)
Közügyeinkről. Nézetek Magyarország pénzügyi állapotáról. (Bp., 1873)
Észak-Amerika, Khina és Japán jelen állapotáról. (Budapesti Szemle, 1874)
Gr. Széchenyi István és hátrahagyott iratai. (Budapesti Szemle, 1875
önállóan: Bp., 1875
németül is)
Közügyeinkről. A bankügy. (Bp., 1875
németül is)
L. M. önéletrajzi töredéke. (Budapesti Szemle, 1885)
L. M. naplója. 1860–1861. Sajtó alá rend. Berkes Hajnalka, Laszli Mariann, Nagy Anita. Szerk. Deák Ágnes. Az utószót Cieger András és Deák Ágnes írta. (Bp., 2004).

Irodalom

Irod.: Gr. L. M. önéletrajzi töredéke. (Budapesti Szemle, 1885)
Szász Károly: Török Pál és gr. L. M. emlékezete. (Bp., 1885)
Galgóczy Károly: L. M. (OMGE Emlékkönyv. V. köt. Bp., 1885)
Trefort Ágoston: L. M. (Akadémiai Értesítő, 1885)
Doby Antal: A Lónyay-család. (Bp., 1895)
Juhász Lajos: L. M. közös pénzügyminisztersége. (Századok, 1941)
Kondor Viktória, M.: Ghyczy Kálmán és L. M. hagyatéka az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában. (Magyar Tudomány, 1970)
Dénes Iván Zoltán: L. M. visszaemlékezése Dessewffy Emilre. (Magyar Tudomány, 1983)
Andor Csaba: Madách Imre különös levélváltása L. M.-tel. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991)
Cieger András: A Lónyay–Kappel vagyon nyomában. Egy ‘újarisztokrata’ család vagyoni helyzete és életkörülményei a 19. század második felében. (Történelmi Szemle, 1998)
Trefort Ágoston és L. M. Eötvös- emlékbeszéde. (Magyar Tudomány, 1983)
Cieger András: L. M. feljegyzései. – Részletek L. M. naplójegyzeteiből. (Levéltári Szemle, 1999)
Cieger András: A politika forgószínpadán: L. M. útja a politikában. 1873–1875. (Századok, 1999)
Takács Péter: Forrásokban rejtőzködő. Portrévázlat L. M.-ről. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2000)
Margócsy József: Két miniszterelnök szobra Nyíregyházán. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2000)
Cieger András: A bizalmatlanság kora – L. M. a kormány élén. (Századok, 2001)
Cieger András: Árny- és fényképek. L. M. személyisége. (Aetas, 2002)
Cieger András: A számok szorításában. L. M. pénzügyminisztersége. 1867–1870. (Századok, 2002)
Deák Ágnes: L. M. naplója. 1860–1861. (Köz-politika, 2003)
Cieger András: L. M. Szerepek – programok – konfliktusok. Monográfia. (Bp., 2008).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője