Iskola

Budapesten éretts., majd Kereskedelmi Akadémiát végzett. 

Életút

Családja üzletében dolgozott, majd a Kaufmann Lajos női konfekció RT ügyvezető igazgatója. Az Est-lapok, a Sporthírlap, Az Ujság munkatársa, egyúttal több külföldi sportlap magyarországi tudósítója (1920–1939); közben a párizsi olimpiai játékok kiküldött tudósítója (1924). A II. világháború után a Szabad Száj c. szatirikus hetilap szerkesztője (1945–1949). A Pódium Kabaré és a Vidám Varieté (1945), a Sörkabaré, ill. a Fővárosi Operettszínház (1946), a Magyar Színház varietéműsorai (1947), a Kamara Varieté (1950), a Kisvarieté (1951-től), a Budapest Varieté (1959) és a Vidám Színpad állandó szerzője (1963–1964). A Füles alapító munkatársa (1957–1966). 

Első humoreszkje 1915-ben jelent meg, valójában azonban tehetsége csak a II. világháború után bontakozhatott ki. Sajátos írásai, kesernyés humoreszkjei különleges helyet vívtak ki a magyar kabaré történetében. Salamon Bélának, Mezey Máriának kuplékat, Neményi Lilinek dalszövegeket, Latabár Árpádnak kabaréjeleneteket írt. Latabár Árpád (1903–1961), a számára írt jelenettel, A cédulás emberrel (= a gyári portás látványosan nem tudja kiolvasni az új munkaerő, Hlusztviszsják Gotthárd nevét!) évekig állandó műsorszám volt a pódiumszínpadokon. Ez van… c. híres, a Vidám Színpadon előadott sorozata könyv alakban is megjelent. Írásai általában az ún. rokonizmussal (az általa kitalált szó a protekciót és az ezzel összefüggő korrupciót), a bürokráciával, a közlekedés szervezetlenségével foglalkoztak. Kitalálta a BETEG-et, vagyis a Bürokrácia Ellenes Tevékenységet Ellenőrző Gárdát. A Népszavában állandó heti rovata volt szintén Ez van… címmel, két nappal halála előtt megírta saját nekrológját, elbúcsúzván az olvasóktól Ez volt címmel. Humoreszkjei elsősorban a Ludas Matyiban jelentek meg, jelenetei rendszeresen szerepeltek a rádiókabaré adásaiban. Írásai többsége Rex álnéven jelent meg.