Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Blaha Lujza és a mozgófilmek
    Házy Erzsébet
    Házy Erzsébet
    Igazházi, az első magyar színi játék
    Simai Kristóf

    Teleki Blanka, széki gr.

    pedagógus, festőművész


    Született: 1806. július 3. Kővárhosszúfalu, Szatmár vármegye
    Meghalt: 1862. október 23. Párizs
    Temetés: 1862. október 25. Párizs
    Temetési hely: Montparnasse

    Család

    Nagyszülei: ifj. gr. korompai Brunswick Antal (1746. máj. 13. Pest–1793. nov. 5. Fehértemplom) főrend, br. Seeberg Anna (1752–1830. máj. 13. Buda) Mária Terézia udvarhölgye; Teleki Imre (1730–1802. febr. 1. Kolozsvár) főrend, politikus, táblabíró, Krausz Mária (†1835. okt. 6. Kendilóna, Doboka vm.).

     

    Szülei: Teleki Imre (1782. jún. 27. Kővárhosszúfalu, Szatmár vm.–1848. dec. 29. Kővárhosszúfalu), Brunszvik Karolina (= Charlotte, Lotti; 1782. Pozsony–1843. jan. 12.). Nagynénje: Brunszvik Terézia (1775. júl. 27. Pozsony – 1861. szept. 23. Duka, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1861. szept. 27. Martonvásár) pedagógus, az első magyar óvoda megszervezője. Testvérei: De Gerando Ágostonné Teleki Emma (1809. szept. 11. Kővárhosszúfalu, Szatmár vm.–1893. ápr. 30. Pálfalva, Szatmár vm. Temetés: 1893. máj. 2. Pálfalva) és Teleki Miksa (1813. aug. 10. Kővárhosszúfalu, Szatmár vm.–1872. jún. 22. Kendilóna, Doboka vm.).

     

    Teleki Emma gyermekei: De Gerando Antonina (1845. febr. 13. Párizs–1914. ápr. 6. Kolozsvár. Temetés: 1914. ápr. 9. Kolozsvár) pedagógus, a kolozsvári felső leányiskola igazgatónője és De Gerando Attila (1846. dec. 10. Pest–1897. okt. 13. Pálfalva. Temetés: 1897. okt. 15. Pálfalva) író, költő, szerkesztő. Teleki Miksa gyermekei: első házasságából, Cook, Jacqueline-től született: Teleki Irén (1857. nov. 27. Kendilóna, Doboka vm.–1937. okt. 17. Szatmárnémeti), Teleki Izabella (1861. márc. 28. Kendilóna, Doboka vm.–1949. febr. 16. Rákospalota) és Teleki Blanka (1864. jún. 1. Kendilóna, Doboka vm.–1944). Második házasságából, Tatár Máriától (1836. nov. 14. Kendilóna, Doboka vm.–1919. ápr. 10. Kolozsvár) született: Teleki Emma (1871. márc. 27. Kendilóna, Doboka vm.) az egyik első magyar fotográfusnő. A korompai Brunszvik család tagjai különböző módon írták családneveiket.

    Iskola

    Már korán megmutatkozott rendkívüli tehetsége: rajzónnal, tollal, krétával és ezüst vesszővel rajzolt; festőművésznek készült. Budán, nagyanyja Tárnok utcai házában, Heinrich Thugut osztrák művésznél kezdett el olajfestményeket festeni (1825–1828). Váratlan betegsége miatt abbahagyta a festést, ám évekkel később újrakezdte. Mikor Teleki Emmával és Brunszvik Terézzel Szászországban jártak, számos műgyűjteményt is meglátogattak, Münchenben pedig August von Bayernél és Peter von Corneliusnál folytatta megkezdett művészi tanulmányait (1836). Kolozsvárott Barabás Miklós magánnövendéke (1838), utóbb két évet Párizsban töltött, ahol Léon Cogniet műtermében tanult (1840–1842). Hazatérése után Pesten Ferenczy Istvántól mintázni tanult (1844). Művei közül a legismertebbek a börtönben készült rajzai: a kufsteini vár és környéke, börtönjelenetek, Leövei Klára portréja, ill. ő illusztrálta sógora, De Gérando Ágoston La Transsylvanie et ses habitant c. művét (Paris, 1845). Rubens-másolatát (Thomiris mint Cyrus legyőzője) az Ernst Múzeum őrizte, néhány akvarellje Teleki Emma leszármazottainak tulajdonában van. Brunszvik Terézia összeállította Teleki Blanka festményeinek és rajzainak jegyzékét, amely 160 rajzból és vázlatból, valamint 19 olajfestményből állt. 

    Életút

    A magyar nőnevelés úttörője. Brunszvik Terézzel, nagynénjével és testvérével, Teleki Emmával évente több nagy utazást tettek német városokba, Svájcba, Franciaországba, ahol Teleki Blanka művészi tanulmányai mellett megismerkedett a külföldi leánynevelő intézetekkel. Párizsban döntött úgy, hogy Magyarországon is felállít egy előkelő hölgyintézetet tanulni vágyó nemesi származású leányoknak. Első írása, egy előkelő „növeldéről” még névtelenül, a Pesti Hírlapban jelent meg (Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében, 1845. dec. 9.). Az írásban úgy vélekedett, hogy a hazai nőnevelés előtt két út lehetséges: vagy idegen nevelőket hívunk Magyarországra, akik megkezdik a hazai oktatók szakképzett tanítását vagy intézetet alapítunk, ahol „gyermeklányok nevelődnek”. Elképzelése szerint ez utóbbi lenne célszerű, már csak azért is, mert a leánynevelő intézetek rendszere a Brunszvik Teréz által alapított óvodákra épülne (az óvodákban akkor a kisgyermekek írni-olvasni és számolni is megtanultak, sőt alapvető természeti és történeti ismereteket is szereztek, amelyekre épülhetne egy, a további fejlődést elősegítő nevelőintézet). A nagy visszhangot kiváltó írás után maga gr. Széchenyi István kereste fel javaslataival Teleki Blankát. Széchenyi viszont úgy vélte, hogy egy leánynevelő intézet élére angol nevelőket célszerű állítani, csak így lehet megnyerni a nőnevelés ügyének a magyar főúri társadalmat. Teleki Blanka azonban elzárkózott a javaslattól, mint ahogy a magyar nőnevelés másik úttörője, Karacs Teréz (1808–1892) is hiába kérte őt, hogy intézetét nyissa meg a polgárság leányai előtt is. Karacs Teréz Teleki Blanka intézetében csupán egy „exkluzív növeldét“ látott, amely nem alkalmas a hazafias szellemű nőnevelésre. Valószínűleg elképzeléseik eltérő jellege magyarázta azt, hogy Karacs Teréz visszautasította a Teleki-féle nevelőintézeti állást, ő inkább Miskolcra szegődött, hogy ott polgári nevelőintézetet alapítson.

     

    Hosszas viták után végül is Teleki Blanka egy újabb írást tett közzé (Nyilatkozat nőnevelési intézetről, Honderű, 1846. jún. 3.). Vagyis az az elv érvényesült, hogy egy hazai intézetet kell felállítani magyar tanítókkal. A felvételre jelentkező növendékek életkorát Teleki Blanka 8–12 évben szabta meg; osztálybeosztást, évekre tagolt tantervet nem készített, csupán a korabeli „magánnöveldéknek“ megfelelően a tervezett tantárgyakat (pl.: magyar és világtörténet, magyar, francia, német nyelv és társalgás, általános és hazai földleírás, vallástörténet és mitológia, rajz, tánc, kézimunka stb.) jelölte meg. Az újdonság a Teleki-intézet programjában az volt, hogy a tanítás kizárólagos nyelve a magyar nyelv lett! Elvi ellentéteik ellenére Karacs Teréz is részt vállalt az intézet nevelőtestületének összeállításában: az ő javaslatára került a tanárok közé Hanák János (1812–1849), a neves természetbúvár paptanár, illetve része volt abban is, hogy Fejér (1847-től Vasvári) Pál (1826–1849) elvállalta a magyar és világtörténelem oktatását. Karacs Teréz azonban maga továbbra sem kívánt részt venni a leányok oktatásában, az ő helyére került Leövei Klára (1821–1897), aki később Teleki Blankát a várfogságba is elkísérte. Az első évben (1846–1847) mindössze két hallgatója volt a leányintézetnek: báró Puteáni Rózsa, Deák Ferenc keresztlánya és Erdélyi Erzsébet, egy mányi erdész kisleánya. A sikertelen első év után azonban, 1847 őszén, már néhány hét alatt 14 növendék gyűlt össze az intézetben, túlnyomórészt bárói és grófi családok leánykái; 1848 őszén viszont már annyi volt a jelentkező a Széchenyi-ligetre nyíló Majthényi-házban, hogy a lakosztályt bővíteni kellett, és az időközben 12 éves (felemelt) korhatárra való tekintettel sok növendék felvételét vissza kellett utasítani. A puritán szellemű grófnő eszményképe tudott lenni növendékeinek. Velük hallgatta az előadásokat, együtt étkeztek, részt vett kirándulásaikon, sétáikon. Társaságba ritkán járt, igyekezett minden idejét növendékeivel tölteni, jóllehet a közvetlen pedagógiai felügyeletet Leövei Klára látta el. 



    Teleki Blanka intézetének tanárai között szerepelt a márciusi ifjak egyik vezére, Vasvári Pál is, így maga, a „különc grófnő“ is egyre közelebb került a reformkor legradikálisabb polgári irányzataihoz. Későbbi perének irataiból tudjuk, hogy a gyermek leánykáknak gyakran eljátszotta zongoráján a lengyel nép szabadságharcának akkoriban betiltott dalait, sőt a forradalom márciusi napjaiban többször közösen elszavalták Petőfi Sándor Nemzeti dalát (amelynek egy példányát minden bizonnyal Vasvári Pál juttatta el a nevelőintézetbe). Teleki Blanka honpolgár, Leövei Klára polgártársnővel közösen vezették a leánykákat a különböző népgyűlésekre, ahol a kisleányok büszkén vallották magukat Vasvári Pál tanítványainak. Hét leányka a „szabadság, egyenlőség, testvériség“ jegyében proklamációt írt a nők felszabadítása érdekében. Blanka pedig több cikkében nemcsak a női emancipáció mellett tett hitet, hanem azt is felvetette, hogy a nők akár az „univerzitások katedráin“ is helyt kaphatnának! Továbbá vad önkénynek nevezte a választójogi törvényt, amelynek szerinte csupán egy célja van, hogy a nőket életük végéig kiskorúnak tartsa. Úgy gondolta, hogy a nőnevelés nemcsak kézimunka- és zongoratanításból áll, a legfontosabb az, hogy a leányok megismerjék a haza történetét és irodalmát. Pest kiürítésekor, 1848 végén, a Teleki-intézet tanárai a honvédségbe jelentkeztek, a kisleányokat szüleik hazavitték, az első nőnevelő intézet bezárta kapuit (1848. dec. 31.). Teleki Blanka és Leövei Klára Debrecenbe követte a kormányt, később egy ideig Nagyváradon tartózkodtak, ahol mindketten részt vettek a Vasvári Pál által szervezett Rákóczi-szabadcsapat zászlóavatási ünnepségén (1849. ápr. 27.); utóbb Szegedre menekültek, pénzzel és élelemmel segítették a sebesült honvédeket.

     

    Az összeomlás után Pálfalvára (= Szatmárpálfalva), az egyik Teleki-kúriára vonult vissza. A település szinte megközelíthetetlen volt, ezért az üldözöttek nagy számban menekültek ide. Teleki Blanka mindenkit befogadott (az intézet két oktatója Bereczki Máté és Ocsvai Ferenc is itt talált menedéket). Teleki Blanka valóságos kis ellenálló központot szervezett: tiltott könyveket szerzett be és terjesztett, illegális forradalmi nyomtatványok kiadását támogatta, amelyek közül némelyikbe maga is írt és további harcra buzdított. Gyűjtötte a forradalom beszédeit, leveleit, újságcikkeit, ereklyéit, egyéb emlékeit. Erdélyi Erzsi és Leövei Klára gyakran meglátogatták, sőt Leövei Klára Máramarosszigeten, majd Szlatinán is hasonló „ellenállási szigetet” szervezett. – Teleki Emma Párizsból csomagot küldött testvérének, amelyben egy összeállítás is volt a magyarországi szabadságharc eseményeiről (a csomagot 1850. márc. 31-én adta fel, ápr. 1-jén már a császári titkosrendőrségen volt). A bécsi rendőrség több mint egy évig figyelte a Teleki Blanka körül szerveződő ellenállók kicsiny csoportját, s miután elegendő adatot összegyűjtöttek ellenük Teleki Blankát, Leövei Klárával és volt tanítványával, Erdélyi Erzsivel Nagyváradon letartóztatták (1851. máj. 13-án; okt. 5-ig a helyi börtönben raboskodott.) Nemsokára átszállították a pesti Újépületbe és haditörvényszék elé állították (1851. okt. 5.–1853. júl. 20.). A két nevelő ellen szervezkedésre szóló bizonyítékokat nem találtak, legsúlyosabb vétkük az volt, hogy növendékeiket forradalmi szellemben nevelték, illetve forradalmi tartalmú írásműveket terjesztettek. A felsorolt vétségek alapján Teleki Blankát 10 évi, Leövei Klárát 5 évi, Erdélyi Erzsit 13 hónapi börtönbüntetésre ítélték.

     

    A börtönben, kezdetben emberségesen bántak a női foglyokkal, ez azonban csak három hónapig tartott. A jóindulatú Nehiba József ezredes váratlan halála után utódja, Kämpf százados Teleki Blankát minden könyvétől, író- és rajzolóeszközeitől megfosztotta. Megtiltotta továbbá a foglyoknak járó kétórányi szabad levegőn való tartózkodást, különválasztották őt Leövei Klárától is, a hírhedt kufsteini Császártorony (= Kaiserturm) sötét és nyirkos zárkáiba csukták. A gyötrelmek hatására Teleki Blanka egészségi állapota súlyosan megrendült, s már többé nem épült fel: jóllehet fogva tartásának utolsó szakaszában ismét jobb elhelyezést kapott (1856-ban közönséges bűnözők kerültek Kufsteinba, ezért a politikai rabokat átszállították Laibachba, a mai Ljubljanába). Miután Erzsébet királynénak újabb gyermeke született (Gizella, 1856. júl. 12-én), a politikai foglyok túlnyomó része egy éven belül, császári amnesztiával szabadult. A nagy beteg Teleki Blanka előtt pontosan hat évvel letartóztatása után, 1857. május 13-án nyílt meg a börtönkapu. A lelkileg meggyötört grófnőt még így is veszélyesnek ítélték: leveleiben állandó megfigyeléséről panaszkodott. Húga, Emma, ekkor férjével Párizsban élt, Blanka őt látogatta meg, amikor 1862 októberében súlyosan megbetegedett, s nemsokára meghalt. Temetésén nagyszámban részt vett a magyarországi politikai emigráció, sírjánál Irányi Dániel mondott búcsúbeszédet. 

    Emlékezet

    Emlékét számos oktatási intézmény őrzi: róla nevezték el – többek között – a székesfehérvári és budapesti Teleki Blanka Gimnáziumot, a budapesti Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskolát, a füzesabonyi Teleki Blanka ÁltalánosIskolát és a szegedi Teleki Blanka Kollégiumot. A Párizsi Magyar Intézet egykori lakóhelyén (Vaugirard utca 37.) emléktáblát helyezett el (2006. okt. 11-én). A budapesti (XIV. kerület Ajtósi Dürer sor 37.) Teleki Blanka Gimnázium második emeleti folyosóján bronz mellszobra látható (Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, 1958). Szintén Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása látható a szegedi Teleki Blanka Kollégium főbejárati előcsarnokában (gipsz, felavatva: 1971. ápr. 24.). A budapesti (IX. kerület Mester utca 23.) Teleki Blanka Szakközépiskola előtt áll egyetlen köztéri egészalakos szobra (mészkő, Papp Lajos alkotása: 1996). Székesfehérvárott két mellszobra is van: a Teleki Blanka Gimnázium kertjében lévő mészkő szobor Petik Ferenc (1966), a gimnázium épületében lévő márvány szobor Kocsi Balázs munkája (2003). Legutóbb Zánkán, a Gyermek és Ifjúsági Centrum előtt leplezték le mészkő mellszobrát (Cséri Lajos alkotása Teleki Blanka saját műve[!] alapján, 2010). Emlékét őrzi a Teleki Blanka-díj (azon pedagógusok számára, akik kiemelkedő eredményeket értek el a halmozottan hátrányos gyermekek segítésében, 2008-tól). A plakett szintén Cséry Lajos alkotása. Nevét vette fel továbbá a Teleki Blanka Hölgyklub is, amelyik már 1981 óta küzd azért, hogy hazakerüljenek hamvai.

     

    Teleki Blanka munkásságával először a családtagok foglalkoztak: első életrajzírója De Gerando Antónia, De Gerando Ágoston leánya volt, aki maga is gyűjtötte a magyar nőnevelés emlékeit. Mivel Teleki Blanka emlékezete szorosan kötődött az 1848–1849-es foradalom és szabadságharc emlékezetéhez bátorságáról, hősiességéről számos népszerű szépirodalmi alkotás született, amelyek közül Sz. Solymos Bea, Lestyán Sándor és Kertész Erzsébet életrajzi regényei a legismertebbek. Különösen sokat foglalkozott Teleki Blanka személyével Kertész Erzsébet, a 19. századi magyarországi női sorsok egyik legtájékozottabb írója. Regényét többször is átdolgozta, újabb változatokban jelentette meg. Teleki Blanka pedagógiai munkásságának kutatói közül Orosz Lajos és mindenek előtt Hornyák Mária emelkedik ki. 

    Irodalom

    Irod.: P. Szathmáry Károly: Gr. T. B. életrajza. Írta P. Sz. K., Leövei Klára naplójegyzetei nyomán. (Bp., 1886)
    De Gerando Antónia: Gróf T. B. élete. (Bp., 1892)
    Belohorszkyné Argalás Sári: T. B. grófnő és nevelés eszményei. (Szabolcsi Szemle, 1936)
    A magyar nőnevelés úttörői. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta Orosz Lajos. (Bp., 1962)
    Orosz Lajos: T. B. pedagógiai munkássága. – Orosz Lajos: Nőnevelési reformtörekvések Magyarországon. 1777–1849. (Pedagógiai Szemle, 1962)
    T. B. és köre. Karacs Teréz, T. B. és Leövei Klára. Vál., az előszót írta Sáfrán Györgyi. (Magyar századok. Bp., 1963)
    Saád Andor: T. B. kufsteini várfogsága és szobor önportréi. (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1971)
    Bajomi Lázár Endre: T. B. sírja. (Magyar Hírek, 1977. máj. 1.)
    T. B. és köre. Antológia. Vál., a bevezetést írta Sáfrán Györgyi. (Téka. Bukarest 1979)
    Hornyák Mária: T. B. alakja az irodalomban. (Fejér Megyei Könyvtáros, 1981)
    Bajomi Lázár Endre: Az ellenálló T. B. (Magyar Nemzet, 1981. aug. 19.)
    Lukács Tibor: T. B. és Leövei Klára várfogságáról. Egy büntetőjogász szemével. (Pedagógiai Szemle, 1985)
    Mészáros István: Emlékezés T. B.-ra. (Köznevelés, 1987. 34.)
    Hornyák Mária: T. B. szatmárpálfalvi „műhelye“. 1849–1851. (Szatmáriak az 1848–1849-es szabadságharcban. Szerk. Kónya László. Szatmárnémeti, 1999)
    Kereszty Orsolya: Az 1848-as forradalom sajtója a nőkérdésről. (Magyar Könyvszemle, 1999)
    Ratzky Rita: T. B. (A márciusi ifjak nemzedéke. Szerk. Körmöczi Katalin. Bp., 2000)
    Hornyák Mária: Brunszvik Teréz „szellemi gyermeke“. T. B. (Őrláng Füzetek 13. Martonvásár, 2001; 2. bőv. és jav. kiad. 2012)
    Hornyák Mária: T. B. és a sajtó. (Magyar Könyvszemle, 2002)
    Hornyák Mária: A martonvásári Brunszvikok leszármazottja: T. B. (Martonvásár [folyóirat], 2002)
    Borbíró Fanni: Történelmi lecke lányoknak. T. B. mitikus alakja a nemzet emlékezetében. (Társadalmi nemek képe és emlékezete Magyarországon a 19–20. században. Szerk. Pető Andrea. Bp., 2003)
    Hornyák Mária: „Hogy eszmémnek létet adjak.“ T. B. és leánynevelő intézete. 1–2. (Taní-tani, 2003)
    Estók János–Szerencsés Károly: Híres nők a magyar történelemben. (Bp., 2007)
    Messik Miklós: T. B. elítélésének emlékezete. (Honismeret, 2008)
    Hornyák Mária: Teleki Blanka édesanyja. Brunszvik Karolina. (Martonvásár [folyóirat], 2010).

     

    Szépirodalom: Gáspár Ármin: T. B. grófnő Golgothája. Történelmi képek a szabadságharcból. (Bp., 1934)
    Solymos Bea, Sz.: Kufsteini rózsák. Gr. T. B. élete. T. B. eredeti rajzaival és egykorú képekkel. (Bp., 1944)
    Lestyán Sándor: T. B. (Hazáért és szabadságért. Bp., 1951)
    Kertész Erzsébet: T. B. Életrajzi regény. Keserű Ilona rajzaival. (Csíkos Könyvek. Bp., 1966; 2. kiad. 1978; 3. kiad. 1983; Kertész Erzsébet könyvei. 4. kiad. 2010)
    Kertész Erzsébet: Úttörő asszonyok. Életrajzi elbeszélések. (Bp., 1979)
    Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni. T. B. életrajzi regénye. (Pécs, 1998). 

    Megjegyzések

    1. Teleki Blanka anyakönyvi adatai szerint 1806. júl. 5-én született. Újabb kutatások alapján azonban kiderült, hogy ez a keresztelés dátuma. Valójában 1806. júl. 3-a a helyes születési adat!

    2. Teleki Miksa, Blanka testvére 1872. jún. 22-én hunyt el. Lexikonok téves halálozási adata: 1865. jan. 15. 1865. jan. 15-e második házasságkötésének napja! Halálhíre megjelent: Vasárnapi Ujság, 1872. jún. 30.

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2019

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (14), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (70), egyházi író (21), egyháztörténész (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (27), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (62), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (933), irodalomtörténész (272), jezsuita szerzetes (11), jogász (308), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (173), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (179), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (95), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (84), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu