Család

Sz: Csánki Benjámin, id. (= Benő) református lelkész, Bergmann Emília. Testvére: Csánki Benjámin, ifj. (1868–1943) református teológus. F: 1. Materny Erzsébet. 2. Tomanek Paula. Fia: Csánky Dénes (1885–1972) festőművész, művészettörténész. Három leánya is született, de még életében valamennyit elveszítette.

Iskola

Középiskoláit a Debreceni Református Kollégiumban, majd Késmárkon végezte. A késmárki evangélikus líceumban éretts. (1875), a bp.-i tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári okl. (1879), bölcsészdoktori okl. szerzett (1880), tanulmányait Ausztriában, Német- és Olaszországban egészítette ki (1905 és 1907). Az MTA tagja (l.: 1891. máj. 8.; r.: 1900. máj. 4.; ig.: 1925. máj. 7.).

Életút

A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának (= OSZK) napidíjasa (1881). A Magyar Országos Levéltár (MOL) fizetés nélküli gyakornoka (1881), fizetéses gyakornoka (1881–1882), levéltári tisztje (1882–1886), fogalmazója (1886–1893), allevéltárnoka (1893–1904), országos levéltárnoka (1903–1913). A MOL mb. vezetője (miniszteri osztálytanácsosi címmel, 1913–1919), főigazgatója (helyettes államtitkári rangban, 1919–1924; államtitkári rangban, 1924–1932); közben a Tanácsköztársaság idején nyugdíjazták (1919). Az MTA II. Osztálya elnöke (1919. okt. 22.–1931. máj. 15.), másodelnöke (1931. máj. 15.–1933. ápr. 29.). Az MTA Történettudományi Bizottsága (1909–1933), Archeológiai Bizottsága elnöke (1924–1933). A Magyar Néprajzi Társaság alelnöke (1908), ügyvezető alelnöke (1917), t. tagja (1917-től). A Magyar Történelmi Társulat ügyvezető első alelnöke (1909–1932), t. tagja (1933-tól). Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem ügyvezető alelnöke (1922–1924 és 1931–1932), a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. A Gyűjteményegyetem képviseletében a Felsőház tagja (1927–1932). Történetíróként középkori és reneszánszkori magyar történettel, elsősorban a Hunyadiak korának történetével foglalkozott. A Magyar Történelmi Társulat pályázatára készítette el I. Mátyás udvara (1882; megjelent: 1884) c. dolgozatát, amelyet a történész szakma nagy elismeréssel fogadott. A siker hatására megbízták gr. Teleki József Hunyadiak kora c. művének befejezésével, kiegészítésével, valamint a kor földrajzi és művelődéstörténetének megírásával. A Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (I–V. köt. 1890–1913; a IV. kötetet Fekete Antal fejezte be) c. – befejezetlen – műve a magyar történettudomány egyik alapvető fontosságú munkája. A mai napig is nélkülözhetetlen kézikönyv megyénként és a 15. sz.-ban létező települések szerint elrendezett hely- és birtoklástörténeti lexikon. Később, az ő személyes szerzői és szerkesztői közreműködésével készült el az Árpád és az Árpádok (1907) c. monumentális kötet, amelyben a korszak valamennyi ismert történésze foglalta össze mindazt, amit akkor tudni véltek a magyar honfoglalásról és a magyar történelem első évszázadairól. Két évtizedes főigazgatói működése a Magyar Országos Levéltár történetének kiemelkedő szakasza. Levéltárvezetőként kezdeményezte a MOL új épületének megépítését (1911–1912), irányításával folyt az építkezés (1914–1918), az épület berendezése (1918–1923), majd a levéltár átköltöztetése és az új épület átadása (1923). Megszervezte a MOL Diplomatikai Osztályát, ill. Budapest székesfőváros megbízásából vezette a főváros középkori történetére vonatkozó okleveles anyag gyűjtését (1912-től). Irányítása alatt indult meg a Levéltári Közlemények c. folyóirat (1923-tól). Élete utolsó évtizedében Klebelsberg Kunóval kezdeményezte a nagy gyűjtőkörű könyvtárak, múzeumok és levéltárak összefogását szolgáló Országos Magyar Gyűjteményegyetem megalakítását (1922-ben).

Emlékezet

A MOL új épületének felavatása a magyar történettudomány kimagasló eseménye volt (1923-ban). Az ünnep és mindenek előtt Csánki Dezső elismerésére a Magyar Történelmi Társulat emlékkönyvet adott ki (1924-ben). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. A sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékét őrzi a füzesgyarmati Csánki Dezső Helytörténeti Egyesület (megalakult: 1973. máj. 5-én). Füzesgyarmaton, a Bethlen utcai szülőházában emléktábláját is felállították, s utcát is elneveztek róla. Születésének 125. évfordulóján emlékülést rendeztek (szintén Füzesgyarmaton, 1982-ben).

Elismertség

A Lengyel Tudományos Akadémia külső r. tagja (1928), a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgatóválasztmányi, a Magyar Néprajzi Társaság, a Magyar Földrajzi Társaság, a debreceni Tisza István Tudományos Társaság és a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság t. tagja.

Elismerés

Füzesgyarmat díszpolgára (1927). Az Emich Gusztáv-pályázat I. díja (1882), az MTA Nagyjutalma (1901), a Lipót-rend lovagkeresztje (1916), Corvin-koszorú (1930).

Szerkesztés

A Levéltári Közlemények (1923–1933), a M. Kir. Országos Levéltár Kiadványai c. sorozat alapító szerkesztője (1926–1933).