Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Bánffy Miklós, losonczi gr.
    Bánffy Miklós történetei
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Puskás Ferenc

    labdarúgó, edző, sportvezető

    1937-ig Purczeld Ferenc, ifj. 


    Született: 1927. április 1. Budapest
    Meghalt: 2006. november 17. Budapest
    Temetés: 2006. december 9. Budapest
    Temetési hely: Szent István-bazilika

    Család

    Dédszülei: Purczeld Mátyás, Lisztl Anna, ill. Schubert Ferenc, Gróf Katalin. Nagyszülei: Purczeld Ferenc (1886–), Schubert Karolina (1881–). Sz: Purczeld Ferenc, id. (1903. máj. 11. Bp.–1952. jún. 12. Bp.) labdarúgóedző, sportvezető, Bíró Margit (1904. dec. 21. Kecskemét–1976. ápr. 21. Bp.). Testvére: Puskás Éva. F: 1950-től Hunyadvári Erzsébet (1932–2015). Leánya: Puskás Anikó (1952–2011). 

    Életút

    A Kispesti AC (1942–1949), a Budapesti Honvéd (1949–1956), a Real Madrid (spanyol) labdarúgója (1958–1967); balösszekötő, irányító középpályás és befejező csatár. 

     

    Labdarúgóként: magyar színekben olimpiai bajnok (1952); vb 2. (1954); Európa-kupa-győztes (1953); Balkán Kupa-győztes (1948); az ún. évszázad mérkőzésén a magyar csapat tagja (1954. máj. 23.: Magyarország–Anglia 6:3; 2 gól). Ötszörös magyar bajnok (1949/50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955); nem hivatalos magyar bajnok (1956); háromszoros magyar bajnoki 2. (1946/47, 1951, 1953); magyar bajnoki 3. (1948/49); négyszeres magyar gólkirály (1947/48: 50 gól, 1949/50: 31 gól; 1950 ősz: 25 gól; 1953: 27 gól); magyar kupa 2. (1955). A Kispestben összesen 185 (1943–1949: 199 gól), a Budapesti Honvédban összesen 164 bajnoki mérkőzésen szerepelt (1949–1956: 159 gól).

     

    Spanyol színekben: vb résztvevő (1962); háromszoros BEK-győztes (1958/59, 1959/60, 1965/66), BEK 2. (1961/62, 1963/64) és a BEK gólkirálya (1959/60, 1961/62; 1960. máj. 18.: BEK-döntő: Real Madrid–Eintracht Frankfurt [NSZK-beli] 7:3, Puskás négy gólt szerzett); Interkontinentális Kupa-győztes (1960). Hatszoros spanyol bajnok (1960/61, 1961/62, 1962/63, 1963/64, 1964/65, 1966/67); háromszoros spanyol bajnoki 2. (1958/59, 1959/60, 1965/66); négyszeres spanyol gólkirály (1959/60: 28 gól; 1960/61: 27 gól; 1962/63: 26 gól; 1963/64: 20 gól); spanyol kupagyőztes (1961/62); spanyol kupa 2. (1959/60, 1960/61). A Real Madridban összesen 372 bajnoki mérkőzésen (1958–1967: 324 gól), ill. a Budapesti Honvédban és a Real Madridban összesen 41 nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt (1956–1965: 36 gól). – Világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), 84-szeres magyar (1945–1956: 83 gól), négyszeres spanyol válogatott (1961–1962). 



    Edzőként: a Hercules Alicante (spanyol, 1967), a San Francisco Gales (amerikai, 1967), a Vancouver Royals (kanadai, 1968), a CD Alavés (spanyol, 1968–1969), a Panathinaikosz (görög, 1970–1974), a Colo-Colo vezetőedzője (chilei, 1974–1976). Szaúd-Arábiában szövetségi edző (1976–1977), a Murcia (spanyol, 1977), az AEK Athén (görög, 1978–1979), az al-Maszri (egyiptomi, 1979–1984), a Sol de America (paraguayi, 1985), a Cerro Porteño (paraguayi, 1986), a South Melbourne Hellas (ausztrál) vezetőedzője (1988–1991). A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatója (1992–1993), a magyar válogatott szövetségi kapitánya (négy mérkőzésen: 1993. ápr. 15.–1993. jún. 16.).

     

    Edzőként: BEK 2. (1970/71); görög bajnok (1969/70, 1971/72); görög bajnoki 2. (1973/74); görög kupa 2. (1971/72); ausztrál bajnok (1990/91); ausztrál kupagyőztes (1990). 



    Budapesten született – lexikonokban tévesen Kispest is szerepel. Valójában az akkor még önálló, Budapest környéki kistelepülést, Kispestet tartotta szülőfalujának, hisz kisgyermekkorában ott nevelkedett. Születési dátuma is téves: 1927. ápr. 1-jén született (ápr. 2-a helyett). Elemi iskoláit a kispesti Kertvárosi Iskolában (ma: Budapest XVIII. kerület, Szegfű utca 10.) végezte, majd egy polgári adata ismert még: a Hofherr és Schrantz-gyár esztergályos inasa volt (1943-ban). Valójában egész életében csak a futballal foglalkozott, a legenda szerint már tízévesen a Kispest „törpelabdarúgója“ (= kölyökjátékosa) volt (Kovács Miklós néven, hamis igazolással, 1937?-től). Amatőr játékosként 1943. ápr. 14-én szerződtette a Kispesti AC, először a Nagyváradi AC ellen lépett pályára az NB I-ben (1943. december 5-én; első gólját rögtön a második mérkőzésén megszerezte, 1943. december 8-án, a Diósgyőr ellen, a mérkőzést azonban a Kispest 3:2-re elvesztette). Első idényében 18 mérkőzésen lépett pályára és 7 gólt szerzett. Azon kevés magyar válogatott labdarúgók közé tartozik, aki nem voltak az ifjúsági vagy egyéb korosztályos magyar válogatott tagjai, rögtön a felnőttek között debütált: 1945. augusztus 20-án, a világháborút követő második válogatott mérkőzésen Gallowich Tibor kapitány négy újoncot is kipróbált: Kirádi Ervint, Szabó Imrét, Vincze II Gyulát és Puskás Ferencet. Az első Puskás-gólra mindössze 12 percet kellett várni: Lakat Károly labdáját Szusza Ferenc kapta, aki Zsengellér Gyulához továbbított. Zsengellér kicselezte Sestát, egészen az alapvonalig futott, majd hátragurította a labdát Puskáshoz. A gólt Puskás, Zsengellér „Ábel” átadásából szerezte, amikor Zsengellér azt mondta Puskásnak: Öcsi, lődd be! Az újonc közelről kapásból a hálóba talált: 1:0 Magyarország javára. (A végeredmény 5:2 lett.) Valószínűleg, Zsengellér nevezte először „Öcsinek“, az addig „Sváb“ becenévre hallgató fiút (más adatok szerint már gyermekkorában is így becézték, mert a kortárs fiúk közül ő volt a legkisebb és a legalacsonyabb).

     

    Puskás a legendás Aranycsapatban a tízes poszton játszott, mint balösszekötő: 1947-ben Balkán Kupát, 1949-ben és 1951-ben főiskolai világbajnokságot, 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnokságot, 1953-ban Európa Kupát nyert, ill. természetesen részt vett, sőt 2-2 gólt is szerzett „az évszázad mérkőzésén“ (London, Wembley, Magyarország–Anglia 6:3; 1953. nov. 25.) és a visszavágón (Budapest, Népstadion, Magyarország–Anglia 7:1; 1954. máj. 23.). Puskás 1952-ben már a magyar válogatott csapatkapitánya (az olimpiai bajnoki cím után kezdték el a magyar tizenegyet Aranycsapatnak [Golden Team, Mighty Magyars stb.] nevezni. „Az évszázad mérkőzése“ után rögzült a klasszikus összeállítás: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor; jóllehet ebben az összeállításban mindössze négy alkalommal lépett pályára a magyar válogatott (Róma, Olimpiai Stadion, 1953. máj. 17.: Magyarország–Olaszország 3:0; Budapest, Népstadion, 1953. nov. 15.: Magyarország–Svédország 2:2; London, Wembley, 1953. nov. 25.: Magyarország–Anglia 6:3 és Bécs, Práter Stadion, 1954. ápr. 11.: Magyarország–Ausztria 1:0).

     

    Magyarország, a klasszikus Aranycsapat, volt az 1954. évi svájci labdarúgó-világbajnokság abszolút esélyese. A vb csoportmérkőzésein Magyarország 9:0-ra győzött Dél-Korea és 8:3-ra a Németország néven szereplő NSZK ellen. A 8:3 a magyar labdarúgás egyik nagy eredménye, már csak azért is, mert Puskás a 60. percben megsérült, de a csonka csapat nélküle is brillírozott (cserélni akkor még nem lehetett!). Szakértők azonban felfigyeltek arra, hogy a nyugat-németek összeállítása a nyitómérkőzéshez képest nyolc (!) helyen megváltozott. Herberger ezzel a vezéráldozattal a negyeddöntő gyengébb ágára került, ahol legyőzte Jugoszláviát, s az elődöntőben bebizonyította, hogy „magyarszintű” teljesítményre is képes (6:1 Ausztria ellen!). A jóval nehezebb ágon Magyarország – Puskás nélkül – két 4:2-es győzelmet ért el. Előbb Brazíliát, majd – hosszabbítás után – Uruguay válogatottját verte meg. Újabb elemzések szerint Puskás túljátszotta, „cukkolta“ ellenfelét, Werner Liebrichet, aki aztán szándékosan durva sérülést okozott neki. Puskásnak a negyeddöntőt és az elődöntőt is ki kellett hagynia, s ez felbomlasztotta a csapategységet: a csapatkapitány nélkül is győzni tudott az Aranycsapat. Más elemzések szerint – a magyar válogatott azzal veszített, hogy a nehezebb ágra került. A vb-t sajátos rendszerben bonyolították le, a csoportmérkőzéseken nem játszottak teljes körmérkőzést. Miután Magyarország 9:0-ra legyőzte Dél-Koreát és az NSZK 4:1-re Törökországot, a két győztes a legjobb nyolc közé jutásért mérkőzött (1954. június 20-án, ez volt a 8:3). Miután Törökország 7:0-ra verte Dél-Koreát, az ázsiai csapat kiesett, a mai szóval rájátszásnak nevezett találkozón az NSZK, ezúttal már legjobb összeállításában ismét megverte Törökországot (1954. június 23-án 7:2-re!). Magyarország így Uruguayjal, Brazíliával és Angliával került egy ágra; a másik ágra az NSZK, Ausztria, Svájc és Jugoszlávia került. Sebes Gusztáv talán még örült is a két „ismeretlen” dél-amerikai ellenfélnek, hisz az összes, még versenyben maradt európai csapatot, az elmúlt években a válogatott már sorra megverte… Nyolc napon belül Magyarország tkp. három vb-döntőt játszott: az elsőt megnyerte Brazília ellen (Bern, Wankdorf Stadion, 1954. jún. 27.), a másodikat megnyerte Uruguay ellen (Lausanne, Olimpiai Stadion, 1954. jún. 30.), az igazit, a harmadikat, azonban elvesztette az NSZK ellen (Bern, Wankdorf Stadion, 1954. júl. 4.). Herberger azzal nyert, hogy 8:3-ra vesztett… A sérüléséből felgyógyult Puskás egy érvényes és egy érvényesnek tűnő, de les miatt meg nem adott gólt lőtt, jóllehet nem játszott kirobbanó formában. A jobb szélen pályára lépő balszélső Czibor lőtte a másik érvényes gólt. A vb 2. helyezett magyar labdarúgó-válogatott legutolsó nagy sikere a legnagyobb kudarcnak számít, a vereség máig feldolgozatlan.

     

    Puskás a magyar válogatottban 1945. aug. 20. és 1956. okt. 14. között 85 alkalommal szerepelt és 84 gólt szerzett. A Budapesti Honvéd színeiben ötször szerezte meg a magyar bajnoki címet (1949/50, 1950 ősze, 1952, 1954 és 1955), négyszer bizonyult a legjobb góllövőnek („gólkirály“, 1947/48, 1949/50, 1950 ősze és 1953). A Budapesti Honvéd utolsó, forradalom előtti mérkőzésén (1956. okt. 21. Vasas ellen, 2:1) sérülés miatt nem léphetett pályára, klubja nyugat-európai, majd dél-amerikai túrájáról nem tért haza, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) pedig leállíttatta. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség FIFA 1958. okt. 21-ig eltiltotta a játéktól. Tervei szerint Olaszországban, Milánóban, az Internél játszott volna, titokban edzett. Mégsem szerepelt ott, mert Östreicher Emil hívására a Real Madrid ajánlatát fogadta el (100 000 dollárt, 1958 nyarán). Nemsokára a spanyol állampolgárságot is átvehette (1958. aug. 11-én). A Real Madridban háromszoros BEK-győztes (1958/59, 1959/60, 1965/66; legemlékezetesebb mérkőzésén, a glasgow-i döntőben négy gólt szerzett), hatszoros spanyol bajnok (1960/61–1964/65, 1966/67), négyszeres spanyol gólkirály (1959/60, 1960/61, 1962/63, 1963/64), ill. spanyol színekben részt vett a chilei labdarúgó-világbajnokságon is (1962). Még negyven évesen is a Real Madrid labdarúgója volt, jóllehet 1967-ben elkezdődött edzői karrierje is. Edzőként a legnagyobb eredményeket a Panathinaikosszal érte el: 1970-ben megnyerte a görög bajnokságot, majd nagy meglepetésre új klubjával 1971-ben BEK-döntőbe jutott (London, Wembley Stadion, 1971. jún. 2.: Ajax Amsterdam [holland] – Panathinaikosz [görög] 2:0). Puskás, mint vezetőedző tért vissza a Wembley-be! Először 1981-ben látogatott Magyarországra (a Magyarország–Anglia vb-selejtező előtti Budapest–Vidék öregfiúk mérkőzésen szerepelt, 1981. jún. 6-án). Végleg Magyarországra költözött (1991), elvállalta az MLSZ utánpótlás, ill. nemzetközi igazgatói feladatait (1992), majd négy mérkőzésen, mint szövetségi kapitány irányította a magyar válogatottat (1993. ápr. 15.–1993. jún. 16.). 

    Emlékezet

    Budapesten született, a család azonban kisgyermekkorában az akkor még önálló kistelepülésre, Kispestre költözött. Budapesten hunyt el, a Szent István bazilikában ravatalozták fel (2006. dec. 7-én), búcsúztatása a róla elnevezett egykori Népstadionban, a Puskás Ferenc Stadionban volt. A koporsót ágyútalpon szállították a Hősök terére, ahol katonai tiszteletadásra került sor, a Szent István-bazilikában római katolikus gyászmisét tartottak emlékére, a gyászmisét Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök celebrálta. A temetésen beszédet mondott – többek között – Szepesi György sportriporter, Ramón Calderón, a Real Madrid elnöke, Juan Antonio Samaranch Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elnöke, a magyar nemzet nevében Sólyom László köztársaság elnök búcsúzott a legismertebb 20. századi magyartól. Puskás Ferenc a Szent István-bazilika altemplomában nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2010-ben). A Népstadiont még életében Puskás Ferenc Stadionnak nevezték el (2002. ápr. 2-án). Magyarországon végig a Kispestben, ill. jogutódjában, a Budapesti Honvédban játszott. Klubja, emléke előtt tisztelegve visszavonultatta a tízes mezt. Emlékére a FIFA Puskás Ferenc-díjat alapított (FIFA Puskás Award, 2009), a díjat a minden évben a legszebb gólt szerző játékos kapja meg (elsőként Cristiano Ronaldo, a Manchester United csatára vehette át). Nevét vette fel a felcsúti utánpótlásképző központ, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (Puskás 80. születésnapján, 2007. ápr. 1-jén). Az intézet évente megrendezi a Puskás-Suzuki Kupa utánpótlás labdarúgó tornát (2008-tól az U17-es korosztályban). Örököseinek döntésével Felcsútra került Puskás Ferenc spanyolországi hagyatéka: trófeái, fényképei, személyes tárgyai (2011. nov.).

     

    Első (mell)szobrát Kristóf Lajos szobrászművész készítette el: a róla elnevezett Puskás Ferenc Általános Iskolában (Budapest XIX. kerület Berzsenyi utca 8.). Az iskola 1979-ben alakult meg, 2008-ban vette fel Puskás Ferenc nevét, a szobor a gimnázium főbejáratával szemben lévő előtérben látható. Első köztéri szobrát Zalaszabaron (!) avatták fel (bronz mellszobor, Papp György Zoltán szobrászművész alkotása, 2007. jún. 23-án). Madridban, a Barajas Repülőtér közelében, a Ciudad Deportiva del Real Madrid központi bejárata előtt, bronz mellszobor, Pedro Louis Montes Martínez alkotása, 2013. okt. 24-én). További jelentősebb szobrai Budapesten: a Bozsik Stadion bejáratában (XVIII. kerület, Puskás Ferenc utca 1., domborműves emléktábla, Tihanyi Viktor alkotása, 2007); Bozsik József és Puskás Ferenc szobra, a Jerikó Keresztény Humán Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola bejáratában (az egykori Kertvárosi Iskolában, XVIII. kerület, Szegfű utca 10., domborműves emléktábla, Tihanyi Viktor, 2008); a Kőbánya-Kispest Terminál Bevásárlóközpont épülete előtti parkban (XIX. kerület, Vak Bottyán utca 75., mellszobor, Kristóf Lajos, 2013); az óbudai „Promenádon“, a kialakítandó Puskás Öcsi téren (III. kerület Bécsi út, egészalakos utcaszobor két mellékalakkal: Puskás öltönyben bemutatót tart a fiúknak, Pauer Gyula és Tóth Dávid, 2013); Felcsúton: a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia stadionja és a kollégium között (Fő utca 176., egészalakos, Domonkos Béla, 2014) és a stadion díszpáholya előcsarnokában (Fő utca 176., mellszobor, Boros Péter, 2014). Mindkét felcsúti szobrot a Puskás spanyolországi becenevéről, elnevezett Pancho Aréna stadionavatásán, 2014. ápr. 21-én leplezték le. Budapesten, halálának első évfordulóján, Kispesten róla nevezték el az addigi Újtemető utcát (2007. nov. 17-én). A fővároson kívül tér őrzi emlékét (Zalaszabaron és Pécsett is, mindkét helyen 2010-től). 

    Elismertség

    A Magyar Néphadsereg őrnagya (1953), alezredese (1992), ezredese (1995), dandártábornok (2006). 

    Elismerés

    Magyar Köztársasági Sportérdemérem (ezüst, 1949), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951), Munka Érdemrend (1953), érdemes sportoló (1954). A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993), A Köztársasági Elnök Aranyérme (1997), a Magyarság Hírnevéért Díj (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2005).

     

    Magyar Örökség Díj (1996).

     

    A világ legeredményesebb labdarúgója (1948), az év labdarúgója (1950 ősz), az év 2. legjobb európai labdarúgója (az Aranylabda szavazáson, 1960), a Labdarúgás Hírességeinek Csarnoka (Hall of Fame) tagja (1998), az évszázad góllövője (IFFHS, 1999), az MLSZ Jubileumi Emlékérme (2001), Csik Ferenc-díj (2001), A Nemzet Sportolója (2004), Golden Foot-díj (Monte-Carlo, 2006).

     

    Budapest főváros (2001), Budapest XIX. kerülete (1991) és I. kerülete díszpolgára (2000).

     

    A Halhatatlanok Klubja tagja (1991), Olimpiai Érdemrend (NOB, 1997). 

    Irodalom

    Irod.: Az évszázad mérkőzése. Szepesi György elmondja a londoni győzelem történetét. Írta Sz. Gy. és Lukács László. Szepes Béla rajzaival. (1–2. kiad. Bp., 1954)
    Rejtő László: Az Aranycsapat árnyai. (Színes Sportkönyvtár. Bp., 1966)
    Aranycsapat. A film születése és ami a filmből kimaradt. Szerk. Hernádi Miklós, az interjúkat készítette és a dokumentumokat válogatta Surányi András. (Bp., 1982)
    Hámori Tibor: Puskás. Legenda és valóság. (1–2. kiad. Bp., 1982)
    Hámori Tibor: Három történet: Puskás. – A Deckarm sztori. – Quini. (Bp., 1984)
    Hámori Tibor: Jó estét magyarok! (Bp., 1986)
    Zsolt Róbert: Puskás Öcsi. Az előszót írta Koltay Gábor. (Bp., 1989)
    Kemény György: Csevegéseim. (Bp., 1989)
    Kő András: Szemétből mentett dicsőségünk. Volt egyszer egy aranycsapat… (Bp., 1997)
    Öcsi képeskönyve. P. F. 70 éves. Szerk. Hoffer József. Fotók: Thaly Zoltán. (Bp., 1997)
    Taylor, Rogan: Puskas on Puskas. The Life and Times of a Footballing Legend. (London, 1997)
    Egy legenda életre kel. P. F. életregénye. Rogan Taylor művét átdolgozta és fordította Dénes Tamás és Jamrich Klára. (Bp., 1998)
    Hámori Tibor: Puskás Öcsi. A leghíresebb magyar története. (Bp., 2001)
    Heimann, Helmut: Tarzan, Puskás, Hansi Müller. Stelldichein donauschwäbischer Spitzensportler. (Donauschwäbische Kunst- und Geschitsreihe. 6. Sersheim, 2001)
    Margay Sándor–Török Péter: 6:3. Az évszázad mérkőzése. 1953. nov. 25. (Bp., 2003)
    Taylor, Rogan: A csapatkapitány. P. F. (História, 2003)
    Bán Tibor–Harmos Zoltán: P. F. (Minden idők legjobb futballistái. 1. Bp., 2005; 2. kiad. 2006)
    Szöllősi György: Puskás. (Nemzeti Sport Könyvek. Bp., 2005; 2. bőv. kiad. 2006; 3. bőv. kiad. 2011)
    Kálló Péter–Zeke Gyula: „Ravatal előttetek, ravatal…“ P. F. halálára. (Budapest [folyóirat], 2007)
    Captain of Hungary. An Autobiography. (Chalford, 2007; magyarul: Az Aranycsapat kapitánya. Önéletrajz. Ford. Szendrey, Vik. Bp., 2008)
    Borsi-Kálmán Béla: Az Aranycsapat és a Kapitánya. Sorsvázlatok a magyar futballpályák világából. (Bp., 2008)
    Zeidler Miklós: Népstadion – Nemzeti Stadion – Puskás Ferenc Stadion. (Rubicon, 2010)
    Horváth H. Attila: Informális tanulás az Aranycsapat korában. Tanulási színterek vizsgálata Puskás és Deák mikrokörnyezetében. (Bp., 2011)
    Dobrosi Tamás: P. F. Labdarúgó Akadémia Felcsút. (Országépítő, 2011)
    Borsi-Kálmán Béla: Megközelítések. 2. Tanulmányok, esszék, beszélgetések. (Kisebbségkutatás Könyvek. Bp., 2012)
    Tóth Kálmán: Puskás és az Aranycsapat diadalai. – The Zenith Decline of the Hungarian Golden Team. (Bp., 2014)
    Dénes Tamás–Sándor Mihály–B. Bába Éva: A magyar labdarúgás története. III. köt. Aranykor. 1945–1966. (Bp., 2015)
    Szöllősi György: P. F., a legismertebb magyar. Fényképes életrajz minden idők talán legjobb futballistájáról. A Puskás Intézet még sehol sem publikált fotóival. – P. F., the Most Famous Hungarian. The Illustrated Biography of Perhaps the Greatest Footballer of All Time. With Previously Unseen Photographs from the Puskás Institute Archives. (Göd, 2015)
    Bodnár Zalán–Szöllősi György: Az Aranycsapat kincseskönyve. Az Aranycsapat történetét bemutató, exkluzív, interaktív képeskönyv 39 ritka, kivehető ereklyével. Szepesi György visszaemlékezéseivel, Buzánszky Jenő előszavával. Bibliofil kiadvány papírtokban. (Bp., 2015)
    Németh Szilárd: A pályán zseni, az életben ember maradt. Öt tény P. F. életéről. (Hetek, 2015. 52.)
    Kemény Kristóf: Puskás Öcsi, a külvárosi vagány hihetetlen kalandjai. Szökjünk ki focizni! Mayer Tamás rajzaival. Képes mesekönyv. (Pécs, 2016).

     

    neten, a hivatalos honlap: http://www.puskas.com/hu/fooldal.html



    Irod.: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
    Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
    Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. (3. bőv. kiad. Bp., 2009). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu