Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Bajor Gizi
    Korányi Sándor, 1884-től tolcsvai, 1908-tól báró
    Latinovits Zoltán, borsodi és katymári
    Latinovits Zoltán emlékezete
    Supka Géza emlékezete

    Brunszvik Terézia, korompai gróf

    pedagógus, író

    Brunswick Terézia 


    Született: 1775. július 27. Pozsony
    Meghalt: 1861. szeptember 23. Duka, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
    Temetés: 1861. szeptember 27. Martonvásár
    Temetési hely: Családi sírbolt

    Család

    A család braunschweigi eredetű, a város ónémet változatát őrzi a Brunswick név is.

    Nagyszülei: id. Brunswick Antal (1709–1780), Adelffy Mária. Szülei: ifj. Brunswick Antal (1746. máj. 13. Pest–1793. nov. 5. Fehértemplom, Temes vm.) főrend, br. Seeberg Anna (1752–1830. máj. 13. Buda) Mária Terézia udvarhölgye. Brunszvik Terézia keresztanyja Mária Terézia volt.

     

    Ifj. Brunswick Antal testvérei: Brunszvik József (1750. szept. 15. Korompa, Szepes szék–1827. febr. 20. Pozsony), országbíró, Nógrád vármegye főispánja, Finta Józsefné Brunszvik Erzsébet, br. Révay Pálné Brunszvik Franciska, Guicciardi Ferencné Brunszvik Zsuzsanna, gr. Dezasse de Petit Verneuille Károlyné Brunszvik Katalin.

     

    Brunszvik Terézia testvérei: Brunszvik Ferenc (1777. szept. 25. Pozsony–1849. okt. 24. Bécs), Brunszvik Jozefin, striteczi Deym Józsefné, Stackelberg Kristófné (1779. márc. 28. Pozsony–1821. márc. 31. Bécs) és Brunszvik Karolina (= Charlotte, Lotti; 1782. Pozsony–1843. jan. 12.), gr. széki Teleki Imre (1782. jún. 27. Kővárhosszúfalu, Szatmár vm.–1848. dec. 29. Kővárhosszúfalu) felesége, Teleki Blanka (1806. júl. 3. Kővárhosszúfalu–1862. okt. 23. Párizs) anyja.

     

    Brunszvik Jozefin első férje striteczi Deym József (Josef Deym von Strítez, 1752–1804. jan. 24. Prága) cs. és kir. udvari kamarás, második férje br. Stackelberg Kristóf (Christoph von Stackelberg, 1777–1841). Jozefin első házasságából négy, második házasságából három gyermek született: Victoria Deym (1800–1860?), Friedrich Deym (1803. máj. 3. Bécs–1853. jan. 23. Bécs), Karl Deym (1802–1860?), Josephine Deym (1805–1860?); Laura von Stackelberg, Theophilia Maria von Stackelberg és Minona von Stackelberg (1813. ápr. 9. Bécs–1897. febr. 27. Bécs).

     

    Brunszvik Ferenc felesége neczpáli Justh Szidónia (1800–1866. dec. 14. Temetés: 1866. dec. 19. Martonvásár, családi sírbolt) zongoraművész. A házasságból egy fiú, Brunszvik Géza (1834. aug. 15. Martonvásár–1899. júl. 20. Semmering) és egy leány, Brunszvik Mária (1832. aug. 8. Martonvásár–1901. máj. 4. Bécs) élte meg a felnőttkort. Mivel Brunszvik Géza gyermekei sem élték meg a felnőttkort a Brunszvik család grófi ága kihalt.

    A család névváltozatai: Brunszvik, Brunsvik, Brunsvick, Brunswick, Brunczwick stb.

    Iskola

    Apja korai halála után a család Bécsben telepedett le, ahol felvilágosult szellemben nevelkedett: franciául és angolul tanult. Bécsben a Brunszvik-család kapcsolatba került Ludwig van Beethovennel (1770–1827), aki elvállalta Teréz zongoratanítását. Terézről – aki sohasem ment férjhez – korábban sokáig úgy vélekedtek, hogy ő lehet a „halhatatlan kedves”, az újabb kutatások azonban azt valószínűsítik, hogy húga, Jozefin volt az.

    Életút

    Az 1800-as évek elejétől gyakran foglalkozott szegény, szerencsétlen sorsú gyermekek nevelésével. 1808-ban felkereste Yverdonban Johann Heinrich Pestalozzit (1746–1827), a világhírű svájci pedagógust. A Svájcban eltöltött negyvennyolc nap után határozta el, hogy Pestalozzi nevelési módszerét Magyarországon is népszerűsíteni fogja. Kezdetben testvérei gyermekeit kezdte el tanítani, de már 1810-ben megpróbálkozott a gyermekvédelem magyarországi szervezésével. Írásaiban gyermekgondozói pályára buzdított, a férfiakat a köz javára végzendő munkákra szólította fel. Az 1810-es évektől, a nagy éhínségek után már próbálkozott „foglalkoztatók” felállításával kisgyermekek számára, majd levelezésbe kezdett Joseph Wertheimerrel (1800–1887) az óvodapedagógia német úttörőjével. Wertheimer fordította le németre az angol Samuel Wilderspin (1792–1866) Infant Education című művét (1826). Ez a német fordítás jutott el Brunszvik Terézhez, s a kötet elolvasása után vette fel a kapcsolatot Wertheimerrel.

     

    Az óvodamozgalom kialakulását Magyarországon elsősorban Wilderspin pedagógiai elképzelései befolyásolták: olyan „óvó iskolákat” kell létrehozni, ahol tervszerű tanítás folyik, azaz az első óvodák még nem azonosak a mai értelemben vett óvodákkal, a „kisgyermeki őrintézetekben”, ill. a „kisdedóvó intézetekben” írni-olvasni is megtanították a kicsinyeket. Közép-Európa (a fenti elvek alapján) létesített első óvodáját 1828. jún. 1-jén Budán, Brunszvik Teréz saját házában, a krisztinavárosi Mikó utcában hozta létre (Angyalkert néven, ahol a tanítás nyelve még a német volt). Rögtön az elsőt még kettő követte Budán: a Várban és a Vízivárosban. Az első óvodában negyven gyermek tanult (2-től 6 éves korig). A gyermekek hetente 48 órát töltöttek el itt, olvasást, írást és számolást is tanultak, a fennmaradt leltárkönyv szerint 15 iskolapad, 8 leckeállvány, 1 írótábla, 1 „hangoztató gép” és 1 fekete szekrény is az első óvoda felszereléséhez tartozott, ez utóbbi „némely dolgok megőrzésére”. Az óvoda életéből nem hiányoztak a tornagyakorlatok és a játék sem. A kisededek délben abbahagyták a foglalkozást, mert mindenki otthon ebédelt. Az ilyen óvodák, nagyon hasonlítottak az első iskolákhoz is. Egy alapvető különbség azonban mégis volt a két intézmény között: az iskolák oktatóintézetek voltak, az Angyalkert, valamint az ennek a mintájára létesült kisdedóvók foglalkoztatók. 

     

    Az első pest-budai óvodák egy-egy arisztokrata hölgy adományából létesültek; folyamatos ellátásuk érdekében Brunszvik Teréz széles köröket igyekezett megmozgatni (ő maga 11 további óvodát létesített). Elsősorban az ő kezdeményezésére alakult meg a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület. Ennek is köszönhetően, 1848-ban, már 77 óvoda működött Magyarországon. A később létesült óvodákban már a kicsinyekre 1-1 lelki, pedagógusi, orvosi „felvigyázó” is őrködött, de Brunszvik Teréz igyekezett a nevelői munkába a gyermekek édesanyját is bevonni. Az első óvodák megnyitásával egyidőben előkészületeket tett az óvodai nevelők képzésére, valamint a már működő nevelők továbbképzésére is. A továbbképzéseket Brunszvik maga irányította: a feljegyzések szerint hétfő délutánonként „összejöveteleket” tartott, ahol a tanítóknak a szükséges aktuális jelentésekkel együtt kellett megjelenniük.



    Brunszvik Teréz azonban nemcsak az első óvoda megalapításáról ismert. A gyermekvédelmen kívül még sokat foglalkozott a nőneveléssel is. A Krisztinavárosban kezdeményezte egy ipariskola felállítását (az óvodából kikerült leányok a „kézmű oskolában” tanulhattak tovább, az első ilyen már 1828-ban létrejött) a leányoknak cselédiskolát is tervezett. Az 1840-es években unokahúgával sokat utazott Európában, hogy a gyermekintézményeken kívül az európai nőnevelést is tanulmányozzák. Tapasztalataik alapján, Teréz támogatásával Teleki Blanka hozta létre Magyarországon az első női „magánnöveldét”. A nőnevelés reformja egész életében foglalkoztatta, az egyik legkövetkezetesebb híve volt a nők egyenjogúsításának.

    Emlékezet

    Brunszvik Teréz 86 évesen hunyt el, unokahúga, Brunszvik József leánya, br. soborsini Forray Andrásné Brunszvik Júlia (1786–1866) dukai birtokán érte a halál, Martonvásáron nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban).

    Teréz 1808-tól 1858-ig vezette naplóját, amelyet angolul, franciául és főként német nyelven írt. A naplósorozat 65 különböző egységet (feljegyzést, vaskos kötet, irkát, személyes emléket stb.) tartalmaz. Stílusa fesztelen, de nehezen olvasható: a szerző nem a nyilvánosságnak szánta. A naplófolyamban alig található valami Beethovennel kapcsolatban, valószínűleg azért, mert unokahúga (testvérének, Jozefinnek a leánya) abban a hiszemben, hogy nagynénje lehetett a „halhatatlan kedves” a legtöbb ilyen bejegyzést megsemmisítette. A feljegyzésekből derült ki az is, hogy valószínűleg Brunszvik Teréz állította az első karácsonyfát (1825-ben, Martonvásárott). Az első óvodával kapcsolatos levelezését (1828–1832) az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) őrzi. A bécsi Joseph Wertheimerhez írott leveleit szentgyörgyi Czeke Marianne (1873–1942) tette közzé. Bár a legtöbb levele elveszett, mégis megismerhető, mert a kor hagyományaihoz híven szinte minden leveléről piszkozatot is készített, s azt először a fennmaradt naplójában rögzítette.

     

    Arcképét Barabás Miklós készítette el (kőnyomat, 1863), s szintén ő készített róla dagerrotípiát is (1859); első szobrát, Aradi Zsigmond munkáját 1871. nov. 5-én leplezték le (a Magyar Nemzeti Múzeumban). Az első óvoda emlékét emléktábla őrzi (a budai Mikó utcában). Kampfl József szobrászművész Brunszvik Teréz-mellszobrát 1994-ben leplezték le (mészkő, bronz, a budai I. ker. Logodi utcában, a Várba vezető Gránit lépcső aljánál). Halálának 100. évfordulóján (Budapesten, az MTA; 1961), ill. születésének 220. évfordulóján tudományos konferenciát rendeztek (Martonvásárott, 1995. szept. 23-án). – Óvodát neveztek el róla – többek között – Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Győrött, Oroszlányban, Miskolcon. Az ő nevét vette fel a szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskola (1990-től, addig: Felsőfokú Óvónőképző Intézet). A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1992-ben Brunszvik Teréz-díjat alapított (kiemelkedő óvodapedagógiai munkásság elismeréséért; a dombormű Lebó Ferenc alkotása).

     

    Az ő nevét vette fel továbbá a Brunszvik Teréz Óvodatörténeti Múzeum. A múzeum közvetlen előzménye az 1962-ben Martonvásárott megnyílt óvodatörténeti állandó kiállítás volt. A mai múzeum állományát 1979-től jórészt Harcsa Tiborné gyűjtötte össze, s 1990-ben nyílt meg a nyíregyházi Stadion utcai óvodában. Hivatalosan 1992-ben kapott működési engedélyt, Martonvásárra (a Brunszvik utcába!) 1995-ben költözött. A múzeumban őrzik Brunszvik Teréz feljegyzéseit, az első óvodáival kapcsolatos jegyzeteit; s ugyanitt elkészítették az első krisztinavárosi kisdedóvó makettjét is. Emléke ápolására Martonvásárott Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány jött létre.

    Főbb művei

    F. m.: Felszólítás egy intézet felállítása iránt, mellyel a kis gyermekeket gyámnevelő intézetek számára tanítók készíttetnének hazánk minden részeiben. (H. és év n.)
    Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket kis gyermekek oskolái nyújtanak. (H. és év n.)
    Rendszabási a nemzeti egyesületnek a kisdedek koránti nevelésére nézve gyám- és képzőintézetek által. (Pest, 1830)
    B. T. grófnő naplófeljegyzései. I. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Czeke Marianne. (Bp., 1938)
    „Magyarország, Veled az Isten!”. B. T. naplófeljegyzései. 1848–1849. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Hornyák Mária. Ford. Rákóczi Katalin, Soós István. (Bp., 1999)
    B. T. Versek, cikkek, levelek, naplóidézetek. Jubileumi kiadvány. Vál., szerk. Hornyák Mária. (Martonvásár, 2000)
    Kossuth Lajosról. Összeáll. Hornyák Mária. (Őrláng füzetek. 7. Bp., 2002).

    Irodalom

    Irod.: Czeke Marianne–H. Révész Margit: Gróf B. T. élet- és jellemrajza. (Pécs, 1926)
    Major Ervin: Beethoven Budán, 1800-ban. (Zenei Szemle, 1926)
    Papp Viktor: Beethoven és a magyarok. (Bp., 1927)
    Rolland, Romain: A Brunszvik nővérek és unokatestvérük. (Kisdednevelés, 1929)
    Czeke Marianne: Montessori-gondolatok gr. B. T. naplójában. (Kisdednevelés, 1931)
    Benes Piroska: Gr. Therese Brunswick und die Kleinkindererziehung ihrer Zeit. (Szeged, 1932)
    Czeke Marianne: Gróf B. T. ősei és oldalági rokonsága. Adatok a gróf Brunszvik-család történetéhez. (Bp., 1935)
    Major Ervin: Beethoven magyarországi útjai. (Új Zenei Szemle, 1952)
    Beethoven élete leveleiben. Vál., szerk., a kísérő tanulmányt írta Jemnitz Sándor. (Bp., 1960)
    Ifj. Horánszky Nándor: B. T. élete és működése a bibliográfia tükrében. (Magyar Pedagógia, 1961)
    B. T.-emlékszám. (Óvodai Nevelés, 1961)
    B. T. pedagógiai munkássága. Levelek, dokumentumok. Vág Ottó, Orosz Lajos és Zibolen Endre tanulmányai. (Bp., 1962)
    Miklas, Jan: B. T. filantropizmusa és a XIX. századi szlovák folyóiratok cikkei az óvodák létesítésének szükségességéről. (Magyar Pedagógia, 1963)
    Zibolen Endre: Óvodai hétköznapok a régi Pest-Budán. Dokumentumok B. T. hagyatékából. (Az Országos Pedagógiai Intézet Évkönyve, 1963/64)
    Sáfrán Györgyi: Beethoven leszármazottai Magyarországon. (Magyar Nemzet, 1970. dec. 17.)
    Környei Elek: Mendemondák Beethoven leszármazottjai körül. (Magyar Nemzet, 1971. jan. 5.)
    Ruffy Péter: Élnek-e Beethoven leszármazottak Magyarországon? (Magyar Nemzet, 1971. jan. 13.)
    Ruffy Péter: Mit rejt a fehérvári püspöki levéltár? (Magyar Nemzet, 1971. jan. 24.)
    Varga Gábor: B. T. és Wargha István hatása a reformkori óvodai nevelésre. (Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleményei, 1982)
    Hornyák Mária: Martonvásár és a Brunszvik uradalom a XVIII. század második felében. Egy. doktori értek. (Bp., 1986)
    Hornyák Mária: A B. T.-kutatás helyzete és perspektívái. (Az óvodaügy történetéhez. Szerk. Lázár István. Miskolc, 1992)
    Hornyák Mária: Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár. (Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintéze kiadványa. Martonvásár, 1993)
    Üvegesné Hornyák Mária: Ki volt Beethoven titkos szerelme? (Magyar Nemzet, 1993. ápr. 8.)
    Üvegesné Hornyák Mária: B. T., az első óvodák és a karácsonyfa-kultusz. (Ethnographia, 1994)
    Hornyák Mária: „Elfogadom az összes szerencsétlen gyermeket.” A hívő B. T. (Magyar Nemzet, 1994. márc. 29.)
    Hornyák Mária: B. T., a „gyermekek barátja”, 220 éve született. (Óvodai Nevelés, 1995/96)
    „Nőttön nő tiszta fénye”. Tanulmányok B. T. emlékezetére. Szerk. Hornyák Mária. (Martonvásár, 1996)
    Molnár Márta: B. T. emlékezete. (Honismeret, 2000)
    Mészáros István: „Magyarország, veled az Isten!” B. T. naplófeljegyzései. 1848–1849. (Századok, 2001)
    Hornyák Mária: Első óvodánk története. 1828–1867. (Őrláng füzetek. 8. Martonvásár, 2003)
    Balla László: Brunszvik-szobrok. (Óvodai Nevelés, 2003)
    B. T. Reguly Antalnak írt levele. Közli Szíj Enikő. (Magyar Nyelvjárások, 2003)
    Beethoven B. T. naplóiban. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Hornyák Mária. (Őrláng füzetek. 9. Martonvásár, 2004)
    Hornyák Mária: B. T. óvodái és a sajtó. (Magyar Könyvszemle, 2004)
    Hornyák Mária: Az európai óvodaügy hőskora Brunszvik Teréz levelezésének tükrében.1–3. (Neveléstörténet, 2004–2005)
    B. T. és kortársai Martonvásárról. Vál., szerk., a kísérő tanulmányt írta Hornyák Mária. (Őrláng füzetek. 10. Martonvásár, 2005)
    B. T. és a Felvidék első óvodái. Besztercebánya, Pozsony, Nagyszombat. Vál., szerk., a kísérő tanulmányt írta Hornyák Mária. (Őrláng füzetek. 11. Martonvásár, 2005)
    Hornyák Mária: B. T. európai utazásai a 19. század első felében. (Martonvásár [folyóirat], 2005)
    Estók János–Szerencsés Károly: Híres nők a magyar történelemben. (Bp., 2007)
    Hornyák Mária: Teleki Blanka édesanyja. Brunszvik Karolina. (Martonvásár [folyóirat], 2010)
    Hornyák Mária: „Angliában a csillagokig emelték.” B. T. halálának 150. évfordulójára. (Martonvásár [folyóirat], 2011)
    Hornyák Mária: B. T. halálának 150. évfordulójára. Mária Terézia keresztlánya. (Élet és Tudomány, 2011. 38.).


    Szépirodalom: Székely Júlia: A halhatatlan kedves. Életrajzi regény. (Bp., 1963; 6. kiad. 1977)
    Gergely Márta: Teréz, a kedves halhatatlan. Regény. (Bp., 1972)
    Kertész Erzsébet: Úttörő asszonyok. Életrajzi elbeszélések. (Bp., 1979)
    Dániel Anna: Teréz küldetése. Életrajzi regény. (Bp., 1986).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2019

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (14), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (32), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (70), egészségpolitikus (10), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (27), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (68), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (62), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (931), irodalomtörténész (271), jezsuita szerzetes (11), jogász (308), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (173), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (178), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (95), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (207), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (83), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu