Család

Sz: Lázár Mihály asztalosmester, majd az Iparművészeti Múzeum asztalos-restaurátora, Fehér Etel. Fia: Lázár György (1949–) történész, levéltáros, kandidátus.

Iskola

Az Állami Felső Ipariskola faipari tagozatán végzett (1942), az MKKE hallgatója, de tanulmányait nem fejezte be (1950?–1954?).

Életút

A Haas és Somogyi Rt. műszaki rajzolója (1942–1944), majd leventeként munkaszolgálatot teljesített (1944. dec.–1945. jan.), Budapesten szovjet fogságba esett, utóbb önként jelentkezett az új, szerveződő honvédségbe (1945. márc.). Leszerelése után visszatért régi munkahelyére (1945. jún.), az államosítás után a Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat műszaki rajzolója (1946–1948). Az SZDP (1945–1948), az MDP tagja (1948-tól). Az Országos Tervhivatal (OT) előadója (1948–1950), az OT Közgazdasági Főosztálya főosztályvezető-helyettese, mb. főosztályvezetője (1950–1953), főosztályvezetője (1953–1957), az OT Éves Tervek Főosztálya vezetője (1957–1958). Az OT elnökhelyettese (1958. jún. 16.–1970. jan. 30.). Munkaügyi miniszter (1970. jan. 30.–1973. jún. 29.), a Minisztertanács elnökhelyettese (1973. jún. 29.–1975. máj. 15.), a Minisztertanács elnöke (1975. máj. 15.–1987. jún. 25.). A Központi Népi Ellenőrző Bizottság (KNEB) tagja (1963–1968). Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács társelnöke (1970–1973). Az Állami Tervbizottság elnöke (1973–1975).

Az MSZMP KB tagja (1970. nov. 28.–1988. máj. 22.) az MSZMP PB tagja (1975. márc. 22.–1988. máj. 22.). Az MSZMP főtitkárhelyettese (1987. jún. 25.–1988. máj. 22.).

Országgyűlési képviselő (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5. sz. választókerület, 1975. jún. 15.–1980. jún. 8. és 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; országos lista, 1985. jún. 8.–1988. jún. 29.). A Minisztertanács elnöke (1975. máj. 15.–1987. jún. 25.).

A Közalkalmazottak Szakszervezete KV tagja.

Lázár György miniszterelnöki kinevezése a pártvezetésen belül két egymással szembenálló erő: a Kádár János hatalmát fenyegető „munkásellenzék” és a gazdasági reformerek képviselőinek eredménye volt. Kádár a két csoporttal szemben egy új hatalmi centrum kialakítására törekedett, ezért a neki lekötelezett, hűséges embereit helyezte el a legfontosabb vezetői tisztségekbe. Lázár György ilyen volt, az egyik legmagasabb állami pozíció birtokosaként sem veszélyeztette Kádár elsőségét, s nem játszott meghatározó szerepet a legfontosabb politikai döntések meghozatalában. Hivatali ideje alatt ő írta alá a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer közös megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést (Lubomir Strougallal, 1977. szept. 16-án). Aczél György miniszterelnök-helyettessel és Apró Antallal, az Országgyűlés elnökével együtt tagja volt annak a bizottságnak, amely a parlamentben átvette Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől az Egyesült Államok által visszaszolgáltatott Szent Koronát. Hivatali ideje végén azonban már egyre nyilvánvalóbbá vált a gazdasági válság és az ország eladósodása; ezzel összefüggésben az 1980-as években megkezdődött a piaci liberalizálás, a külföldi befektetők nagyszámú megjelenése, a kisvállalkozások, a gmk-k és más új, gazdasági formák engedélyezése. Az 1980-as évek végére a gazdasági sikertelenségek miatt az 1988. máj.-i pártértekezleten Kádár régi híveinek többségével kibuktatták a legfelső vezetésből. Miután nem jutott be a KB-ba a PB tagsága is megszűnt, főtitkár-helyettesi állását is elvesztette, nyugdíjba vonult. Utolsó évtizedeit teljes visszavonultsában, elzárkózva élte haláláig.

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1950),Munka Érdemrend (1955 és 1960), Munka Érdemrend (arany, 1965); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1984).