Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Az író és a titkár
    Fejes Endre: Mocorgó
    Halandzsa
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó

    Papp László

    ökölvívó, edző


    Született: 1926. március 25. Budapest
    Meghalt: 2003. október 16. Budapest
    Temetés: 2003. november 5. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Apai nagyszülei Zala megyéből, Nemesgulácsról származnak, anyai nagyszülei, a Burgus család rugonfalvi székely eredetű. Anyai nagyanyja 102 évet élt! Nagyszülei: Papp János (1861–1912) földműves, Paraczky Mária (1871–1925); Burgus Ferenc (1866–), Szőcs Amália (1877–1979). Sz: Papp Imre (1899–1937) bádogosszerelő, majd gépkocsivezető, Burgus Erzsébet (1898–1973). Testvére: Papp Gizella (1929–). F: 1950-től Kovács Erzsébet (Zsóka, 1926–2015) kézilabdázó, Kovács István kereskedő és Tőzsér Anna leánya. A polgári esküvő 1950. dec. 23-án, a templomi 1954-ben volt. Fia: Papp László, ifj. (1955–). 

    Iskola

    A Huba utcai Salvator Intézetben (1932–1933), a Dózsa György úti népiskolában négy elemit végzett (1933–1936), a Kemény Zsigmond Gimnáziumban (1936–1938), a Pannónia utcai polgáriban tanult (1938–1941), a Magyar Optikai Művekben (MOM) műszerészinas (1941–1944), műszerészsegéd képesítést szerzett (1944). A II. világháború végén, mint leventét besorozták; Németországban amerikai fogságba esett (1945. ápr.), kalandos körülmények között megszökött (1945. máj. 1-jén érkezett meg Budapestre). A Magyar Államvasutak (MÁV) segédtisztje (1945–1948), főtisztje (1948–1951), az Államvédelmi Hatóság sportmunkatársa (valójában azonban semmi köze sem volt az ÁVH-hoz!, 1952–1953). A Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Intézete (KGMTI) fotólaboránsa (sportállásban, 1953–1969). 

    Életút

    A MOM (1942–1945), a BVSC (1945–1948), a Budapesti Lokomotív (1949–1950), a Budapesti Bástya (1951–1953), a Vasas ökölvívója (1954–1956); amatőr (1945–1956), hivatásos versenyző (1957–1964). – Amatőr versenyzőként 3-szoros olimpiai bajnok (1948: középsúly; 1952 és 1956: nagyváltósúly); Európa-bajnok (1949: középsúly; 1951: nagyváltósúly); 3-szoros főiskolai világbajnok (1949: középsúly; 1951, 1954: nagyváltósúly). 10-szeres magyar bajnok (1946, 1947, 1954: középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956: nagyváltósúly; 1950, 1952, 1953: csapat). Az első ökölvívó, aki az újkori olimpiai játékok történetében három bajnoki címet szerzett. Amatőr versenyzőként közel 300 mérkőzést vívott (mindössze 12 mérkőzést vesztett). Más adatok szerint 193 mérkőzésből 183 győzelem, 2 döntetlen, 8 vereség a mérlege. – Hivatásos versenyzőként Európa-bajnok (1962–1964: középsúly, Eb-övét hatszor védte meg; a világbajnoki címért nem indulhatott). 1-szeres csehszlovák (1946) és 40-szeres magyar válogatott (1947–1956). – Az FTC (1964–1968), a Budapesti Honvéd ökölvívó-szakosztályának tanácsadója (1968–1969), az Óbuda Tsz SE vezetőedzője (1978–1979). A magyar ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánya, ill. vezetőedzője (1971–1977 és 1979–1992); mesteredző (1970). Edzőként, tanítványai közül: Gedó György olimpiai bajnok (1972), kétszeres Európa-bajnok (1969, 1971); Badari Tibor kétszeres Európa-bajnok (1971, 1975); Kajdi János kétszeres Európa-bajnok (1963, 1971); Orbán László Európa-bajnok (1969) és Csjef Sándor Európa-bajnok (1973). 



    Nyolcéves korában édesapja, aki amatőr ökölvívó volt, levitte a BTK edzőtermébe bokszolni, de akkor még a futball jobban érdekelte: az Elektromos és a MÁVAUT kölyökcsapatában igazolt labdarúgó volt; balösszekötőt játszott. A MOM-ban kezdett el bokszolni (1942), nevelőedzője Fehér István volt, aki 1945-ben átvitte a BVSC-be. Első emlékezetes mérkőzésén, Bécsben kiütötte az osztrák Böhmöt (1945. szept. 13.). majd a budapesti válogatón Bicsák Gyulát is (1945. okt. 6.). Két győztes mérkőzése után rögtön bekerült a felnőtt válogatottba (az ifjúsági kihagyásával), s a kor népszerű Budapest–Bécs (= tkp. Magyarország–Ausztria 13:3) mérkőzésén debütált: ismét kiütéssel győzött, ezúttal Nesladek ellen (Budapest, Sportcsarnok, 1945. okt. 10.), a „valódi” osztrák–magyar válogatott mérkőzésen már 3. osztrák ellenfelét, Neumayert intézte el, szintén kiütéssel (1945. dec. 8.). Első vereségét Budai Páltól, a BRE rutinos versenyzőjétől szenvedte el (a Szabadság Kupán, pontozással, 1946. márc. 20.), edzéseit 1946-ban Adler Zsigmond (1901–1982) vette át. Az év végéig rövid időre Csehszlovákiában, Pozsonyban telepedett le; részt vett a csehszlovák bajnokságon: a döntőben vereséget szenvedett a nagy rivális, csehszlovák színekben később szintén olimpiai bajnokságot szerzett Torma II. Gyulától (1922–1991) és csehszlovák színekben részt vett a Szovjetunió–Csehszlovákia válogatott mérkőzésen (szintén kikapott, Ogurenkovtól). A dublini Európa-bajnokságon (1947) már ismét Magyarországot képviselte, és ismét kikapott; ezúttal is Torma verte meg (1947. máj. 15.). A kezdeti sikerek után, a váratlan vereségek miatt, abba akarta hagyni a versenyzést; játékosügynökök keresték meg, hogy labdarúgóként külföldre szerződtessék. A dublini Eb-n már a válogatottnál is tevékenykedő Adler Zsigmond azonban meggyőzte a folytatásról. Az év két további emlékezetes mérkőzésén már a „régi” Pappot lehetett látni: az Magyarország–Olaszország válogatott mérkőzésen, a 3. menetben kiütötte D’Ottaviót (1947. júl. 14.) és a Csepel elleni csapatbajnoki rangadón, az 1. menetben „lepadlózta” a nehézsúlyról lefogyasztott Bene III. Lászlót (1947. nov. 29.).

     

    Az 1948-as évet egy pontozásos győzelemmel és négy kiütéssel (K. O.) kezdte. Különösen az olaszországi túra volt emlékezetes, ahol mindhárom olasz ellenfelét legyőzte. Az Ivano Fontana elleni mérkőzés (Prato, 1948. márc. 12.) különösen érdekesen alakult. A nagyerejű olasz vetélytárs többször is megroggyant, ám a házigazda pontozók döntetlent hoztak ki. Ekkor a magyar vezetők bevonultak az öltözőbe, és addig nem voltak hajlandóak folytatni a tornát, amíg jegyzőkönyvet nem vettek fel, és ki nem hirdették Papp győzelmét. Az olimpiára a magyar sportolók először a tatai edzőtáborban készültek fel, míg a II. világháború utáni első nyári olimpiai játékokat Londonban rendezték meg, ahol a ring az Empire Poolban, az úszómedence tetején alakították ki. Az olimpián öt ellenfele volt, eredményei: 1. forduló, kiütés a 2. menetben Valle Resko (Finnország ellen, 1948. aug. 7.); 2. forduló, kiütés a 2. menetben Jean Welter (Luxemburg ellen, 1948. aug. 11.); negyeddöntő, kiütés az 1. menetben Auguste Cavignac (Belgium ellen, 1948. aug. 12.); elődöntő, 3:0-ás pontozásos győzelem Ivano Fontana (Olaszország ellen, 1948. aug. 12.). Augusztus 12-én, egy napon két mérkőzése is volt! A másodikon ismét legyőzte Ivano Fontanát, akinek edzője az Olaszországban élő, magyar származású Steve Klaus volt, korábban ő készítette fel Énekes Istvánt és Harangi Imrét is az 1932. évi Los Angelesi, ill. az 1936. évi berlini olimpiára. A döntőben, 8000 néző előtt, pontozással győzött a házigazdák versenyzője, John Wright, brit matróz, nemzeti és hadseregbajnok ellen. Valójában Wright előző két mérkőzését elvesztette, ám a londoni pontozók, furcsa módon, mégis az angol fiút hozták ki győztesnek. Úgy gondolta a magyar szakvezetés, hogy Papp csak akkor nyerhet, ha kiüti ellenfelét. A mérkőzés úgy kezdődött, hogy Papp a gongszó után állon vágta Wrightot, sőt már az első menetben a matróz padlót is fogott, de aztán mégis felállt, és ment előre, rendületlenül. Kiütni mégsem sikerült, jóllehet ilyen nagy verést angol bokszoló évek óta nem kapott. 1948. aug. 13-a egyébként a magyar sport igencsak jeles napja volt. Először fordult elő, hogy Magyarország egy napon négy olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett: Papp László kívül győzött még egy ökölvívónk: Csík Tibor, valamint a vívó Gerevich Aladár és a tornász Pataki Ferenc is olimpiai bajnok lett. – Az olimpia utáni első év legjelentősebb versenye az oslói Európa-bajnokság volt, ahol három ellenfelével kellett megküzdenie, eredményei: negyeddöntő, kiütés az 1. menetben Arthur Acha (Belgium, ellen, 1949. jún. 15.); elődöntő, pontozásos győzelem az állandó rivális Ivano Fontana ellen (1949. jún. 16.); döntő, pontozásos győzelem Stig Sjölin (Svédország ellen, 1949. jún. 17.).  Az 1949. évi Európa-bajnokságon három magyar ökölvívó is győzni tudott: Papp Lászlón kívül Bene III. László és Torma Gyula is Európa-bajnok lett, Torma azonban csehszlovák színekben versenyzett! Még ugyanebben az évben megnyerte a budapesti VIT keretén belül lebonyolított főiskolai világbajnokságot, jóllehet nem volt sem egyetemi sem főiskolai hallgató (a kor szokása szerint beíratták, hogy rajthoz állhasson). Az országos bajnokságon azonban nem indulhatott el, mert a Magyar Ökölvívó Szövetség nem engedélyezte nevezését: nem akarták elvenni a fiatalok kedvét a bunyótól…

     

    Az 1950-es évben nagy nemzetközi versenysorozat nem volt, ám ekkor bonyolították le „az évszázad mérkőzését”. Természetesen nem a 6:3-as magyar futballgyőzelemről van szó. Papp László és Torma Gyula sokáig azonos súlycsoportban versenyeztek. Ez a középsúly volt. A londoni olimpián Papp szintén a középsúlyban indult, hogy elkerülje Torma Gyulát, aki akkor már kétszer is legyőzte őt. A londoni olimpián, akárcsak az 1949. évi oslói Eb-n három magyar fiú győzött (mindkét esetben a „dzsoli dzsóker” Torma Gyula volt. Papp külön kérése volt, hogy megmérkőzhessen újra Tormával – félnehézsúlyban. A várva várt rangadó Prágában, a csehszlovák–magyar válogatott mérkőzésen került sor (Prága, Vinochrady-sportcsarnok, 1950. okt. 15.). A két olimpiai bajnok csatája, „a gigászok küzdelme” az amatőr ökölvívás történetének addigi legemlékezetesebb küzdelmét hozta. A rettenetes tempóban, a fergeteges küzdelemben Papp László került ki győztesen, szoros pontozásban. Utóbb maga Papp László nyilatkozott úgy, hogy valójában most lett olimpiai bajnok, amikor legnagyobb ellenfelét, a szintén olimpiai bajnokot, „hazai” közönség előtt legyőzte. A vereséget Torma Gyula is elismerte, még a pontozók döntése előtt gratulált ellenfelének a győzelméhez. – Az újabb olimpiai előtti Európa-bajnokságon, 1951-ben, Milánóban négy riválissal kellett megküzdenie, eredményei: 1. forduló, kiütés az 1. menetben Aristide Dal Piaz (Olaszország ellen, 1951. máj. 15.); negyeddöntő, pontozásos győzelem Veljko Konig (Jugoszlávia ellen, 1951. máj. 17.); elődöntő, pontozásos győzelem Alfred Lay (Anglia ellen, 1951. máj. 18.). A döntőben, máj. 19-én, a dán Jens Andersen ellen mérkőzés nélkül nyert. Máig sem eldöntött, hogy mi történt? Szemtanúk véleménye szerint Andersen nem mert kiállni Papp ellen, elképzelhető, de az eredményhirdetéskor a dobogóra sem lépett fel – valószínűbb, hogy tényleg megsérült. Az újabb VIT keretében megrendezett főiskolai világbajnokságnak ezúttal Berlin, az NDK fővárosa adott otthon. A „főiskolás” Papp ezúttal két győzelmével újra világbajnok lett (1951-ben, sőt 1954-ben sikerült megvédenie bajnoki címét, mindkét esetben a nagyváltósúlyban).

     

    Helsinkiben, az olimpián is öt ellenfele volt, eredményei: 1. forduló, kiütés a 2. menetben Spider Webb (Egyesült Államok ellen, 1952. júl. 29.); 2. forduló, kiütés a 2. menetben Charlie Chase (Kanada ellen, 1952. júl. 30.); negyeddöntő, 3:0-ás pontozásos győzelem Petar Szpaszov (Bulgária ellen, 1952. júl. 31.);  elődöntő, 3:0-s pontozásos győzelem Eladio Oscar Herrera (Argentína ellen, 1952. aug. 1.). Első ellenfele, Webb volt a súlycsoport nagy esélyese: már profi szerződéssel jött Helsinkibe. Az első menet rendkívül kemény volt, az agresszív, sokszor szabálytalanul ütő fekete fiú félelmetesen kezdett. A 2. menetben aztán Papp akkorát ütött, hogy a nézőtéren is lehetett hallani, ahogy megrepedt Webb álla. A legenda szerint, a mérkőzés kezdete előtt Papp a kezét nyújtott ellenfelének, aki azonban ezt nem fogadta el, hanem azonnal ütött. Az állcsonttörő ütésbe a sportszerűtlenségtől feldühödött Papp minden indulatát beleadta. A döntőben, aug. 2-án a dél-afrikai Theunis Jacobus van Schalkwyk következett. A harcos és bátor búr két menetig viszonylag jól tartotta magát. A harmadikban azonban a szokásos jobbhorog-balhorog sorozatával Papp háromszor is leütötte ellenfelét, s bár a dél-afrikai lábon kihúzta, vitán felül állt a magyar fiú megérdemelt, 3:0-s pontozásos győzelme és második olimpiai bajnoki címe. Papp László Helsinkiben, a magyar sporttörténet legeredményesebb olimpiáján, a 15. nyári olimpiai játékokon, megnyerte Magyarország 16. aranyérmét. Az egész magyar csapat neki szurkolt, a néhány órával korábban szintén olimpiai bajnoki címet szerzett vízilabda- és labdarúgó-válogatott (= aranycsapat) is sietett a sportcsarnokba szurkolni.  Az aranycsapat és a vízilabda-válogatott tagjai és Papp László közötti legendás barátság a helsinki olimpiai döntővel kezdődött. Az 1956. évi olimpiáig még két Európa-bajnokságot rendeztek (1953-ban Varsóban és 1955-ben Nyugat-Berlinben), Papp László egyiken sem tudott győzni. Varsóban, az első fordulóban erőnyerő volt, a második fordulóban, vitatott pontozással kikapott a szovjet Tyisintől. Nyugat-Berlinben viszont el sem indult: a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) nem engedélyezte, hogy edzője, Adler Zsigmond is elkísérje őt az Eb-re, ezért ő is otthon maradt.

     

    Melbourne-ben olimpián három ellenfele volt, eredményei: negyeddöntő, kiütés a 3. menetben Alberto Saenz (Argentína ellen, 1956. nov. 28.); elődöntő, 3:0-s pontozásos győzelem Zbigniew Pietrzykowski (1934–2014; Lengyelország ellen, 1956. nov. 30.). A döntőben, dec. 1-jén, a Puerto Ricó-i José Torres (1936–2009) várta a magyar bajnokot. Valószínűleg Papp egész sportpályafutásának legerősebb vetélytársa volt, aki még sohasem szenvedett vereséget. Tíz évvel volt fiatalabb Pappnál, bátran és pontosan ütött távolról, erős volt a belharcban, tökéletesen védekezett. Többször eltalálta Pappot, aki meglepődött ugyan, de a második menetben az egy pillanatra óvatlanná vált Puerto Ricó-it gyomron vágta. Talán ez döntött el mindent. Torres nem roggyant meg, de bizonytalanná vált, és megingott. A 2:1-es pontozással elvesztett mérkőzés után elmondta, hogy életében nem kapott, sőt még nem is látott ekkora erejű ütést. Utolsó amatőr éveinek legnagyobb ellenfele Pietrzykowski volt, akivel először 1954-ben, egy lengyel–magyar válogatott mérkőzésen találkozott; a hosszú karú lengyel fiú a 3. menetben „padlót fogott.“ Két évvel később, az olimpia előtt néhány hónappal, azonban újra találkoztak. Melbourne-ben, az elődöntőben, sikerült visszavágnia. A négyszeres (!) Európa-bajnok Pietrzykowski négy év múlva, Rómában sem lett olimpiai bajnok, akkor a döntőben egy bizonyos Cassius Claytől szenvedett vereséget… – igaz Papp betegen versenyzett – de életében először, döntő fölénnyel kikapott.



    Első hivatásos mérkőzését Alois Brand (NSZK) ellen vívta (Köln, 1957. máj. 19.). Az Európa-bajnoki övet középsúlyban, Chris Christensen (Dánia) ellen szerezte meg (Bécs, 1962. máj. 16.). További Eb-védései: Hippolyte Annex (Franciaország ellen, technikai K. O. a 9. menetben, Párizs, 1962. nov. 19.); George Aldridge (Nagy-Britannia ellen, technikai K. O. a 15. menetben, Bécs, 1963. febr. 16.); Peter Müller (NSZK ellen, K. O. a 4. menetben, Dortmund, 1963. márc. 30.); Luis Folledo (Spanyolország ellen, K. O. a 8. menetben, Madrid, 1963. dec. 6.); Chris Christensen (Dánia ellen, K. O. a 4. menetben, Koppenhága, 1964. júl. 2.); Mick Leahy (Nagy-Britannia ellen, pontozás, Bécs. 1964. okt. 9.). Máig eldöntetlen, hogy 1965-ben ki és miért akadályozta meg azt, hogy Papp László megmérkőzzön a profi világbajnoki címért? A sors különös játéka, hogy 1965-ben, abban az évben, amikor nem engedték meg, hogy Papp László megküzdjön a világbajnoki övért, José Torres, a Papp László által Melbourne-ben „agyonvert“ feketebőrű fiú a 9. menetben, kiütötte Willie Pastranót (fénehézsúly világbajnoki döntő, Madison Square Garden, 1965. márc. 30.).

    Emlékezet

    Budapesten született, 1932-től Angyalföldön (Budapest XIII. kerület, Fóti út 48.) élt. Házassága után, családjával a Mányoki út 20-ba költöztek (1951–1960 között laktak ott). Lakóházán emléktábláját helyezték el (születésének 80. évfordulóján, 2006. márc-ban). Élete utolsó évtizedeiben a Hegyvidéken (Budapest XII. kerület Óra utca 6.) telepedett le. Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Nevét vette fel az ország legnagyobb fedett sportcsarnoka, a leégett Budapest Sportcsarnok helyett 2003. márc. 14-én felépített Budapest Sportaréna (2004. máj. 28-ától).

     

    Szobrai Budapesten: Kassák Lajos utca 48. (ahol gyermekkorát töltötte, Budapest XIII. kerület, márvány, dombormű, Gyurcsek Ferenc alkotása, 2004); a Csanádi Árpád Központi Sportiskola folyosóján (Budapest XIV. kerület Őrnagy utca 5–7., bronz, dombormű, Fekete Géza Dezső alkotása, 2005); Papp László Sportaréna főbejárata előtt (Budapest XIV. kerület Stefánia út 2., mellszobor, bronz és márvány, Fekete Géza Dezső alkotása, 2008). A Csanádi Árpád KSI-ben Papp László-emléktermet neveztek el róla és kamarakiállításon is bemutatják sportpályafutása legfontosabb eredményeit. Születésnapján, márc. 25-én a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) Papp László-díjakat ad át (az öt legeredményesebb utánpótláskorú versenyzőnek, 2006-tól). A 20. század egyik legismertebb magyar sportemberéről Kő András írt több kiadásban megjelent riportkönyvet, majd életéről fia, ifj. Papp László adott ki egy reprezentatív életrajzi albumot (összegyűjtve sportpályafutása sportfotóit, családi képeket, adatolva amatőr és hivatásos mérkőzéseivel). 

    Elismertség

    Az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség edzőbizottságának elnökhelyettese (1990-től), a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) örökös tb. elnöke (1992-től). Az Ökölvívás Hírességei Csarnoka (Hall of Fame) tagja (2001-től).

     

    A Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének tb. elnöke (1989–1992). 

    Elismerés

    Magyar Köztársasági Sportérdemérem (ezüst, 1948), Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1951), érdemes sportoló (1954), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1989), a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztje (1992), középkeresztje (1996), a köztársasági elnök aranyérme (1996), Millenniumi Ezüst Emlékérem (2001).

     

    A világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívója (a World Boxing Council öve, 1989), a Halhatatlanok Klubjának tagja (1991), az évszázad legjobb magyar sportolója (1999).

     

    NOB Érdemrend (1982), Nemzetközi Fair Play Díj (1993), Magyar Örökség Díj (1995), Csik Ferenc-díj (2001), MÖSZ Érdemrend (2001).

     

    Rapid City (Dél-Dakota, USA, 1981), Székesfehérvár (1997) és Budapest, ill. Budapest XIII. kerülete (Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó, 2001), valamint XII. kerülete díszpolgára (Hegyvidék, 2014). 

    Főbb művei


    F. filmjei: Nehéz kesztyűk (1957)
    Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (1981). 

    Irodalom

    Irod.: Gál Zoltán: Kiütéssel győzött. P. L. regényes életrajza. (Életrajz regények. 1. Bp., 1951)
    Boskovics Jenő: A K. O. király. P. L. életregénye. (Lobogó, 1969)
    Füzesy Zoltán–Peterdi Pál: Gong. (Bp., 1970)
    Kő András: Papp Laci. 12 táblával. (Bp., 1973; 2. jav. és bőv. kiad. 1976)
    Gulyás Gyula–Gulyás János: Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni. Szerk. Fekete Ibolya. (A MAFILM kiadványa. Bp., 1980)
    Lepies György: Kapitányságom története. (Bp., 1984)
    Boros Miklós: Kesztyűbe dudálni. Az ökölvívó Európa-bajnokságok története. (Bp., 1985)
    P. L. hatvanéves. (Bp., 1986)
    Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
    ifj. Papp László: Édesapám, Papp Laci. Harc ringen belül és kívül. (Bp., 2004)
    Kő András: Papp Laci (3. teljesen átd. kiad. Bp., 2004)
    Hübners Who is Who. (2. kiegészítő köt. Zug, 2004)
    Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2008. (Bp., 2009).

     

    neten: http://boxrec.com/media/index.php/L%C3%A1szl%C3%B3_Papp

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (179), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (905), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (301), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu