Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    angyal, széll, szirmai
    Fülep Lajos
    Fülep Lajos emlékezete
    Körmöczy Zsuzsanna
    Körmöczy Zsuzsa emlékezete

    Zichy Mihály, zicsi és vásonkeői

    festőművész, grafikus, író


    Született: 1827. október 14. Zala, Somogy vármegye
    Meghalt: 1906. február 28. Szentpétervár, Oroszország
    Temetés: 1906. március 17. Budapest
    Temetési hely: Kerepesi út

    Család

    A Zichy család köznemesi ágából származott. Dédszülei: Zichy József (†1764) Tolna vármegye alispánja, Bezerédj Fruzsina (1727–1765). Nagyszülei: Zichy Mihály (1758–1818) táblabíró, Moson vármegye alispánja, nemes Fischer Josefa (1768–1843). Sz: Zichy Sándor (1797–1843), Eperjessy Julianna (1803–1887), eperjesi Eperjessy Antal (1770–) és sümegi Bene Borbála (1779–) leánya. Testvére: Zichy Antal (1823. nov. 7. Zala–1898. máj. 19. Bp.) történetíró, író, politikus, az MTA tagja és Zichy István (1827–1901) cs. és kir. kamarás. F: 1851-től Jersova, Alekszandra [= Erschoff Alexandra]; 1834–1919. nov. 4. Zala) észt származású nemesi család tagja. Fia: Zichy Mihály (†1853) kisgyermekkorában elhunyt és Zichy Miklós (1860–1900. nov. 13.) jogász; leányai: Zichy Mária (1852–), Tomka Jenőné Zichy Olga (1854–), Flesch-Feledi Tivadarné Zichy Zsófia Szonja (1858–1915. szept. 17. Siófok) amatőr zeneművész, Liszt Ferenc tanítványa. Zichy Olga férje tomkaházi Tomka Jenő (1849–1906. nov. 18. Taracköz) jogász, a Magyar Földhitelintézet ügyésze, Máramaros vármegye törvényhatósági bizottságának tagja. Zichy Zsófia Szonja férje: borsai Flesch-Feledi Tivadar (1852. okt. 8. Pest–1896. febr. 6. Bp.): festőművész, borsai Flesch Mór (Moritz Flesch von Brunningen 1821. máj. 20. Rousinov, Morvaország–1897. dec. 31. Bp.) nagykereskedő és Flesch Mária (1827–1879. máj. 25. Bp.) fia. Flesch Tivadar fiai: Flesch Aladár jokohamai osztrák–magyar konzul (1895–1900), Flesch Jenő (†1911. okt. 26. Zala); leánya: Flesch Mária (= Zichy Mária Alexandra). Unokája: csicseri Csicsery-Rónay István (1917. dec. 13. Bp.–2011. ápr. 22. Bp.): író, politikus. 

    Iskola

    Középiskolai tanulmányait a veszprémi és a pesti piarista gimnáziumban végezte (1837–1842), Pesten jogot hallgatott és Marastoni Jakab festőiskolájában tanult (1842–1844), majd Bécsben, Ferdinand Georg Waldmüllernél (1793–1865) és itáliai tanulmányútján képezte tovább magát (1844–1846). 

    Életút

    Katalin nagyhercegnő rajztanáraként az orosz cári család szolgálatába állt, s kisebb megszakításokkal haláláig Szentpétervárott (1847–1906); közben Párizsban (1874–1879), Magyarországon, Zalában, Bécsben, Velencében (1880–1881) és a Kaukázusban élt és alkotott (1881–1882). A Párizsi Magyar Egylet elnöke (1875–1877). 



    Waldmüller ajánlásával érkezett meg Szentpétervárra, ahol Ilona nagyhercegnő (I. Miklós orosz cár testvérének, Mihály hercegnek a felesége) és leánya, Katalin herceg rajztanára lett. Első éveiben (1847–1848 telén) részt vett az orosz nagyhercegi család európai utazásaiban (Gleichenberg, Berlin, Firenze, Nizza stb.), majd Szentpétervárott élt, de a forradalom és szabadságharc bukása után megszakította kapcsolatait a családdal (1849). Alkalmi megrendelésekből és dagerrotípiák javításából, átfestéséből élt (1849–1853), első korszakában elsősorban portrékat és kisakvarelleket készített (Táncosnő; Öregasszony; I. Tolsztoj szenátor arcképe; J. Vilje báró arcképe stb.). Sikerei után megbízásokat kapott nagyobb, vallásos témájú képekre (Ecce homo; Krisztus a keresztfán; Feltámadás) és visszatérhetett a cári udvarba, mint a Romanov család képíró krónikása (1853-tól). A cári család mindennapjainak megörökítőjeként legnagyobb vállalkozása az új cár, II. Sándor (uralkodott: 1855–1881) koronázási ceremóniájának a megfestése volt. A nagyméretű kompozíció mellett igen sok akvarellt is készített, amely részletesen beszámolt az eseményekről (a II. Sándor koronázási emlékalbumában jelentek meg, 1856-ban).

     

    Nemsokára kinevezték a cári udvar festőjének, feladata lett minden jelentős és kevéssé fontos esemény megörökítése, egyúttal intenzívebben kezdett el foglalkozni a klasszikus orosz irodalommal is. Alekszandr Szergejevics Puskin (1799–1837) és Mihail Jurjevics Lermontov (1814–1841) költészete nagy hatást gyakorolt művészetére. Első könyvillusztrációi is Puskin és Lermontov elbeszélő költeményeit díszítették (a Démon első orosz kiadásához 12 rajzot készített). Már elismert festőként megalapította a Pénteki Festők Társaságát (1857. nov.) nehéz sorsú festők támogatására. A pénteki összejöveteleken az oroszországi politikai helyzetet is megvitatták. Egy évvel később, Théophile Gautier (1811–1872) francia műkritikus Szentpétervárra látogatott, és elismerő írásokban ismertette Zichy munkásságát párizsi lapokban. A Társaság gyűlésein megismert oroszországi helyzet és Gautier hatására, a bíztató kritikák ellenére is elégedetlen művész szabadulni szeretett volna Szentpétervártól, ám erre csak évekkel később került sor. Első kiállítását Szentpétervárott csekély erkölcsi és anyagi sikerrel rendezte meg (jóllehet közel száz művét állította ki, köztük sok romantikus, népszerű képét is, 1869-ban). A várt siker ugyan elmaradt, a cári udvar mégis tízéves újabb szerződést kötött Zichyvel (szintén 1869-ben). Műveiben, az oroszországi mindennapok ábrázolásán túl, idővel egyre több társadalomkritikai képpel is jelentkezett (a zsidópogromok elleni tiltakozásul készítette el Zsidó mártírok c. képét). 



    Miután elbocsátását kérte a cári udvartól, Párizsban telepedett le (1874), az időközben elhunyt Théophile Gautier leánya, Judith Gautier írónő szalonjában megismerkedett francia művészekkel és Párizsban élő emigránsokkal, de levelezett orosz barátaival is, köztük Ivan Szergejevics Turgenyev (1818–1883) orosz íróval, valamint grúz (= georgiai) hazafiakkal. Nagy kompozícióit Victor Hugo (1802–1885) és ifj. Alexandre Dumas (1824–1895) munkái ihlették (Claude Frollo, Clémenceau-ügy, Kleopátra éje). Párizsban festette meg A Démon fegyverei. A Rombolás géniuszának diadala (1878) c. híres festményét. A kép szerint – Lermontov művének hatására – az emberiség felett két géniusz uralkodik: a gyilkos hatalomvágy és a kéjvágy géniusza (e kettő együtt a Rombolás géniusza). A hatalomvágy géniusza tartja megszállva a királyokat, uralkodókat és egyéb diktátorokat, akik állig felfegyverkezve várják a pillanatot. hogy kegyetlen háborúkban emberek millióit pusztítsák el. A kéjvágy géniusza elvakulttá teszi a férfit, és széttiporja a családi életet. A háborúktól kopárrá és sírhalommá lett föld közepén ül a római pápa, egy erőtlen aggastyán, aki képtelen megakadályozni az iszonyú pusztítást. A kép hátterében eredetileg a Francia Köztársaság glóriától körülvett diadalmas alakja tűnt fel, a támadások miatt azonban Zichy Jézus Krisztus alakját festette meg helyette. A „démoni“ művet Zichy az 1878. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonja számára készítette el, a nagyméretű kompozíciót azonban nem állíthatták ki, mert egyes részletei alkalmasak voltak „a nemzeti érzület megsértésére“.

     

    A Párizsban megismert grúz hazafiak hívták meg Tifliszbe (= Tbiliszi). Ilja Csavcsavadze (1837–1907) ismertette meg a grúz irodalom legjelentősebb munkáival, mindenekelőtt Sota Rusztaveli (1172–1216) híres eposzával, A tigrisbőrös lovaggal, a Vephisz tkaoszanival. Zichy kezdetben élőképeket rendezett a grúz nemzeti eposzból, a hatalmas siker hatására döntött úgy, hogy elvállalja a mű díszkiadásának illusztrációit (a Zichy által elsőként illusztrált kötet francia és grúz nyelven, 1888-ban jelent meg). Az eposz a grúz nemzeti tudat és Georgia (= Grúzia) függetlenségének legfontosabb jelképe, a mű illusztrációi miatt a grúzok nemzeti festőjükként tisztelik Zichy Mihályt (Tbilisziben szobrot állítottak emlékének, és utcát is elneveztek róla). Zichy több száz vázlatot készített, amelyeknek csak egy része kötődik az eposzhoz: megrajzolta a grúziai tájakat, népviseleteket, a sajátos kaukázusi embereket. Zichy 1889-ben, egy Lahta nevű faluban találkozott Vikár Bélával (1859–1945), aki arról akarta meggyőzni a művészt, hogy illusztrálja a Kalevalát, a finnek nemzeti eposzát. A legenda szerint azonban Zichy ismertette meg Vikárt Rusztaveli művével. A mű magyarul először Vikár Béla fordításában jelent meg (Tariel, a párducbőrös lovag címmel, 1917-ben), a modern változat Weöres Sándor munkája (A tigrisbőrös lovag címmel, 1954-ben). Mindkét fordítást Zichy rajzaival díszítették.

     

    Visszatérése után, Szentpétervárott ismét a cár – III. Sándor – udvari festője, és folytatta a cári mindennapok megörökítését: a cári kíséret tagjaként minden jelentős eseményen, politikai látogatáson és megbeszélésen részt vett. Jóllehet Magyarországra nem tért vissza többé, de legfontosabb könyvillusztrációit ekkor készítette. Munkáival, a hazafias díszalbumok illusztrációival új művészetet teremtett. Elsőként ismerte fel a könyvnyomtatás és a nyomdatechnika fejlődésében rejlő új lehetőségeket. A 19. század végére kialakult egy új, gazdag polgári olvasóréteg, aki igényelte a klasszikus magyar irodalom díszkiadásait, hisz a nagyméretű egyedi kiadványok is sokszorosíthatóak. Idővel, az olcsóbb kiadások feltűnésével, az új század első évtizedeiben (Zichy halála után) minden igényes, művelt olvasó könyvtárában megjelentek a Zichy Mihály illusztrációival díszített szép kötetek. Az Athenaeum Kiadó megbízta az Oroszországban élő művészt a Petőfi-díszkiadás (1884) illusztrációival, ill. nevéhez fűződik Az ember tragédiája (Madách Imre, 1885), a János vitéz (Petőfi Sándor, 1898; nem jelent meg, néhány rajzát Moszkvában és Szentpétervárott őrzik) és az Arany-balladák díszkiadása (1897) is. Jókai Mór A magyar nép (nem jelent meg) c. kiadványához elkészítette a magyar mondavilágot és népszokásokat bemutató illusztrációit. Arany balladáinak illusztrációi – részben a szöveg közé tördelt, részben egészoldalas rajzai – a magyar historizáló-romantikus könyvillusztráció kiemelkedő alkotásai. Az Athenaeum felkérésében közrejátszott az is, hogy még Párizsban hozzákezdett Goethe Faustjának illusztrációihoz, valamint az, hogy igen nagy feltűnést keltett reprezentatív festménye, az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál c. műve (1876). 

    Emlékezet

    A Somogy megyei Zalában született, ahol ma a Zichy Mihály Emlékmúzeum őrzi emlékét. Zichy Mihály 1880-ban, utolsó hazalátogatásakor, arra kérte testvérét, Zichy Antalt, hogy zalai, 19. századi kastélyuk melegházát műteremmé alakítsa át. Ide küldte Párizsból műgyűjteményét és bútorait, utóbb sok személyes tárgya is ide került, Szentpétervárról. A múzeum anyagának másik jelentős részét az id. Csicsery-Rónay István és felesége, a festő unokája, Zichy Mária Alexandra gyűjteménye (reprodukciók, litográfiák) alkotják. A házaspár rendezte be a Zichy-magánmúzeumot (1927-ben), ahol Zichy Mihály domborművét is felavatták (Sidló Ferenc szobrászművész alkotása, 1929-ben). A II. világháború végén, a művész sok személyi tárgya megsemmisült, ill. elhordták (1944-ben, majd 1949-ben az ÁVH emberei dúlták fel a kastélyt). Az Országos Múzeumi Központ utasítására, Bényi László festőművész szerezte vissza a művész tárgyait, és mentette meg a múzeumot (újra megnyílhatott 1951-ben; az épületet felújították, a műalkotásokat restaurálták: 1977–1979-ben, ismét megnyílt: 1979-ben). A múzeum a Rippl-Rónai Megyei Múzeum irányítása alatt állt, de anyagát magángyűjteménnyé nyilvánították; Zichy Mária, haláláig igazgatóként tevékenykedett (1986). A múzeumban a Zichy Mihály alkotásai (pl. Krisztus levétele a keresztről, 1847; A pusztítás géniuszának diadala, 1878; Autodafé, 1880; A modern szirén, 1880; Csábítás–bűnhődés, 1881) mellett a Zichy család és a művész szentpétervári otthonának bútorai, fegyvergyűjteménye, 3000 kötetes magánkönyvtára, műgyűjteménye, dokumentumai, valamint egyéb, egykor a festő tulajdonában lévő, különlegesen értékes tárgyak (pl. egy 19. századi tunguz-evenki sámánöltözék) láthatók.

     

    Gyermekkorát Bonyhádon, bonyhádi Perczel Gábor családjánál töltötte (Perczel Gábor [1774–1856] felesége, sümegi Bene Krisztina [1784–1866] édesanyja unokatestvére volt), itt kezdett el rajzolni. Tikos Albert (1815–1845), a fiatalon elhunyt biedermeier festő műtermében ismerkedett meg a festészettel, majd Marastoni hatására vált igazi művésszé. A cári udvar eredetileg Waldmüllert szerette volna megnyerni udvari festőnek, ám a bécsi művész maga helyett tehetséges tanítványát, Zichy Mihályt ajánlotta.

     

    Zichy mielőtt megérkezett volna Oroszországba, Mihály nagyherceg családjával együtt nyugat-európai utazásain vett részt, Szentpétervárott súlyosan megbetegedett. A cár által kiutalt házban kezelték, ahol megismerkedett az észt származású Alekszandra Jersovával, akit néhány évvel később feleségül vett. Az ortodox egyházhoz tartozó orosz állampolgár azonban nem köthetett házasságot más vallású idegennel, az ilyen házasságot az egyház nem ismerte el, a törvénytelen házastársakra és gyermekeikre szibériai száműzetés várt. A házasságot titokban tartották, majd amikor mégis kiderült, a száműzetést ugyan megúszta, de feleségét kiközösítették (fekete ruhában kellett járnia és nem érintkezhetett a pravoszláv közösségek tagjaival). A cár elleni merénylet után (1866) Zalába mentette családját (Zichy maga is ellátogatott Zalába, felesége ott is hunyt el, 1919-ben).

     

    Zichy Mihály négy egymást követő cár (I. Miklós [uralkodott: 1825–1855]; II. Sándor [uralkodott: 1855–1881]; III. Sándor [uralkodott: 1881–1894]; II. Miklós [uralkodott: 1894–1917] udvari festőjeként (1859–1873) több ezer rajzban örökítette meg a cári család mindennapjait, az udvari élet eseményeit és szereplőit: a ceremóniáktól, a vadászatoktól kezdve a cári család és a politikai elit portréiig, karikatúráiig. Hivatalos munkái mellett irodalmi művek illusztrációit, romantikus képeket, erotikus rajzokat, allegorikus kompozíciókat és népi életképeket is készített. Zichy 1871 nyarán Nyugat-Európába, Németországba látogatott (Münchenben Wagner Sándorral, Düsseldorfban Munkácsy Mihállyal találkozott; néhány napot Budapesten is eltöltött), majd az angol trónörökös vendége volt. 1874-től 1883-ig nem tartózkodott Oroszországban: Nyugat-Európában és a Kaukázusban élt, de 1880-ban Zalán, az újonnan elkészült műtermében alkotott, 1883-ban pedig Budapesten megnyílt első, nagy életmű-kiállítása.

     

    Szentpétervárott hunyt el (1906. febr. 28-án), holtteste 1906. márc. 17-én érkezett meg Budapestre. A Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Síremléke Stróbl Alajos szobrászművész alkotása (felavatták: 1916. okt. 28-án). Budapesten, a Margitszigeten, a Művészsétányon látható bronz mellszobra (Kocsis András szobrászművész alkotása, felavatva: 1966). Szegedi szobra szintén Stróbl Lajos munkája (homokkő, másfélszeres életnagyságú mellszobor; 1930. okt. 26.). A tabi Zichy Mihály Művelődési Ház, Filmszínház és Könyvtár előtt szintén mellszobra látható (beton, műkő; 1982). Nevét vette fel a kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium (1999-ben Zichy Mihály Iparművészeti, Ruhaipari Szakképző Iskola és Kollégium néven).

     

    Budapesten, az első nagy kiállítását a Műcsarnokban rendezték meg (rajzaiból, 1888-ban). Születésének 100. évfordulóján az Ernst Múzeum rendezett emlékkiállítást tiszteletére (Ernst Lajos és Lázár Béla szerkesztésében, 1927-ben). Ötven évvel később, 1977-ben, születésének 150. évfordulóján, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) mutatta be grafikáit (Bajkay Éva szerkesztésében). Teljes festőművészi és grafikusi munkásságát kívánta bemutatni a Zichy Mihály, a rajzoló fejedelem c. kiállítás (A szentpétervári Ermitázs és a MNG közös rendezésében, 2007. dec. 14.–2008. márc. 23.; Hessky Orsolya és Róka Enikő szerkesztésében). Legutóbb az Országos Széchényi Könyvtárban rendeztek reprezentatív kiállítást díszalbumaiból (Zichy megrajzolt hősei címmel, 2016. jún. 15.–2016. okt. 28.; Hessky Orsolya és Szűts-Novák Rita szerkesztésében). Az életművel először Pasteiner Gyula és Lándor Tivadar foglalkozott, munkásságáról az első monográfiát Lázár Béla írta (1927). Elek Artúr a Nyugatban és kisebb könyves szakfolyóiratokban több dolgozatot is közzétett Zichy könyvművészeti és illusztrátori tevékenységérő, Rexa Dezső levelezéseiből adott közzé néhány jelentősebbet. Mivel Zichy Mihály évtizedeket töltött Oroszországban, a II. világháború után, politikai okokból „divatba jött” a művész életútjának kutatása. Berkovits Ilona kutatott először szovjet levéltárakban, s igen sok ismeretlen rajzot, könyvillusztrációk tervezetét találta meg. Alapvető jelentőségű monográfiája – doktori értekezése 1964-ben jelent meg (német és orosz nyelven is kiadták). Az újabb Zichy-irodalomból kiemelkednek Bajkay Éva, Gellér Katalin és Róka Enikő tanulmányai, míg Babirák Hajnalka, az egyetlen magyar kartvelológus, a grúz–magyar művelődéstörténeti kapcsolatok keretében vizsgálta a művész munkásságát. 

    Elismertség

    Az Orosz Művészeti Akadémia tagja (1858). 

    Elismerés

    Őfelsége udvari festője (1859–1873 és 1883-tól), Sztanyiszlav Érdemrend (1859). 

    Főbb művei

    F. m.: írásai: Egy pétervári hajtóvadászat. Elbeszélések. (Bp., Terra Print, 1994)

     

    illusztrációi: Zichy Géza: A leányvári boszorkány. Költői beszély. Z. M. tizenhárom rajzával. (Bp., Athenaeum, 1881)
    Études des femmes. 12 facsimiles. 10 tábla, közös tokban. Bibliofil kiad. (St. Pétersbourgh, 1885)
    Aradi vértanúk albuma. Szerk. Varga Ottó. Illusztrált, festett, aranyozott díszkiadásban. Feliratos hártyapapírral, 7 hasonmás, szövegközti képanyaggal. Mannheimer Gusztáv, Stetka Gyula és Z. M. illusztrációival. (3. bőv. kiad. Bp., 1892; 5. kiad. 1902)
    Madách Imre válogatott művei. Z. M. illusztrációival. A bevezetést írta Palágyi Menyhért. (Remekírók Képes Könyvtára. 12. Bp., 1902)
    Tizenkét illusztráció a Fausthoz. A magyarázó szöveget írta Rexa Dezső, rajzolt Z. M. (Bp., Grill Károly Könyvvállalata, 1913)
    Rusztaveli, Sota: Tariel, a párducbőrös lovag. Hősköltemény. Sajtó alá rend. Siklóssy László, ford. Vikár Béla. Z. M. huszonhat képével. (Bp., Athenaeum, 1917)
    Babits Mihály: Erato. Az erotikus világköltészet remekei. B. M. műfordításai. Z. M. Szerelem c. ciklusa rajzaival. (Erotica classica. 1. Bécs, 1921; hasonmás kiad. Bécs, 1969)
    Lermontov, Mihail Jurjevics: Korunk hőse. Z. M. illusztrációival. Orosz nyelven. (Moszkva–Leningrád, 1938)
    Rusztaveli, Sota: A tigrisbőrös lovag. Eposz. Z. M. 27 képével. Ford. Weöres Sándor, az utószót írta Csatlós János. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1954)
    Rusztaveli, Sota: A tigrisbőrös lovag. Eposz. Az előszót írta és oroszra ford. Nucubidze, Salva. Orosz nyelven. Ill. Z. M. (Tbiliszi, 1957)
    Rusztaveli, Sota: A tigrisbőrös lovag. Eposz. Ford. Zabolockij, Nyikolaj Alekszejevics. Orosz nyelven. Ill. Z. M. (Tbiliszi, 1975)
    Z. M. Reprodukciók. A reprodukciók fűzetlenül, közös tokban. A bevezetés német, francia és angol nyelven is. A bevezető tanulmányt írta Berkovits Ilona. 12 táblával. (Bp., Corvina, 1977)
    Erato. Z. M. rajzai. A képeket vál., a kötetet szerk. és az utószót írta Boros Éva. A versidézeteket vál. Farkas Gábor és Kurdi Imre, fotók: Schiller Alfréd. Bibliofil kiadás papírtokban. (Bp., 1988; németül: Erato. Graphiken von Mihály Zichy. 1988; angolul: Erato. Drawings of Mihály Zichy. 1988; 2. kiad. 1989)
    Subah Zoltán: Márta. Versek. Az illusztrációk Z. M. „Szerelem“ című albumából. 15 lap melléklettel. (A Művészetpártolók Első Magyar Nosztalgia Egylete kiadványa. Bp., 1988; 2. bőv. kiad. 1989)
    Subah Zoltán: Márta folytassuk! Versek. Az illusztrációk Z. M. „Szerelem“ című albumából. (Bp., 1990)
    Goethe: Ős-Faust. Ford. Jékely Zoltán. – Madách Imre: Az ember tragédiája. Liezen-Mayer Sándor és Z. M. rajzaival. Az utószót írta Hargitai György. (Bp., Kossuth, 1995)
    Babits Mihály: Erato. Az erotikus világköltészet remekei. B. M. műfordításai. Z. M. Szerelem c. ciklusa rajzaival. Hasonmás kiad. (Bp., Pán, 2000)
    A bujaság szonettjei. A világirodalom legszebb szonettjei. Vál., szerk. Veress István. Z. M. réznyomataival. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Bp., Urbis, 2003)
    Gyönyörök könyve. A világirodalom legszebb erotikus versei. Z. M. rajzaival. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Bp., Arión, 2004)
    Babits Mihály: Erato. Az erotikus világköltészet remekei. B. M. műfordításai. Z. M. Szerelem c. ciklusa rajzaival. (Szeged, Könyvmolyképző, 2009)
    Zichy Géza: A leányvári boszorkány. Költői beszély. Z. M. tizenhárom rajzával. Felújított, hasonmás bibliofil kiad. (Sopron, 2012). 


    F. m.: illusztrációi: Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Z. M. 15 rézmetszetes illusztrációjával, keretdíszes oldalakkal. Különböző színű – piros és vajszínű – díszesen aranyozott egészvászonkötésben, aranymetszéssel. (Bp., 1887)
    2. bőv. kiad. Z. M. öt további, összesen 20 rézmetszetes illusztrációjával, díszesen aranyozott egészvászonkötésben, aranymetszéssel. (Bp., 1888)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. 3. díszkiad. (Bp., 1893)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. 4. díszkiad. Z. M. 20 rézmetszetes illusztrációjával, díszesen aranyozott egészvászonkötésben, aranymetszéssel. A borítón kör alakú „Az Úr: küzdj és bízva bízzál“ végjelenetképpel. Gottermayer Nándor műhelyében készült kötésváltozattal is. (Bp., 1895)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. A Pesti Napló olvasóinak félkör felirattal. M. I. arcképével, egy kézirat hasonmás oldallal, Z. M. 5 fénynyomatú képével. Különböző színű – szürke, kék, piros, vajszínű – aranyozott egészvászonkötésben, a borítón kör alakú „Az Úr: küzdj és bízva bízzál!“ végjelenetképpel. (Bp., 1897)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. 5. díszkiad. Z. M. 20 rézmetszetes illusztrációjával, díszesen aranyozott egészvászonkötésben, aranymetszéssel. A borítón „Az Úr: küzdj és bízva bízzál“ végjelenetképpel. Gottermayer Nándor műhelyében készült kötésváltozattal is. (Bp., 1898)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. M. I. arcképével, Z. M. 5 fénynyomatú képével. Aranyozott egészvászonkötésben, a borítón kör alakú „Az Úr: küzdj és bízva bízzál!“ végjelenetképpel. (Bp., Athenaeum, 1904; 2. kiad. 1912)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. 6. díszkiad. (Bp., 1905; olasz nyelven: Fiume, 1908; eszperantó nyelven: Bp., 1924)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. M. I. arcképével, Z. M. 5 rajzával és a költő sztregovai kastélyának képével illusztrálva, Babits Mihály előszavával. Bordó és zöld egészvászonkötésben, aranyozott gerinccel és címfelirattal. (Bp., Athenaeum, 1923)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Sajtó alá rend. és az utószót írta Kardos Albert. Z. M. 8 rajzával, Babits Mihály előszavával, egészvászonkötésben. (Bp., 1925; 2. kiad. 1936; 3. kiad. 1941; 4. kiad. 1947)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Díszkiadás Z. M. rajzaival. Sajtó alá rend. Erdős Magda, a függelékben Révai József tanulmányával. (Bp., Magyar Helikon, 1958; 2. kiad. 1960; 3. kiad. 1962 és bibliofil kiadásváltozatban is: 1962; lengyel nyelven: Warszawa, 1960; japán nyelven: Tokió, 1965; portugál nyelven: Rio de Janeiro, 1980; grúz nyelven: Tbiliszi, 1984; angolul: New York–Bp., 1988; 2. kiad. 1995; 3. kiad. 1998; 4. kiad. 2000; 5. kiad. 2002; 6. kiad. 2009; héberül: Daliah, 1999; olaszul: Roma, 2000)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Angolul. Ford. Mark, Thomas R., az utószót írta Szegedy-Maszák Mihály. Ill. Z. M. (East European Monographs. 272. Boulder–New York, 1989)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Díszkiad. Z. M. rajzaival. Sajtó alá rend. Kerényi Ferenc. (Bp., Könyvesház Pantheon, 1993)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Elektronikus dokumentum. Z. M. rajzaival. (Bp., CD-Rom, 2000)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. A szöveget gondozta Turcsányi Márta. Z. M. rajzaival. (Bp., Európa, 2010).

     

     

    Arany János balladái. I–IV. köt. Z. M. 190 szövegrajzával és egész lapokat elfoglaló, nagy albumlapjaival. E kiadásban úgy a képek, mint a balladák szövege, melyet Z. M. a saját kezével írt le, az eredetinek vonásról-vonásra hű – fac-simile hasonmásai. I. köt.: Árva fiú, Rozgonyiné, Vörös Rébék, Szibinyáni Jank, Tengeri hántás, Egri leány. II. köt. Szondi két apródja, Ünneprontók, Hídavatás, Török Bálint, Szőke Panni, Éjféli párbaj. III. köt.: Ágnes asszony, V. László, Mátyás anyja, Bor vitéz, A walesi bárdok. IV. köt.: Pázmán lovag, Both bajnok özvegye, Rákócziné, A méh románcza, Zách Klára, Endre királyfi. (Bp., Ráth, 1896–1899) és díszkiadás változatban is (Bp., Ráth, 1899)
    Arany János 24 költeménye. Arany–Zichy Album. Z. M. 40 rajzával. A Pesti Napló ajándéka az 1898. évre. (Bp., 1898)
    Arany János összes balladái. A. J. halálának ötvenéves fordulójára. Beöthy Zsolt és Voinovich Géza tanulmányaival, Z. M. rajzaival. (A Könyvkiadók Országos Egyesülete kiadványa. Bp., 1932)
    Arany János balladái. Voinovich Géza jegyzeteinek felhasználásával sajtó alá rend. Erdős Magda. A függelékben a kísérőtanulmányt írta Sőtér István, az életrajzot összeáll. Pataky Dénes. (Bp., Magyar Helikon, 1957; 2. kiad. 1959; 3. kiad. 1960)
    Arany János balladái. I–IV. köt. Ráth Mór kiadásának hasonmás kiadása. (Bp., Téka Könyvkiadó Vállalat, 1989–1992)
    Arany János balladái. I–IV. köt. Ráth Mór kiadásának kicsinyített hasonmás kiadása. A balladák szövege Z. M. kézírásával. (Bp., Laude, 1998)
    Arany János összes balladái. A. J. halálának ötvenéves fordulójára. Beöthy Zsolt és Voinovich Géza tanulmányaival, Z. M. rajzaival. Hasonmás kiad. (Bp., Anno, 1999)
    Arany János balladái. Voinovich Géza jegyzeteinek felhasználásával sajtó alá rend. Erdős Magda. Az 1957-es Magyar Helikon-kiadás hasonmás kiadása bibliofil kiadásváltozattal. Z. M. rajzaival. (Bp., Pán, 1999)
    Arany János balladái. Z. M. rajzaival. Elektronikus dokumentum. (Bp., CD-Rom, 2000)
    Arany János balladái. Z. M. rajzaival. (Nyíregyháza, Black and White, 2002)
    Arany János: Balladák. Z. M. rajzaival. (Marosszentgyörgy, 2007)
    Arany János: Balladák. Z. M. rajzaival. (Bp., Fapadoskönyv, 2010). 

    Irodalom

    Irod.: katalógusok: Tárgymutató Z. M. rajzainak kiállításához. Budapest, Műcsarnok, 1888. (Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiadványa. Bp., 1888)
    Rózsa Miklós: Z. M. élete és művészete. Kat. (Bp., Nemzeti Szalon, 1908)
    A Nemzeti Szalon jubiláris téli kiállításának és a Z. M. gyűjteménynek katalógusa. 1913. dec. 12 táblával. (Bp., 1913)
    Z. M. grafikai munkái. Kat. (Bp., Szépművészeti Múzeum, 1927)
    Z. M.-emlékkiállítás. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. Ernst Lajos és Lázár Béla. (Az Ernst Múzeum kiállításai. 90. Bp., 1927)
    Z. M.-emlékkiállítás. Grafikai művek. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. Bényi László. (A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja kiadványa. Bp., 1952)
    Z. M. új szerzeményű rajzai. Faust-illusztrációk. Kat. Összeáll. Oelmacher Anna, a tanulmányt írta Tamássyné Wolff Rosina. 7 táblával. (Bp., MNG, 1965)
    Z. M. grafikái a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből. – Oeuvre graphique de Mihály Zichy à la Galerie Nationale Hongroise. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. R. Bajkay Éva, fotók: Petrás István. (Bp., 1977)
    Z. M.-emlékkiállítás. A bevezetőt írta Horváth János. Kat. (Siófok, 1977)
    Z. M. Emlékmúzeum. Zala. Kat. A bevezetést írta Bényi László. A bevezetés angol, francia, német és orosz nyelven is. (A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága kiadványa. Kaposvár, 1979)
    Horváth János: Zala. Z. M. Emlékmúzeum. (Tájak, korok, múzeumok. 142. Bp., 1983; 2. kiad. 1989)
    Z. M. Emlékmúzeum. Zala. Kat. A katalógust összeáll és a tanulmányt írta Csicsery-Rónay István. (A Zichy Mihály Alapítvány kiadványa. Zala, 1992)
    Z. M. A Z. M. Emlékmúzeum kiállítása. Kat. Az anyagot vál. Csicsery-Rónay István, Földi Eszter, Róka Enikő. a katalógust szerk. Csicsery-Rónay István és Róka Enikő. (Bp.–Zala, 2001)
    Z. M., „a rajzoló fejedelem“. A szentpétervári Ermitázs és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 2007. dec. 14.–2008. márc. 23. A kiállítást rendezte Hessky Orsolya és Róka Enikő, a katalógust szerk. Róka Enikő. (Bp., MNG, 2007). 


    Irod.: Pasteiner Gyula: Arany János balladái Z. M. rajzaival. (Budapesti Szemle, 1895)
    Glücksmann Heinrich: Z. M. élete és művei. A művész legkitűnőbb alkotásaiból 40 kép. A művész életrajzával és a képek magyarázatával. 40 táblával. A művész arcképét tanítványa, Miss Mary rajzolta. (Bp.–Bécs, 1897)
    Lándor Tivadar: Z. M. és az illusztráció. – Z. M. a depóban. – Lovas Lajos: Látogatás Z. M.-nál. (Művészet, 1902)
    Z. M. élete, művészete és alkotásai: Lándor Tivadar: Z. M. élete. – Gerő Ödön: Z. M. művészetéről. – Londesz Elek: A képek magyarázata. 18 szövegképpel és 40 műmelléklettel. (A Pesti Napló ajándékalbumai. 5. Bp., Athenaeum, 1902; 2. kiad. 1903)
    Pintér Ákos: Z. M., az ember és eszméi. – Lándor Tivadar: Z. M. (Művészet, 1906)
    Dömötör István: Z. M. (Magyar Iparművészet, 1906)
    Bodányi Ödön: Adatok Z. M. életéről és művészetéről. (Bp., 1907)
    Keleti Gusztáv: Z. M. (K. G.: Művészeti dolgozatok. Bp., 1910)
    Bálint Aladár: Z. M. levelei. (Nyugat, 1911)
    Rexa Dezsőné: Családunk Kapcsoskönyve Vörösmarty Mihály és Z. M. ifjúkori emlékeivel. (Székesfehérvár, 1912)
    Bálint Aladár: Z. M. erotikus rajzai. (Nyugat, 1913)
    Ignotus: Szerelmes rajzok. (Világ, 1913. dec. 14.)
    Láng Margit: Z. M. (Képes Luther naptár az 1927. évre. Bp., 1926)
    Lázár Béla: Z. M. élete és művészete. Monográfia. 151 mélynyomású képpel, 4 képmelléklettel. (Bp., Athenaeum, 1927)
    Bende János: Z. M. élete és művészete. Monográfia. (Bp., Kókai, 1927)
    Z. M. síremlékének leleplezése. Lándor Tivadar: Z. M. – Petrovics Elek: Z. M. „Keresztről való levétel“-e ajándékozásának történetéhez. (Magyar Művészet, 1927)
    Elek Artúr: Z. M. (Nyugat, 1927)
    Lyka Károly: Z. M. emlékezete. (Budapesti Szemle, 1928)
    Farkas Zoltán: Z. M. – Rexa Dezső: Z. M. leveleiből. (Napkelet, 1928)
    Elek Artúr: Z. M., a könyvillusztrátor. (Könyvbarátok Lapja, 1928 és E. A.: Művészek és műbarátok. Vál. képzőművészeti írások. Szerk. Tímár Árpád. Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete kiadványa. Bp., 1996)
    Z. M. védőbeszéde Görgeyről. (Debreceni Szemle, 1934)
    Lyka Károly: Z. M. (L. K.: Magyar mesterek. Bp., 1941)
    Móricz Virág: Z. M. Életrajz. (Bp., 1944)
    Bényi László–B. Supka Magdolna: Z. M. Képes album. 47 táblával. (Bp., Művelt Nép, 1953)
    Berkovits Ilona: Z. M. és az orosz művészet. (Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve. 1953. Bp., 1954)
    Berkovits Ilona: Z. M. baráti köre Párizsban. (Művészettörténeti Értesítő, 1956)
    Berkovits Ilona: Z. M. ismeretlen János vitéz illusztrációi. (Irodalomtörténet, 1958)
    Berkovits Ilona: Z. M. Igor-ének illusztrációi. (Magyar Könyvszemle, 1958)
    Berkovits Ilona: Z. M. élete és munkássága. I–III. köt. Doktori értek. (kézirat: Bp., MTA, 1960)
    Láng József: Arany János balladái Z. M. rajzaival. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960)
    Berkovits Ilona: Z. M. és a belga festészet. (Művészettörténeti Értesítő, 1960; franciául: Mihály Zichy et la peinture belge. Acta Historiae Artium, 1962)
    Berkovits Ilona: Z. M. élete és munkássága c. doktori értekezésének vitája. (Művészettörténeti Értesítő, 1963)
    Berkovits Ilona: Z. M. Madách-illusztrációi. (Magyar Tudomány, 1963)
    Szelesi Zoltán: Z. M. és Szeged. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963)
    Berkovits Ilona: Z. M. élete és munkássága. Monográfia. 72 táblával. (Bp., Akadémiai, 1964; németül: Mihály Zichy. Leben und Werk. Bp., 1964; oroszul: Bp., 1965)
    Bényi László: A zalai Z. M. Emlékmúzeum. (A Somogyi Múzeum füzetei. 11. Kaposvár, 1967; 2. kiad. 1970)
    Márffy Albin: Mefisztó a színre lép. Z. M. (A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve. 1970. Főszerk. Pogány Ö. Gábor. Szerk. Csengeryné Nagy Zsuzsa és Doroghyné Fehér Zsuzsa. Bp., 1970)
    Zoltán Péter: Ég és föld között. Regény Z. M. életéről. 16 táblával. (Bp., Corvina, 1976)
    Terényi Zoltán: Z. M. grafikái. Jegyzetek egy kiállításról és egy albumról. (Somogy [folyóirat], 1977)
    Pogány Ö. Gábor: Z. M. (Múzsák, 1977)
    Bényi László: Z. M. útirajzairól. Születésének 150. évfordulójára. (Somogy [folyóirat], 1977 és Művészettörténeti Értesítő, 1978)
    Terényi Zoltán: Láthatóvá tett gondolatok. Z. M. és Kass János Tragédia-illusztrációi. (Világosság, 1983)
    Laczkó András: Z. M. és a könyvek. (Dunatáj, 1984)
    Szilágyi Ferenc: Magyar képírók. Z. M. (Nyelvünk és kultúránk, 1987)
    Gőgös Ottóné: 160 éve született Z. M. (Somogyi Honismereti Híradó, 1987)
    Gellér Katalin: Z. M., a kívülálló. (Sub Minervae nationis praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből. Németh Lajos 60. születésnapjára. Bp., 1989)
    Gellér Katalin: Z. M. Album. 30 színes táblával. (Bp., Képzőművészeti Kiadó, 1990)
    Gellér Katalin: Z. M. (Hitel, 1990)
    Balázs Dénes: Z. M. szobra Tbilisziben. (Földrajzi múzeumi tanulmányok, 1991)
    Babirák Hajnalka: Magyar–georgiai irodalmi kapcsolatok. Monográfia. A címoldalon grúz nyelvű párhuzamos címmel. (Bp., 1997)
    Horváth János: 170 éve született Z. M. (Somogyi honismeret, 1997)
    Fenyves Mária Annunciáta: Z. M. születésének 170. évfordulójára. Képeskönyv. 38 táblával. (Bp., Uránusz, 1997; 2. bőv. kiad. 2001)
    Csicsery-Rónay István: Csepp a tengerben. A Z. M. Emlékmúzeum. (Európai utas, 1998)
    Gellér Katalin: Z. M. művei az angol királynő gyűjteményében. (Művészettörténeti Értesítő, 2000)
    Hangodi Ágnes: Z. M. könyvtára és a gyűjtemény orosz vonatkozásai. (Emlékkötet Szabó Sándor 70. születésnapjára. Szerk. Hangodi Ágnes és Ládi László. Az MTA BTK IKI Főiskolai Könyvtár és Informatikai Központ kiadványa. Bp., 2005)
    Kovács Andrea: A XIX. századi magyar könyvillusztráció Z. M. munkásságának tükrében. Szakdolgozat. (Bp., ELTE BTK, 2006)
    Bajkay Éva: Z. M. Képes album. Fotók: Berényi Zsuzsa és Szelényi Károly. (A magyar festészet mesterei. 5. Bp., Kossuth, 2007)
    Zichy. Művészi album. A bevezető tanulmányt írta, a képeket vál. Gellér Katalin. (Bp., Corvina, 2007)
    Gellér Katalin: Z. M.: Szent Imre élete. (Szent Imre ezer éve. Tanulmányok Szent Imre tiszteletére, születésének ezredik évfordulója alkalmából. Szerk. Kerny Terézia. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványa. Székesfehérvár, 2007)
    Csicsery-Rónay István: Z. M., a vátesz. (Magyar Szemle, 2007)
    Marosi Ernő: A rajzoló fejedelem. Z. M. kiállítása. (Új Művészet, 2008)
    Fáczányi Ödön: Z. M., a rajzoló fejedelem, a vadászművész. (Nimród vadászújság, 2008)
    Róka Enikő: Z. M.: Démontanulmány. Vázlat A Rombolás géniuszának diadala c. képhez, 1878. (Hematológia – transzfuziológia, 2009)
    Szvoboda Dománszky Gabriella: Titkos művészet. Z. M. erotikus rajzai. (Rubicon, 2010)
    Lázár Ádám: Grúzia nemzeti festője: Z. M. – Mihály Zichy, Georgia’s National Painter. (Diplomata, 2012)
    Zubánics László: Tisztelgés Z. M. születésének 185. évfordulója előtt. (Együtt [folyóirat], 2012)
    B. Supka Magdolna: Z. M. ismeretlen rajzai. (B. S. M.: A drámai groteszk. Vál. művészi írások. Szerk. Wehner Tibor. (Bp., 2013)
    Kovács Éva Mariann–Oravecz-Kiss Éva: Gödöllőre került Z. M. Erzsébet királyné c. festménye. (Múzeumcafé, 2014). 


    Irod.: Somogyi Helikon. A Somogy megyei származású vagy Somogyban, több-kevesebb ideig lakó vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. (Kaposvár, 1928)
    Művészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Éber László és Gombosi György. (Bp., 1935)
    Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
    Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
    Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hajdó Lászlóné és Hódossy Ferencné. (2. bőv. kiad. Kaposvár, 1981)
    Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- és gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. (Szeged, 1988)
    Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
    Szabó Ákos–Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikon. I–II. köt. (Nyíregyháza, 1997)
    Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
    Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek. 1840–1880. (A magyar fotográfia történetéből. 38. A Magyar Fotográfiai Múzeum kiadványa. Kecskemét, 2005)
    Czeizel Endre: A magyar festőművész-géniuszok sorsa. (Bp., 2009). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (675), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu