Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Abody Béla
    Abody Béla. Egy groteszk zseni
    Bajor Gizi
    Lészen ágyú!
    Wartha Vince

    Munkácsy Mihály, 1880-tól munkácsi

    festőművész, grafikus

    1868-ig Lieb Mihály Leó 


    Született: 1844. február 20. Munkács, Bereg vármegye
    Meghalt: 1900. május 1. Endenich, Németország
    Temetés: 1900. május 9. Budapest
    Temetési hely: Kerepesi út

    Család

    Magyarországra költözött bajor katolikus családból származott. Sóvárott, a 19. század végén több Lieb nevű család is élt, legújabb kutatások szerint valószínűsíthető apai nagyapja: Lieb Ignác sóvári tisztviselő, nagyanyja: Kasztner Anna, Kasztner Mihály sóvári ellenőr leánya. Anyai dédszülei: Reök Pál (1729–), Knöblin Maria Barbara; nagyszülei: Reök Theophil Gottlieb (1769–1849), Szélig Anna (1774–). A család névváltozatai: Reck, Röck, Reök. Sz: Lieb Mihály (Lieb, Michael 1800. máj. 15. Sóvár–1852. máj. 14. Miskolc) kincstári sótiszt, majd Ung és Bereg vármegyék táblabírája, Reök Cecília (1812. nov. 20. †1850. jan. 12.). Testvérei: Munkácsy (Lieb) Emil (1841–1920), Lieb Aurél (1842–1858), Lieb Szidónia (1843†), Lieb Gizella (1846–1875) és Lieb Gyula (1848–1863). Apja első felesége: Jelenik Amália (1803–1835), Jelenik István eperjesi ügyvéd és Fekete Eleonóra leánya. Leánya: Lieb Cecília (1822–1859); fia: Lieb Arnold (1823–). Apja harmadik felesége: Eötvös Erzsébet. F: 1874-től Cécile Papier-Valerius de Marches (1845–1915). 

    Iskola

    Szüleit hamar elvesztette, anyai nagybátyja, Reök István nevelte (Békéscsabán, 1851-től). Békéscsabán Lang György asztalosmesternél inas (1855–1858), Aradon Albrecht Ferdinánd asztalosmesternél segéd (1858–1860), a kegyetlen bánásmód miatt visszatért Gyulára, nagybátyjához (1860). Gyulán, Fischer Károly festőművésznél kezdett el rajzolni tanulni, majd megismerkedett az épp Gyulán tartózkodó Szamossy Elek (1826–1888) vándorfestővel, aki felfigyelt tehetségére. Szamossy Elek mellett segéd (Aradon, Buziáson, Beodrán, 1861–1863). Szamossy biztatására és ajánlásával Pestre ment, az Országos Magyar Képzőművészeti Társaságnál képezte magát; Ligeti Antal és Than Mór támogatta művészi törekvéseit (1863–1865). A Társulat ösztöndíjával a bécsi Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályán Joseph von Führich és Theodor Franz Zimmermann-nál tanult, majd Münchenben, Wagner Sándor műhelyében folytatta tanulmányait (1865–1867), br. Eötvös József állami ösztöndíjával a párizsi világkiállításra is kijutott (1867), ill. Düsseldorfban, Ludwig Knaus tanítványa (1867–1868). 

    Életút

    Tanulmányai befejezése után, valamint ha iskolai elfoglaltsága engedte, Pesten (ritkábban Békéscsabán és Gerendáson) tartózkodott, ahol megrendelésekre portrékat készített, ill. rajzait közölte a Magyarország és a Nagyvilág, a Hazánk s a Külföld, majd a Vasárnapi Ujságban jelentek meg rajzai, kisebb írásai (1867-től). Petőfi illusztrációi és kisebb képei ismertsége révén egyre több felkérést kapott (a Regélő honvéd és az Isaszegi csatatér megjelent a forradalom és szabadságharc huszadik évfordulójára kiadott Honvéd-albumban, 1868). Még Düsseldorfban festette Ásító inas c. híres képét (1869), ami a német életképfestészet hagyományait követte. Siralomházban (1869) c. műve meghozta számára a nemzetközi elismerést: Munkácsy elküldte a képet a párizsi Salon kiállítására (első magyar művészként elnyerte az aranyérmet, 1870-ben). A kép témáját az elbukott szabadságharcból merítette, rendkívüli népszerűségéhez hozzájárult a betyárvilág romantikája és a közönségigény a nemzeti romantikus témák iránt. A halálraítélt mozdulatlan alakját féktelen indulat járja át: a drámai erővel megjelenített, színpadias kép nagy lélektani ismeretről tanúskodik. William Willstaek amerikai milliomos vasgyáros 10 000 frankért vásárolta meg a képet, ami ma is a Philadelphiai Múzeum kincse. Paál László festőművész barátjával, a Siralomházban nagy nemzetközi sikere után, Párizsban, egy hivatalos vacsorán vett részt. Itt megismerkedett a de Marches házaspárral, nemsokára baráti kapcsolat alakult ki a házaspár és a magyar művész között. Munkácsy gyakran megfordult a házaspár colpachi birtokán (1871–1872), végül Párizsba tette át székhelyét (Zichy Mihály rábeszélésére, 1871. nov.–1872. jan.). Az 1860-as évek végére kialakult a festészetére jellemző sokalakos, többrétegű jellem- és cselekményábrázolásra épülő, a drámai hatáskeltés eszközeit felerősítő életképi kompozíciótípus, amelyet az 1870-es években már érett festői eszközökkel, nagyvonalú egyszerűsítésekkel alkalmazott (Tépéscsinálók, 1871; Éjjeli csavargók, 1873; Búcsúzkodás, 1873; Köpülő asszony, 1873; Zálogházban, 1874). Párizs mellett sokat időzött Colpachban, és néhányszor, Paál László hívására Barbizonban is megfordult (itt festette a Rőzsehordó nő c. képét, ami az egyik legismertebb magyar képzőművészeti alkotás, 1873. okt.). A Rőzsehordó nő egy nehéz munkát végző nő rövid pihenését ábrázolja, Gustave Courbet (1819–1877) és Jean-François Millet (1814–1875) népi tárgyú képeire hasonlít, azonban eltér a népi életképek derűs típusaitól. Az asszony ruhájának vidám színei és a mögötte lévő erdőrészlet sötét tónusai a mű drámaiságát fokozzák. 



    Pályafutását döntően befolyásolta a de Marches házaspárral kialakult barátsága. Cécile Papier de Marches rendezte be műtermét Párizsban (előbb a Rue Lisbonne-on, majd a Rue Legendre alatt). Párizsban már az arisztokrácia és a vagyonos polgárság által az egyik legkeresettebb, nemzetközileg is ismert művész volt. Realista életképei világhírnevet szereztek számára, különösen azután, hogy az Éjjeli csavargók, a Részeges férj hazatérése és a Köpülő asszony c. művei nagy elismerést arattak (a Bécsi Világkiállításon kitüntető elismerést szerzett, 1873-ban). Henri Édouard de Marches báró halála (1873) után házasságot kötött Cécile-lel, a nagyravágyó asszony hatására igyekezett a helyi szalonok ízlésvilágának megfelelni. Felesége Párizsban, a Parc Monceau mellett fényűző, műteremmel felszerelt lakást rendezett be Munkácsy számára. Az új házaspár szalonja Párizs jelentős látványossága lett, ahol gyakran rendeztek elegáns estélyeket és fogadásokat. Az 1870-es évek közepétől elsősorban szalonképeket (Műterem, 1876; A baba látogatói, 1879; Ablakfülke, 1879) festett magyarországi témájú romantikus tájképek mellett (Poros út, 1874; Kukoricás, 1874). Az új képek kevéssé voltak sikeresek, a befutott művész alkotói válságba került. Munkácsy úgy gondolta, hogy visszatér pályafutása kezdő műfajára, ismét portrékat kezdett el készíteni.

     

    Életművében kiemelkedő jelentőségűek arcképei, a Miltont a Párizsi Világkiállítás aranyérmével díjazták (1878-ban, majd több európai nagyvárosban – Budapesten, Bécsben, Münchenben, Londonban – is nagy sikerrel mutatták be). A nagy siker hatására Charles Sedelmeyer (1837–1925), Párizsban élő osztrák műkereskedő (aki 30 000 frankért megvette a képet) tíz évre szóló szerződést kötött Munkácsyval. Sedelmeyer sikeresen menedzselte Munkácsyt, megszervezte nagy európai kiállításait, s sorra értékesítette a magyar művész képeit dúsgazdag angliai és amerikai arisztokratáknak, akik körében már divatos lett „Munkácsyt“ venni. Sedelmeyer ötlete volt az is, hogy a klasszikus portrék (Liszt Ferenc, 1886; Haynald bíboros, 1887) mellett, az 1880-as években nagyméretű, sokalakos egyetemes történeti kompozíciókat (Krisztus Pilátus előtt, 1881; Golgota, 1884; A reneszánsz apoteózisa, mennyezetpannó, 1888–1890) készített, amelyek életműve csúcsteljesítményei. A magyar kormány megbízásából megfestette Honfoglalás c. nagyméretű tablóját (az Országház számára, 1891–1893) és utolsó sokalakos kompozícióját, az Ecce homót (a Krisztus-trilógia utolsó képét, 1895). Krisztus-képeire igen nagy hatást gyakorolt Ernest Renan (1823–1892) Jézus élete c. műve, a szerzővel Munkácsy személyesen is találkozott. Munkácsy egy éven át dolgozott a Trilógia első művén, a Krisztus Pilátus előtt (1880-tól) c. kompozíción: a műhöz több színváltozatot és tanulmányt is készített, mindegyikhez élő modelleket foglalkoztatott. Sedelmeyer szervezte meg a nagy mű nyugat-európai bemutatóját is; Londonban, Manchesterben és Liverpoolban hatalmas sikerrel szerepelt, ezután Budapesten volt látható a Krisztus Pilátus előtt (nyolcvanezren látták, 1882. febr.–márc.-ban). A Trilógia második művét, a Golgotát Sedelmeyer párizsi palotájában mutatták be (a Trilógia elkészült két képét egymással szemben helyezték el, 1884. húsvétján, ápr. 25-én). Ismét óriási sikert aratott, újra nyugat-európai és budapesti bemutatókörúton szerepelt a két kép (1884–1885-ben). Miután Amerikában is bemutatták, John Wanamaker (1838–1922) amerikai milliomos műkereskedő mindkét kompozíciót megvásárolta (160 000 és 175 000 dollárért; saját házában, majd a Wanamaker-áruházban állította ki). Amerikai ismertségét kihasználva élete utolsó szakaszában, amerikai megrendelésre, több arcképet és kisebb szalonképet is készített. Utolsó éveiben erősen foglalkoztatta, hogy végleg hazatelepedjen. Megkérte titkárát, Malonyay Dezsőt (1866–1916), hogy vegye leltárba műtermében őrzött képeit. A Trilógia harmadik alkotását, az Ecce homót Budapesten, a millenniumi ünnepségek keretén belül – amelyre Munkácsy is hivatalos volt – mutatták be (több mit 300 000 ember tekintette meg, 1896-ban). Ez volt utolsó hivatalos szereplése is, nemsokára szanatóriumba, majd elmegyógyintézetbe került. Fiatalkorában szerzett betegsége következményeként elhatalmasodott elmebetegségben, hosszan tartó szenvedés után hunyt el. 



    A magyar történelmi realista festészet egyik megteremtője, a közvélekedés szerint a legnagyobb magyar festőművész volt. Művészetében a hazai romantikus zsánerfestészet elbeszélő, gesztusokra épülő hagyománya a barbizoni tájképfestészet és a pszichologizáló düsseldorfi életképfestészet sajátosságaival ötvöződik. Alkotómunkája során számos vázlatot készített, karakterei megformálásához a korai fotóművészet eredményeit is felhasználta. Iskolateremtő egyéniség volt, festészetének értékei az alföldi festőiskola művészetében éltek tovább.

    Emlékezet

    Munkácson, az egykori sóházban született, szülőházát emléktáblával jelölték meg (1882-ben), a házat mégis elbontották, utóbb a ház helyén újabb épületet emeltek, amelyet a Rákóczi Kör jelölt meg emléktáblával (1992. nov. 14-én). Munkácsy csak kora gyermekkorát töltötte a városban, ahol a kiterjedt Lieb család legtöbb tagja – Munkácsy édesapja is, 1848-ig – sótisztként működött. Szülővárosa tiszteletére vette fel a Munkácsy nevet: kezdetben Munkácsiként használta, 1880. dec. 11-én Ferenc Józseftől munkácsi előnévvel nemességet kapott, azóta Munkácsy Mihályként jegyezte műveit. Németül Michael von Munkácsy; francia nyelvterületen Michel Léo de Munkacsy volt. A gyermekkorában árvaságra jutott fiút (testvéreivel együtt) nagybátyja, Reök István fogadta be, Békéscsabán, a mai Baross utca 6. szám alatt laktak. Itt kezdett el asztalosinasként dolgozni, ám a kegyetlen bánásmód elől Gerendásra szökött. Inaskodása befejezése után Aradon kezdte meg asztaloslegénységét, miután Reök Istvánt Gyulán tiszttartó tanácsnokká léptették elő Gyulára költözött, és Munkácsyt is magához vette. Gyulán ismerkedett meg Szamossy Elek vándorfestővel, aki először figyelt fel a fiatal művészre. Szamossy megengedte, hogy a Wenckheim-kastélyba járjon rajzolgatni. Munkácsy Szamossyval tartott Aradra, majd Buziáson és Beodrán tartózkodtak. Szamossy Elek és műkereskedő barátai hatására Munkácsy már tudatosan készült a művészpályára, támogatásukkal Pestre igyekezett, hogy megkezdje művész tanulmányit. Békéscsabán, ahol asztalosinas éveit töltött emléktábla jelzi (az egykori Lang-féle ház falán, 1901. máj. 2.; 1940. máj. 19-én új emléktáblára cserélték, az új emléktáblán Munkácsy bronz portréját is elhelyezték). A városrendezés során, a Lang-házat elbontották, a helyére épült új ház falán már a 3. emléktábláját helyezték el. Békéscsabán, nevét vette fel a Munkácsy Mihály Múzeum (1951-ben), ill. születésének 150. évfordulóján Munkácsy Mihály Emlékházat avattak (1994-ben). Az Emlékház az egykori Steiner-kúria (később Omaszta-kúria) volt a Gyulai úton, Munkácsy itt töltötte el gyermekkora néhány évét. A Munkácsy Mihály Múzeum őrzi a festő hagyatékának egy részét: a gyűjtemény néhány festményén kívül kb. száz személyes tárggyal (pl. festőállvány, paletta, használati tárgyak stb.) és néhány száz dokumentummal (levelek) rendelkezik. A relikviák egy része az Emlékházban látható. Békéscsabán, halálának 50. évfordulóján (a Szépművészeti Múzeummal közösen, 1951), majd a Magyar Nemzeti Galériával (MNG) közösen (1958) rendeztek nagy Munkácsy-emlékkiállítást. Halálának 75. (1975) és születésének 150. évfordulóján (1994), ismét nagy kiállítást rendeztek, amelyeket számos művészeti esemény, konferencia és egyéb rendezvény kísért. Békéscsabán már 1901-ben utcát neveztek el róla, azóta számos utca és közterület őrzi emlékét; Békéscsabán hidat is elneveztek róla (2012-ben). Aradi éveit örökíti meg az egykori Templom utca 9. (ma: Lucian Blaga utca) sz. alatti iskola falán lévő emléktábla (Aradi Nemzeti Szövetség állíttatta, 1902-ben).

     

    Művészi tevékenysége Buda-Pesthez, Párizshoz és Colpachhoz kötődött. Zichy Mihály rábeszélésére telepedett le Párizsban (1871 vége–1872 eleje). Cécile Papier de Marches rendezte be műtermét előbb a Rue Lisbonne-on, majd a Rue Legendre alatt. Cécile-lel, a márki halála után, 1874. aug. 5-én kötött házasságot Luxemburgban, az elli községházán. A házaspár Párizsban és a luxemburgi határhoz közeli Colpachban tartózkodott, de időről-időre Budapestre is ellátogatott. A világkiállításokon mindig Magyarországot képviselte, a Trilógia részeinek magyarországi bemutatójára mindig hazaérkezett, ahol lelkes fogadtatásban részesült. Utolsó művét, az Ecce homót, a millenniumi ünnepségekre készítette (1895-ben; a végleges változat az Andrássy úti pavilonban került bemutatásra, 1896-ban). Tiszteletére estélyt és a Magyar Tudományos Akadémián fogadást is rendeztek. Malonyay Dezsőt, titkárát, megbízta párizsi műtermeinek felszámolásával és az ott lévő festményei lajstromba vételével, valószínűsíthető, hogy véglegesen Budapesten kívánt letelepedni. Erre azonban egyre súlyosbodó betegsége idegrendszeri szövődményei miatt nem kerülhetett sor. Már a tiszteletére, 1896-ban rendezett fogadáson rosszul lett, s állapota váratlanul tragikusan súlyosbodott. Utolsó aktív éveiben többször megfordult a Jókai családnál és Fesztyék Bajza utcai villájában, kezelőorvosa Laufenauer Károly (1848–1901) volt. Ő diagnosztizálta a vérbaj következtében kialakult elmebetegséget (1897. febr. 4-én elméje megháborodott). Laufenauer javaslatára előbb Baden-Badenben kezelték – sikertelenül, majd a Bonn környéki endenichi elmegyógyintézetbe szállították. Ott hunyt el 1900. máj. 1-jén. Endenichben ravatalozták fel, a gyászvonat máj 5-én indult el Bonnból (máj. 6-án érkezett meg Budapestre). A Műcsarnokban ismét felravatalozták, máj. 9-én, a Kerepesi úti Temetőben helyezték örök nyugalomra, a búcsúbeszédet Telepy Károly festőművész mondta; az engesztelő szentmisét máj. 10-én, a Terézvárosi Plébániatemplomban tartották. A síremlékét Telcs Ede készítette el (1911. jún. 18-án avatták fel, a beszédet Andrássy Gyula mondta). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

     

    Munkácsy Mihály aktív életének utolsó éveiben, elsősorban Malonyay Dezső titkára rábeszélésére kezdte el írni visszaemlékezéseit franciául, Souvenirs c. jelent meg; magyarra Lestyán Sándor fordította le). Malonyay nevéhez fűződik a művész első monográfiája is (Munkácsy Mihály élete és munkái, 1898; átdolgozva újra kiadta: 1907). Az életmű első kutatói közül kiemelkedik még Feleky Géza munkássága, ő gondozta visszaemlékezései első magyar kiadását is. A két világháború között még Farkas Zoltán, Felvinczi Takács Zoltán, Lyka Károly írt még jelentősebb tanulmányokat Munkácsyról, ill. Farkas Zoltán mellett Petrovics Elek adott ki fontos leveleket és egyéb dokumentumokat a művésztől és a művészről. Születésének 100. évfordulójáról országszerte megemlékeztek, a rangos kiállítások mellett több albumot és történeti munkát is kiadtak erre az alkalomra. A modern Munkácsy-kutatás talán legjelentősebb alakja Végvári Lajos (1919–2004). Ő írta az első művészettörténeti doktori értekezést róla (Munkácsy Mihály ifjúsága, 1955), s ő a szerzője az első modern nagymonográfiának is (Munkácsy Mihály élete és művei, 1958). Mindkét mű a magyar művészettörténet-írás csúcsteljesítménye. Végvári két nagyművén kívül még igen sok kisebb tanulmányt, népszerűsítő füzetet, művészeti albumot írt és szerkesztett Munkácsyról. A legújabb Munkácsy-irodalomból Bakó Zsuzsanna és Boros Judit művészettörténeti elemzései, valamint Sz. Kürti Katalinnak, a Trilógiával kapcsolatos munkái emelkednek ki. Különösen értékes Czeglédi Imre munkássága, aki elsőként tisztázta a Munkácsy család rokoni kapcsolatait kiderítve a Lieb- és a Reök-család genealógiáját. Visszaemlékezései alapján számos szépirodalmi mű született, közülük a legismertebb Harsányi Zsolt (1887–1943) Ecce homo (1934) c. háromkötetes nagyregénye és Dallos Sándor (1901–1964) két kötetes regényes életrajza (A nap szerelmese. – Aranyecset, 1957–1958). Dallos Sándor művéből musical és színpadi mű is készült (Munkácsy, a festőfejedelem címmel, 2013).

     

    Jelentősebb szobrai: Budapesten: a Fészek Művészklub emeleti előterében (VII. kerület Kertész utca 36.; bronz mellszobor, Pásztor János); a Művészsétányon (Margitsziget, mészkő mellszobor, Madarassy Walter: eredetileg 1951-ben avatták fel a Városligetben, 1966-tól van a mai helyén). Vidéken: Békéscsabán: a volt Lang György-ház falán (Munkácsy Mihály utca 19–21.; márvány emléktábla, Kapitány József, 1940); a Munkácsy téri parkterületen (Munkácsy tér–Őr utca, bronz mellszobor, Borsos Miklós, 1959. okt. 3.); a Szoborsétányon (Árpád sor, bronz mellszobor, Vilt Tibor, 1975); a Munkácsy Mihály Emlékház homlokzatán (Gyulai út 5., bronz domborműves emléktábla, Mladonyiczky Béla, 2009). Szegeden: a Nemzeti Panteonban (Dóm tér, márvány mellszobor, Stróbl Alajos, 1930. okt. 25.). Kazincbarcikán: a város sétálóutcájában (Egressy út, egészalakos, bronz, Pátzay Pál, 1965); Gyulán: a Szent Miklós-szoborparkban (Kossuth Lajos utca, mészkő mellszobor, Mladonyiczky Béla, 1980). Munkácson: szülőháza helyén (életnagyságú bronzszobor, Beleny Mihajlo és Sebestyén Sándor, 1994). Alsómocsoládon: a Sztankovánszky-kastély szoborparkjában (Kossuth utca 4.; bronz mellszobor, Trischler Ferenc, 1994). Pápán: a Munkácsy Mihály Általános Iskola aulájában (Harmadik utca 25., bronz relief, Molnár László, 2000); Nagyváradon: a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarában (bronz és márvány domborműves emléktábla, Deák Árpád, 2007). Törökbálinton: a Munkácsy Mihály Művelődési Ház előtt (Munkácsy Mihály út 83., bronz portrészobor, R. Törley Mária, 2009).

     

    Róla elnevezett intézmények: Kaposvári Munkácsy Mihály Leánygimnázium (= Állami Általános Leánygimnázium helyett, 1950; Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, 1966-tól; ma: Munkácsy Mihály Gimnázium). A gimnáziumban Munkácsy bronz domborműve is látható (Trischler Ferenc szobrászművész alkotása). Budapesti (Zugló XIV. kerület Csáktornya park 1.) Munkácsy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola (a Dózsa György úti általános iskola jogutódja, 1990. ápr. 3-ától; az iskolában Munkácsy Mihály Iskolagaléria is működik, 1994-től). Az iskolában Munkácsy Mihály bronz portré domborműve is látható (Nagy Kolos szobrászművész alkotása). Székesfehérvári Munkácsy Mihály Általános Iskola (jogelőd: Schönherz Zoltán Általános Iskola, 1966-tól); az iskolában évente Munkácsy-alkotópályázatot írnak ki. Gyulai Munkácsy Mihály Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium. Pápai Munkácsy Mihály Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola. Az iskolában évente Munkácsy-napot és rajzversenyt is rendeznek. Balástyai Munkácsy Mihály Katolikus Általános Iskola. Törökbálinti Munkácsy Mihály Művelődési Ház.

     

    A Munkácsy Mihály-díjat először 1950-ben adták át kiemelkedő képzőművészeti tevékenység elismerésére. A díjat a többi művészeti díjjal együtt, minden évben, márc. 15-én, a nemzeti ünnepen adják át. Az érem Kiss György szobrászművész alkotása, a festőművész domború arcképét ábrázolja. 

    Elismerés

    Budapest és Munkács díszpolgára (1880).

    Főbb művei

    F. m.: írása: Emlékeim. Franciából ford. Lestyán Sándor. Feleky Géza bevezetésével. A címlapon reprodukált önarcképével. (Bp., Amicus, 1921)
    Emlékeim. Franciából ford. Lestyán Sándor. Feleky Géza bevezetésével. Megjelent M. M. születésének 100. évfordulójára. (2. kiad. Bp., ABC, 1944)
    Emlékeim. 64 képmelléklettel. A bevezető tanulmányt Végvári Lajos írta. Megjelent M. M. halálának 50. évfordulójára. (Bp., Hungária, 1950). 


    F. művei: képei: olajfestményei: Feldöntött bogrács (1864)
    Búsuló betyár (1864)
    Vihar a pusztán (1867)
    Befordultam a konyhába (1867–1868)
    Dűlő szénásszekér (1868)
    Ásító inas (1869)
    Siralomházban (1869)
    Sötét utca (1870)
    Tépéscsinálók (1871)
    De Marches báró (portré, 1872)
    De Marches bárónő (portré, 1872)
    Rőzsehordó nő (1873)
    Cigánytábor (1873)
    Éjjeli csavargók (1873)
    Búcsúzkodás (1873)
    Köpülő asszony (1873)
    Sátoros cigányok (1873)
    Kukoricás (1874)
    Poros út (1874)
    Zálogház (1874)
    Muffon (portré, 1874)
    Önarckép (1875)
    Műterem (1876)
    Paál László (portré, 1886)
    Párizsi szobabelső (1877)
    Újoncok (1877)
    A zeneszoba (1878)
    Milton (portré, 1878)
    A baba látogatói (1879)
    Charles Sedelmeyer (portré, 1879)
    Ablakfülke (1879)
    Séta az erdőben (1880)
    Virágcsendélet (1881)
    A falu hőse (1882)
    Készülődés a papa születésnapjára (1882)
    Liszt Ferenc (portré, 1886)
    Gesztenyesor (1886)
    Colpachi park (1886)
    Mozart halála (1886)
    Haynald bíboros (portré, 1887)
    A colpachi park bejárata (1888)
    Soutzo hercegnő (portré, 1889)
    Sztrájk (1895)

     

    monumentális alkotásai: Trilógia: Krisztus Pilátus előtt (1881) – Golgota (1884) – Ecce homo (1895)
    A reneszánsz apoteózisa (freskó, Bécs, Kunsthistorisches Museum lépcsőháza, 1886–1888)
    Honfoglalás (tabló, Budapest, Országház, 1893). 

    Irodalom

    Szépirodalom: P. Szathmáry Károly: M. M., vagy Miképpen lett az asztalosinasból világhírű művész? Igaz történet versekben. Rajzolta Gyulai Károly. (Jó Könyvek. 19. Bp., 1898)
    Sas Ede: M. M. Életrajzi regény. (Filléres Könyvtár. 93. 1–2. kiad. Bp., 1900)
    Prém József: M. M. (Magyar Könyvtár. 482. Bp., 1907)
    Móricz Zsigmond: M. M. (Iparosok Olvasótára. XVI. évf. 7. Bp., 1910)
    Harsányi Zsolt: Ecce homo. M. M. életregénye. I–IV. köt. IV. köt. M. M. képei. Reprodukciók. (Bp., 1934; 2. kiad. 1936; 3. kiad. 1939; 4. kiad. 1943)
    Marék Antal: Gyalupadtól a világhírig. M. M. regényes életrajza. A szövegben lévő rajzok M. M. vázlatai. (Nemzeti Könyvtár. 117. Bp., 1943)
    Gál György Sándor: M. M. élete. Regény. (Nagy emberek élete. Bp., 1969)
    László-Bencsik Sándor: M. M. (Nagy magyarok idegenben. Bp., 1971)
    Harsányi Zsolt: Ecce homo. M. M. életregénye. (Új kiad. Pécs, Alexandra, 2010; 2. kiad. 2014).

     

    Dallos Sándor: A nap szerelmese. – Aranyecset. M. M. életrajzi regénye. I–II. köt. (Bp., Magvető, 1957–1958; Bp., Szépirodalmi, 2. kiad. 1967; 3. kiad. 1969; 4. kiad. 1971; 5. kiad. 1973; 6. kiad. 1976; 7. kiad. 1979; 8. kiad. 1984)
    Munkácsy. I–II. köt.: I. köt. A nap szerelmese. II. köt. Aranyecset. M. M. életrajzi regénye. (Esély Könyvek. Híres írók híres regényei – híres emberekről. 9. kiad. Bp., 1992–1993; 10–11. kiad. 1998)
    A nap szerelmese. – Aranyecset. M. M. életrajzi regénye. I–II. köt. (12. kiad. Bp., Urbis, 2001)
    A nap szerelmese. – Aranyecset. M. M. életrajzi regénye. I–II. köt. (Festői sorsok. Szeged, Könyvmolyképző, 2005 és utánnyomások 2006–2009; jav. kiad. 2012). 


    Irod.: Pasteiner Gyula: M. M. olajfestménye: Krisztus Pilátus előtt. (Budapesti Szemle, 1882)
    Pasteiner Gyula: Krisztus a Kálvárián. Festette M. M. (Budapesti Szemle, 1884)
    Pasteiner Gyula: Mozart végperczei. Festette M. M. (Budapesti Szemle, 1886)
    Ligeti Antal: M. M. ifjúsága. (Budapesti Szemle, 1891)
    Liberius: M. M. „Honfoglalás“ cz. festményének rövid ismertetése. (Magyar Sion, 1894)
    Kereszty Viktor: M. M. „Ecce homo“-ja az ezredéves kiállításon. (Magyar Sion, 1896)
    Simkó József: Krisztus Pilátus előtt. M. M. festménye. (Bp., 1897; németül: 1898)
    Malonyay Dezső: M. M. élete és munkái. Monográfia. Aranyozott, dombornyomásos, színezett egészvászonkötésben, a kötéstáblán Munkácsyt ábrázoló rézplakettel, a lapszéleken aranymetszéssel.  24 műmelléklettel, 110 képpel. Munkácsy egyetlen rézkarcának eredeti dúcról készült lenyomatával. (Bp., 1898)
    Szana Tamás: M. M. (Sz. T.: Magyar művészek. Bp., 1900)
    Malonyay Dezső: Munkácsy első festménye. (Művészet, 1902)
    Malonyay Dezső: M. M. I–II. köt. Monográfia. Aranyozott, dombornyomásos, színezett egészvászonkötésben, 92 szövegképpel, 13 műmelléklettel. (Művészeti Könyvtár. Bp., 1907)
    Keleti Gusztáv: Művészeti dolgozatok. (Bp., 1910)
    Feleky Géza: M. M. 9 táblával. (Eggenberger Művészkönyvei. 2. Bp., 1912)
    M. M. jubiláris kiállítása. 1864–1914. Kat. Rendezte Ernst Lajos és Lázár Béla. 4 táblával. (Az Ernst Múzeum Kiállításai. 16. Bp., 1914)
    M. M. és Paál László emlékkiállítása. Kat. Rendezte Ernst Lajos és Lázár Béla. (Az Ernst Múzeum Kiállításai. 76. Bp., 1925)
    Farkas Zoltán: M. M. (Napkelet, 1925)
    Munkácsy-album. M. M. élete dióhéjban. Összeáll. Abosy Gyula, a bevezetést írta Petrovics Elek. 11 táblával. (Bp., 1927)
    Marsovszky Emília: M. M. „Krisztus Pilátus előtt.“ Műelemzés. Szakdolgozat. (Magyar Képzőművészeti Főiskola. Bp., 1933)
    Rózsaffy Dezső: M. M. (Vetítettképes ismeretterjesztő előadások. I. 8. Bp., 1936)
    Felvinczi Takács Zoltán: M. M. Tanulmány. 24 fekete-fehér reprodukcióval. (Bp., 1940)
    Lyka Károly: M. M. (Magyar mesterek. Bp., 1941)
    Farkas Zoltán: M. M. Az előszót írta Csánky Dénes. 64 egészoldalas, fekete-fehér reprodukcióval. (Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum kiadványa. Magyar Művészeti Írások. Bp., 1941)
    Petrovics Elek: M. M. levelei Szmrecsányi Miklóshoz. (Budapesti Szemle, 1941)
    Farkas Zoltán: M. M. 32 táblával. (Officina Képeskönyvek. 51–52. Bp., 1943; franciául is)
    M. M. emlékkiállítása. 1844–1944. Kat. Az előszót Szinyei-Merse Jenő, a tanulmányt Farkas Zoltán írta. 16 táblával. (Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum kiadványa. Bp., 1944)
    Lázár Béla: M. M. 1844–1944. Emlékek és emlékezések a művész születésének 100. évfordulójára. (Bp., 1944)
    Petrovics Elek: M. M. A mester születésének századik évfordulójára. (Budapesti Szemle, 1944)
    Gerevich Tibor: M. M. (Szépművészet, 1944)
    M. M. Készült M. M. halálának 50. évfordulója alkalmából. Hat reprodukció. A kísérő tanulmányt Végvári Lajos írta. (Bp., 1950)
    M. M.-kiállítás. Műcsarnok, 1952. júl.–aug. Kat. A kiállítást rendezte Bényi László, a tanulmányt írta Pogány Ö. Gábor. (Bp., 1952)
    Végvári Lajos: M. M. művészete. (Bp., 1952)
    Lyka Károly: M. M. 8 táblával. (Bp., 1952)
    M. M. válogatott levelei. Vál., szerk., az idegennyelvű leveleket ford. Farkas Zoltán. A bevezető tanulmányt írta Végvári Lajos. (Bp., 1952)
    Ember Veronika: M. M. életképei. Műelemzés. Szakdolgozat. (Magyar Képzőművészeti Főiskola. Bp., 1953)
    Oelmacher Anna: M. M. (Művészettörténeti Kiskönyvtár. Bp., 1953)
    Végvári Lajos: M. M. ifjúsága. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., 1955)
    Végvári Lajos: M. M. Tanulmány és reprodukciók. 24 táblával. (Bp., 1955; angol, német, francia és orosz nyelven is; 2. kiad. 1957)
    Végvári Lajos: M. M. ifjúsága. A doktori értek. tézisei. (Az MTA II. Osztálya Kiadványa. Bp., 1956)
    Végvári Lajos: M. M. élete és művei. Monográfia. 542 fekete-fehér és 3 színes reprodukcióval illusztrálva. A fotókat Petrás István és Székely Zoltán készítették. (Bp., 1958)
    Marjalaki Kiss Lajos: M. M. szüleinek arcképe. (Borsodi Szemle, 1959)
    Szabó György: A „Tengerparti üdülő.“ Munkácsy egyetlen akvarellje. (Fáklya, 1960)
    Végvári Lajos: M. M. 13 színes, egészoldalas reprodukcióval illusztrálva. (Bp., 1961)
    Végvári Lajos: M. M. és kora. (Művészettörténet. 51. Bp., 1962)
    Czeglédi Imre: M. M. Gyulán. 8 táblával. (A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai. Békéscsaba, 1963)
    Lyka Károly: M. M. 48 táblával. (A művészet kiskönyvtára. 49. Bp., 1964)
    Cifka Péterné: Adatok M. M. munkásságához. (Művészettörténeti Értesítő, 1964)
    Sárdy Lóránt: Az „Ecce homo“ – M. M. festményének restaurálása. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1968)
    Kilián István: M. M. Miskolcon. (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1969)
    M. M. emlékkiállítás a Herman Ottó Múzeum Képtárában. 1975. okt. 3.–nov. 3. Kat. A kiállítást rendezte, a tanulmányt írta Bodnár Éva. (Miskolc, 1975)
    Czeglédi Imre: Munkácsy Békéscsabán. (Békéscsaba, 1975)
    M. M. Album. A képeket vál., a bevezető tanulmányt írta Székely András. 70 táblával. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1979. 2. kiad. 1987)
    Oberhammer, Vinzenz: M. M. mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában. (A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve. – Annales de la Galerie Nationale Galerie Hongroise. 1980. Bp., 1981)
    Bakó Zsuzsanna: M. M. és Paál László művészete. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára. 65. Bp., 1981; 2. kiad. 1982; 3. kiad. 1984; 4. kiad. 1988)
    Végvári Lajos: Munkácsy. Kismonográfia. Fotók: Kamarás Jenő, Schiller Alfréd, Szelényi Károly. (Nagy magyar mesterek. Bp., 1983)
    Hajdú Imre: „…milyen boldog voltam akkor!“ M. M. nyomában Cserépváralján. (Matyóföld, 1986)
    Pereházy Károly: Jungfer Gyula és M. M. az 1882. évi jelmezes művészbálon, Budapesten. (Művészettörténeti Értesítő, 1987)
    Moldován Angéla–Pálos Judit: M. M. „Colpachi iskola“ c. festményének története és restaurálása. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1988)
    Czeglédi Imre: A Lieb és a Reök-Röck család története. M. M. családjának történetéhez. (A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. Tanulmányok és forrásközlemények. Szerk. Szabó Ferenc. A Békés megyei Múzeumok Közleményei, 1988)
    Sz. Kürti Katalin: M. M. Krisztus-trilógiája. (Bp., 1989)
    Sz. Kürti Katalin: M. M. Krisztus-képei Amerikában. (Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1989)
    Sterren, Virág van der: M. M. köpülő asszony c. képe és a holland életképfestészet hagyománya. (Művészettörténeti Értesítő, 1990)
    Bakó Zsuzsanna: M. M. és Paál László. Vezető a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításához. 16 táblával. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványa. Bp., 1992; angol és német nyelven is)
    Sz. Kürti Katalin: M. M. Krisztus-képei. 1881–1896. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1992/93)
    Sz. Kürti Katalin: M. M. Krisztus-képei. Hapák József fotóival. Szerk. Bodnár Éva. (A Magyar Hitelbank Rt. kiadványa. Bp., 1993)
    Sz. Kürti Katalin: M. M. Golgotájáról. – Szentkirályi Miklós: M. M. Golgota c. festményének restaurálása. (Műtárgyvédelem, 1993)
    M. M. A Nemzetközi M. M. Tudományos Emlékülés előadásai. Debrecen, 1994. márc. 8–9. A kötetet szerk. Sz. Kürti Katalin. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei. 53. Debrecen, 1994)
    M. M. Válogatott bibliográfia. Összeáll. Csiszár Jolán. (A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár kiadványa. Miskolc, 1994)
    Bakó Zsuzsanna: Munkácsy Békéscsabán. M. M. művei a békéscsabai M. M. Emlékházban. A fotókat Szepsy Szűcs Levente és Veress Erzsi készítette. (A Munkácsy Mihály Emlékház kiadványa. Békéscsaba, 1994)
    M. M. élete és kultusza. Kat. Írta és szerk. Sz. Kürti Katalin. (Debrecen, Déri Múzeum, 1994)
    Bakó Zsuzsanna: M. M. életműve rajzokban. Kat. A katalógust szerk. és a kiállítást rendezte B. Zs. (Keszthely, Helikon Kastélymúzeum, 1994)
    Ónody Magda: Az elfelejtett végrendelet. M. M. rokonairól. (Hommage à Munkácsy. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1994)
    Gaál Botond: M. M. Krisztus-trilógiája és a Biblia. (Debreceni Szemle, 1994)
    Fenyvesi László: Károly Lajos javaslata Ipolyi Arnoldhoz, M. M. Krisztus-festménye ügyében. A ráckevei születésű történetíró életútjának vázlata. (Esztergom Évlapjai, 1994)
    Hapák József: M. M. Krisztus-trilógiája: Krisztus Pilátus előtt. – Ecce homo. – Golgota. Fotóalbum. A kísérő tanulmányt Gaál Botond írta. (Debrecen–Békéscsaba, 1995; angol, francia és német nyelven is)
    Boros Judit–Szabó László: M. M. hazai ünneplése, temetése és hagyatéka. (Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon, a 19. században. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványa. Bp., 1995)
    Sz. Kürti Katalin: M. M. Passió-sorozata Debrecenben. (Új Művészet, 1996)
    Boros Judit: M. M. Honfoglalása. (Művészettörténeti Értesítő, 2000)
    Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága. (A Békésmegyei Múzeumok Igazgatósága kiadványa. Békéscsaba, 2001)
    Czeglédi Imre: Lieb Mihály, M. M. édesapja. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 2001)
    Munkácsy-emlékkönyv. 1844–2004. Készült M. M. születésének 160. évfordulója tiszteletére. Szerk., a képeket vál. Latorcai János és Mészáros Zsuzsa. 10 táblával. (Csabai História. 6. A Munkácsy Mihály Emlékház kiadványa. Békéscsaba, 2004)
    Sz. Kürti Katalin: M. M. és a fotográfia. Monográfia. (A magyar fotográfia történetéből. 34. Kecskemét, 2004)
    Sz. Kürti Katalin: M. M. élete és kultusza. (A Munkácsy Mihály Múzeum kiadványa. Békéscsaba, 2004; 2. kiad. 2006; 3. kiad. 2007)
    Munkácsy a nagyvilágban. M. M. művei külföldi és magyar magán- és közgyűjteményekben. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása. 2005. márc. 24.–júl. 31. Kat. A kiállítást rendezte Bakó Zsuzsanna és Boros Judit, a katalógust szerk. Gosztonyi Ferenc. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványa. Bp., 2005)
    Munkácsy. Képzőművészeti album. Szerk. Szemenkár Mátyás, a tanulmányt írta Bakó Zsuzsanna. Papír védőtokban. (Bp., 2005)
    Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály élete és munkái. Monográfia. Hasonmás kiad. (Bp., 2005)
    András Edit: Egy magyar Amerikában. Adalékok M. M. és John Wanamaker kapcsolatához és a Kálvária-képek amerikai kontextusához. (Ars Hungarica, 2006)
    Vászonra álmodott passió. M. M. és Krisztus-trilógiája. Összeáll. Ozsváth Judit. (Keresztény Szó, 2006)
    Munkácsy-képek Erdélyben. Kiállítás M. M. műveiből Pákh Imre amerikai gyűjtő, a Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum képeiből. Csíkszereda, 2007. máj. 5.–júl. 15. Kat. A kiállítást rendezte Gyarmati Gabriella, a katalógust szerk. Szemenkár Mátyás. (Bp., 2007)
    Keserű Katalin: M. M. vallásos képeinek újraértékelése. (Praesens Könyvek. Nulla dies sine linea. Tanulmányok Passuth Krisztina hetvenedik születésnapjára. Szerk. Berecz Ágnes, L. Molnár Mária, Tatai Erzsébet. Bp., 2007)
    Trebbin Ágost: M. M. pécsi látogatásai. (Pécsi Szemle, 2007)
    Munkácsy-képek Kecskeméten. Kiállítás M. M. műveiből Pákh Imre amerikai gyűjtő, a Magyar Nemzeti Galéria, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a kecskeméti Katona József Múzeum képeiből. Kecskemét, 2008. febr. 15.–ápr. 20. Kat. A kiállítást rendezte Gyarmati Gabriella, a katalógust szerk. Szemenkár Mátyás. (Bp., 2008)
    Bakó Zsuzsanna: M. M. Kismonográfia. A fotókat Barabás Ferenc, Mester Tibor és Szelényi Károly készítette. (A magyar festészet mesterei. Bp., 2009)
    Polenyák Ivett: M. M., avagy művészi hírnév és nemesség. (Szemelvények ötszáz év magyar történelméből. A III. Modern Kori Magyar Történeti PhD-konferencia tanulmányai. Szerk. Antos Balázs és Tamás Ágnes. Szeged, 2011)
    Szentkirályi Miklós: Gránátalma a szárnyasoltáron. Egy restaurátorművész műhelytitkai. (Bp., 2012)
    Polenyák Ivett: M. M. és a korabeli magyar festőelit az 1873-as bécsi világkiállításon. (Aetas, 2012)
    „Elvégeztetett.“ Feleki tárlatvezetések M. M. Krisztus-trilógiája előtt. Szerk. Galambos Ádám. (Bp., 2013)
     Bakó Zsuzsanna: Történelem másképp. Az 1848-as tematika megjelenése M. M. életképfestészetében. (Bárka, 2015). 


    Irod.: Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
    Keresztyén Balázs: Magyar művelődési hagyományok kárpátaljai lexikona. (Ungvár–Bp., 1995)
    Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
    Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. I–II. köt. (Nyíregyháza, 1997)
    Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. (Újvidék, 2002)
    Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
    Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek. 1840–1880. (Kecskemét, 2005)
    Czeizel Endre: Festők, gének, szégyenek. Magyar festőművész-géniuszok családfaelemzése. (Bp., 2007)
    Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu