Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fülep Lajos emlékezete
    Széchenyi István, sárvári és felső-vidéki gr.
    Széchenyi István emlékezete 1.
    Széchenyi István emlékezete 3.
    Széchenyi István emlékezete 4.

    Juhász Géza

    költő, irodalomtörténész, politikus

    Juhász Sándor Géza


    Született: 1894. december 20. Debrecen
    Meghalt: 1968. július 13. Debrecen
    Temetés: 1968. július 19. Debrecen
    Temetési hely: Köztemető

    Család

    Debreceni református családból származott. Sz: Juhász Gábor (1866–) MÁV-főkalauz, Salánki Rózsa (1871–). Testvére: Juhász Gábor (1898–1976) kecskeméti tanácsi tisztviselő és Juhász Gyula (1900–1971) gazdatiszt, megyei főállatorvos. F: 1923-tól Gulyás Margit (1901–1986), Gulyás Pál (1899–1944) író, költő húga. Leánya: Juhász Izabella (1923–1979) könyvtáros és Juhász Edit (1931–1964).

    Iskola

    A Debreceni Református Kollégiumban éretts. (1913), a debreceni (1913–1914) és a budapesti tudományegyetemen tanult (1914–1922); közben az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, francia hadifogságban volt (1914–1919). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen magyar–német szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1922), az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

    Életút

    A debreceni felsőkereskedelmi iskola (1923–1939), a debreceni Dóczy Református Leánygimnázium r. tanára (1939–1944), tankerületi igazgató (1945). A debreceni Tiszántúl c. napilap munkatársa (1941–1942), a II. világháború utáni első szépirodalmi c. folyóirat, a Magyarok szerkesztője (1945). A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Tanszék ny. r. tanára (1945–1952), egy. tanára (1952–1964) és a Tanszék vezetője (1945–1964).



    A Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Nemzeti Radikális Párt (1930?–1938), az FKgP tagja (1938–1945, kizárták: 1945. máj.), a Nemzeti Parasztpárt (NPP) tagja (1945. szept.-étől). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, egyúttal a képviselő-választások megszervezője és lebonyolítója Miskolcon, Diósgyőrött, Egerben és Gyöngyösön (1945).



    Pályáját költőként kezdte: már gimnazistaként írt verseket, amelyeket a Debrecen történetében fontos szerepet játszott Dienes-házban (Simonyi út 2.) elő is adott. Diákévei meghatározó, életre szóló barátságai is itt köttettek Dienes Barnához (1895–1950), Dienes Katóhoz (1900–1979) és az első verseit szintén itt bemutató Szabó Lőrinchez (1900–1957). Középiskolai tanulmányainak befejezése után Debrecenben kezdte el az egyetemet, majd mindössze egy hónapig volt Budapesten bölcsészhallgató: behívták katonának. Végigküzdötte az I. világháborút, négyesztendei frontszolgálat és hadifogság után tért vissza Debrecenbe (1919-ben; noteszekbe jegyezgetett versei Háború címmel jelentek meg, 1937-ben).

     

    Debrecenben tkp. újrakezdte tanulmányait, megismerkedett a néhány évvel fiatalabb Gulyás Pállal, állandó látogatója lett a Hajó utca 8. szám alatti Gulyás-háznak, amely idővel a város szellemi életének jelentékeny irodalmi és közéleti központjává vált (1920-tól). Első verses kötete Gulyás Pállal közösen jelent meg (Testvér gályák, 1923), ugyanebben az évben, Szeptember végén c. Petőfi-drámája elnyerte a pozsonyi Toldy Kör pályadíját, valamint szerkesztője lett a Viharban címmel megjelent fiatal debreceni költőket bemutató antológiának. Verseire Kardos Albert (1861–1945) és Oláh Gábor (1881–1942) figyelt fel, az ő biztatásukra műfordítással is megpróbálkozott, majd részt vett a Napkelet verspályázatán (Gulyás Pállal megosztott első díjat vehetett át, 1928-ban). Irodalomszervezői tevékenysége a debreceni Ady Társasághoz kötődik. A Társaság kezdetben a Nyugatból tartott felolvasó esteket, majd vezető szerepet játszott a népi írók különböző csoportjainak mozgalommá válásában.

     

    Juhász Géza élete végéig igen sok verset, elbeszélést és néhány színművet is írt, irodalomszervezői munkássága hatására figyelme kortárs irodalomtörténeti kérdések felé fordult. Sorra jelentette meg az új magyar irodalmat és írókat bemutató kisebb dolgozatait, nagyobb tanulmányait és műkritikáit, amelyek közül kiemelkedik a kisebb vihart kavart, francia nyelvű magyar irodalomtörténete (Littérature hongroises, 1930). Művei fontos irodalompolitikai események voltak, sokat tettek Ady Endre (1877–1919) lírai és Móricz Zsigmond (1879–1942) prózai munkásságának elismertetéséért, művészi vívmányaik továbbviteléért. Később részt vett a Válasz c. szépirodalmi és társadalompolitikai folyóirat elindításában (1934-től), s kiadta igen nagy jelentőségű szellemtörténeti szintézisét (A magyar szellem vándorútja, 1938). A népi írók balszárnyához tartozott, a II. világháborút megelőző években politikai pályát vállalt: Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) hatására belépett a Nemzeti Radikális Pártba, annak feloszlatása után követte a pártvezetőt a Független Kisgazda Pártba (1938-ban). Az 1940-es évektől egyre markánsabban támadta a szélsőjobboldalhoz kötődő ideológiákat, ennek szellemében szerkesztette a Tiszántúl c. napilapot (1941–1942), s jelentette meg a Népi írók c. tanulmányát (1943).

     

    Az ország német megszállása után letartóztatta a Gestapo, a szovjet csapatok gyors debreceni előrehaladása mentette meg az életét. Jelentős szerepet játszott az ország II. világháború utáni demokratikus újjáépítésében, tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd Juhász Nagy Sándor (1883–1946) halála után elvállalta a Debreceni Nemzeti Bizottság vezetését. Mivel az FKgP-n belül szembekerült a Vásáry-csoporttal, kizárták a pártból (1945. máj.), belépett a Nemzeti Parasztpártba (NPP, 1945. szept.). Az MTA az 1940-es évek végén bízta meg Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) műveinek kritikai kiadásával. Rövid politikai szerepvállalását élete utolsó, igen termékeny évtizedeiben felváltotta Csokonai-filológiai munkássága. Közzétette Csokonai ismeretlen műfordításait; első, magyar és latin nyelven írt zsengéit; alapvető jelentőségű tanulmányt írt verseléséről. Fő műve, tervezett Csokonai monográfiája kéziratban maradt.

    Emlékezet

    Debrecenben élt és tevékenykedett (szülőhelye: Csata utca, későbbi lakóhelye: Dóczi József utca 1.), tevékenysége is a városhoz kötődik. Debrecenben hunyt el, temetésén Baranyi Imre (1935–1968), az Alföld főszerkesztője búcsúztatta. A debreceni Nagyerdei Köztemetőben, díszsírhelyen nyugszik; sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban). Emlékét Debrecenben utca is őrzi. Hagyatékát leánya, Juhász Izabella gondozta, ő szerkesztette a tiszteletére kiadott Juhász Géza-emlékkönyvet (1975) és a posztumusz megjelent tanulmánykötetét (Csokonai-tanulmányok, 1977). Váratlan halála után özvegye, Gulyás Margit, Lévay Botonddal adta közre leveleit (Juhász Géza levelesládája, 1987).

    Elismertség

    A debreceni Ady Társaság alapító ügyvezető elnöke (1927. jún. 19.–1938) és újjászervezője (1945). A Magyar Írók Társasága tagja. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság debreceni szervezetének alapító tagja.

    Elismerés

    Munka Érdemrend (1955 és arany, 1964).

    Szerkesztés

    Az Új Írók c. könyvsorozat szerkesztője (Kardos Lászlóval, 1933–1934).

    Főbb művei

    F. m.: Vajda János „Alfréd regénye.” Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1921)
    Der Gross-Cophta, ein Freimaurerstück von Goethe. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1921)
    Testvér gályák. Gulyás Pál és J. G. versei. (Nyíregyháza, 1923)
    Babits Mihály. Tanulmány. (Kortársaink. Bp., 1928)
    Móricz Zsigmond. Tanulmány. (Kortársaink. Bp., 1928)
    Bevezetés az új magyar irodalomba. 1900–1928. (A Debreceni Szemle könyvei. 2. Bp.–Debrecen, 1928)
    Littérature hongroises. Panorame de le littérature hongroise contemporaine. Hankiss Jánossal. (1–4. kiad. Paris, 1930)
    Oláh Gábor legújabb versei. (Nyugat, 1930)
    Karinthy Frigyes versei. Nem mondhatom el senkinek. – Erdélyi József: Kökényvirág. – Reményik Sándor. (Napkelet, 1930)
    Kassák Lajos: Megnőttek és elindulnak. (Napkelet, 1932)
    Háború. Versek. Gáborjáni Szabó Kálmán fametszeteivel. (Új Írók. 14. Az Ady Társaság kiadványa. Debrecen, 1937)
    Illyés Gyula: Petőfi. (Válasz, 1937)
    A magyar szellem vándorútja. Monográfia. (Az Ady Társaság kiadványa. Debrecen, 1938; 2. kiad. 1942)
    Az égigérő fa. (Magyar farsang. Színdarabok műkedvelő társulatok számára. Bp., 1942)
    Népi írók. Kismonográfia. (Magyar Társadalomtudományi Könyvtár. 5–6. Bp., 1943)
    A magyar szellem hivatása. (Népi magyarság. I–II. köt. Bp., 1943)
    Szabó Lőrinc. Verselemzések. – Móricz Zsigmond nem naturalista. (Forrás, 1943)
    Móricz Zsigmond Debrecene. (M. Zs. ébresztése. Szerk. Darvas József. Bp., 1945)
    Csokonai ismeretlen fordításai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1953)
    Csokonai zsengéi. – Néhány megjegyzés a népi írók „vitájá”-hoz. (Irodalomtörténet, 1955)
    Magyar irodalom a reformkorban. Egy. jegyz. Barta Jánossal. (Bp., 1956)
    Moszkvai jegyzetek. Ortutay Gyulával. (Kortárs, 1957)
    Csokonai verselése. (Studia Litteraria, 1963)
    Papp Dániel irodalmi kísérletei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965)
    Csokonai latin zsengéi. J. Gulyás Margittal. 1–2. (Studia Litteraria, 1967)
    Csokonai-tanulmányok. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Juhász Izabella. (Bp., 1977)

    színműve: Az égigérő fa. (Bem.: debreceni Csokonai Színház, 1965. okt. 2.)

     

    írásai a Debreceni Szemlében: A prágai színek jelentősége. (1927)
    Vajda János. – Új irodalmunk és az európai áramlatok. – Az új magyar dráma és a siker. – Forma és világkép az új magyar regényben. – Az egyéniség az új magyar lírában. (1928)
    Oláh Gábor. (1929)
    Babits Mihály: Élet és irodalom. – Török Sophie: Asszony a karosszékben. Versek. (1930)
    Korunk lelke. Szellemtörténeti kísérlet. 1–3. (1932)
    Reményik Zsigmond vallásos lírája. (1934)
    Kosztolányi Dezső. (1937)
    Tamási Áron. (1939)

     

    írásai az Alföldben: A nép Debrecene. Debrecen felszabadulásának 10. évfordulójára. – Népi írók. – Gulyás Pál. (1954)
    Vörösmarty Mihály. – Oláh Gábor: Debreceni zendülők. Válogatott elbeszélések. (1956)
    Csokonai. – Irodalmunk újraindulása Debrecenben a felszabadulás után. – A művészi tükrözés. – Csepel és Debrecen. – Asztalos István. (1960)
    Kardos Albert. – Medgyessy-emlékek. – Csokonai Debrecene. (1961)
    Gergely Sándor: A tiltott út. – Vidék és irodalom. – Mikor vált Csokonai anekdotahőssé? (1962)
    Csokonai a kicsapatás után. – Csokonai dunántúli klasszicizmusa. (1963)
    Külvárosi felszabadulás. (1964)
    Csokonai „Forradalmi Káté”-ja. – Dienes László. (1965)
    A rengetegtől a bolyig. Tamási Áron halálára. – Bánk bán a mai színpadon. Katona József drámájáról. (1966)
    Az első magyar mű-népdal. Csokonai hagyatékából. – Móricz Rózsa Sándor-éve és Debrecen. – Révész Imre pályája. (1967)
    Csokonai állítólagos kecskeméti hetvenkét forintja. (1971)

     

    szerk.: Viharban. Debreceni fiatal költők antológiája. Szerk. is. Benyovszky Pállal. (Debrecen, 1923)
    Csokonai válogatott költeményei. Vál., szerk. (Magyar klasszikusok. Debrecen, 1941)
    Császár és közlegény. Prózai antológia. 1554–1942. Összeáll. J. G., ill. Fáy Dezső. (Nemzeti Könyvtár. 153–154. Bp., 1944)
    Csokonai Vitéz Mihály elegyes poétai munkái mellyeket mint debretzeni deák írt. 1789–1795. Szerk., sajtó alá rend. (Debrecen, 1955).

    Irodalom

    Irod.: Kardos László: Az új magyar irodalom története francia nyelven. Hankiss János és J. G. Littérature hongroises című művének bírálata. (Kritikai füzetek. 1. Debrecen, 1930)
    Kardos László: Háború. J. G. versei. (Nyugat, 1937)
    Nyugat Ábel: J. G.: Népi írók. (Vasi Szemle, 1944)
    Kardos Pál: J. G. hatvanéves. (Alföld, 1954)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    J. G. köszöntése. (Alföld, 1965)
    Halálhír. (Népszabadság, 1968. júl. 14.)
    Kardos László: Búcsú J. G.-tól. (Népszabadság, 1968. júl. 19.)
    Fáy Árpád: Búcsú J. G.-tól. (Élet és Irodalom, 1968. 29.)
    Kovács Kálmán: J. G. (Alföld, 1968)
    Balogh László: Búcsú J. G.-tól. (Kortárs, 1968)
    Kardos Pál: J. G. (Nagyvilág, 1968)
    Barta János: J. G. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968)
    J. G. (Studia Litteraria, 1969)
    J. G. 1894–1968. Bibliográfia. Szerk. Juhász Izabella. (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárainak munkái. Debrecen, 1971)
    Kertész László: J. G. sírkövére. Vers. (Alföld, 1971)
    J. G. Emlékkönyv. Sajtó alá rend., a bibliográfiát összeáll. Juhász Izabella. A kísérő tanulmányokat Bán Imre és Balogh László írta. (Debrecen, 1975)
    Juhász Béla: „Több volt, mint művei.” Jegyzetek a J. G. Emlékkönyv. ürügyén. (Alföld, 1975)
    Bán Imre: J. G.: Csokonai-tanulmányok. (Alföld, 1978)
    Vörös Imre: J. G.: Csokonai-tanulmányok. – Barla Gyula: J. G. Emlékkönyv. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1979)
    Lévay Botond: Levelek a múlandóság városába. Dokumentumok J. G. levelesládájából. (Napjaink, 1983)
    J. G. és a népi írók mozgalma. Németh László, Illyés Gyula, Szabó Pál és Kodolányi János levelei – Lévay Botond jegyzeteivel. (Alföld, 1985)
    J. G. levelesládája. Vál., sajtó alá rend. Juhász Gézáné és Lévay Botond. Az előszót Kardos László, az életrajzot Juhász Izabella írta. (Bp., 1987)
    Lévay Botond: A debreceni Ady Társaság vázlatos története néhány publikálatlan dokumentum alapján, 1944-ig; J. G. tevékenysége tükrében. (Óvóképző és Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleményei, 1991)
    V. I.–V. V.: J. Gy. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944–1945. Bp., 1994)
    Juhász Béla: Száz éve született J. G. (Alföld, 1994)
    Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. (Bp., 1996)
    Debreceni Attila: J. G. Csokonai-kutatásairól. (Debreceni Szemle, 1996)
    Juhász Béla: J. G. emlékezete. – Lévay Botond: A Panoráma-háború. (Debreceni Szemle, 1996)
    Pedagógusok arcképcsarnoka. Szerk. Ungvári János. (Debrecen, 2003)
    Bakó Endre: Évtizedekig egyszemélyes intézmény volt. J. G. pályaképe, halálának négy évtizedes évfordulóján. (Könyv és Könyvtár, 2008).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2014

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (675), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu