Iskola

Az MTA tagja (l.: 1895. máj. 10.; r.: 1909. ápr. 29.).

Életút

Itáliában élt (1873-ig), a bécsi tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1884), a kozmográfia és geofizika tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1897); az MTA tagja (l.: 1895. máj. 10.; r.: 1909. ápr. 29.). - A bécsi csillagvizsgáló asszisztense (1882-1883), az ógyallai obszervatórium (1883-1887), a kiskartali csillagvizsgáló obszervátora (1887), a meteorológiai int. munkatársa (1887-1888). A bp.-i tudományegyetem Fizikai Int.-ében Eötvös Loránd tanársegéde (1888-1893), magántanára (1889-1893), a kozmográfia c. ny. rk. (1893-1897), a kozmográfia ny. rk. (1897-1904), ny. r. tanára (1904-1932); közben a Bölcsészettud. Kar dékánja (1916-1917). Az ógyallai obszervatórium alig.-ja (1899-1903), az általa alapított M. Földrengési Számoló Int. és az egy. földrengési obszervatórium ig.-ja, egyúttal a bp.-i középisk. tanárképző int. tanára és igazgatótanácsának tagja (1906-1911). A Tanácsköztársaság alatt a bp.-i középisk. tanárképző int. elnöke (1919. máj.-jún.; az egy. tanács megrovásban részesítette: 1921, nem taníthatott: 1921-1924).Tud. munkásságának első szakaszában elsősorban csillagfizikával fogl. Már középiskolás korában új módszert dolgozott ki az állócsillagok ún. parallaxisának kimutatására. Elsőként állapította meg a szabad szemmel jórészt nem látható, az ibolyántúli hullámtartományba eső csillagok létezését. Vizsgálta a csillagok felszíni hőmérsékletét, megkezdte a csillagok különböző színben végzett fényességmérését. Később érdeklődése szeizmológiai kérdések felé fordult, 1906-ban az ún. izoszeiszták felhasználásával új hipocentrum-meghatározási formulát dolgozott ki. Fogl. még a földrengés-előrejelzés elméleti és gyakorlati kérédéseivel is, jelentős szerepet játszott az orsz. szeizmológiai hálózatot kiépítésében.