Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fülep Lajos emlékezete
    Széchenyi István, sárvári és felső-vidéki gr.
    Széchenyi István emlékezete 1.
    Széchenyi István emlékezete 3.
    Széchenyi István emlékezete 4.

    Jankovich Ferenc

    költő, író, műfordító


    Született: 1907. november 29. Székesfehérvár
    Meghalt: 1971. március 9. Budapest

    Iskola

    Elemi iskoláit Sárpentelén végezte, Székesfehérvárott éretts. (1927), egyúttal kőműves apja mellett kitanulta a kőműves és gipszöntő szakmát is. A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–francia szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1931), állami ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on tanult tovább (Gombocz Zoltán ajánlására, az École Normale Supérieure növendékeként, 1931–1933), hazatérése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének tanszakán két évet végzett (1933–1935).

    Életút

    A párizsi École des Langues Orientales magyar tanszékének asszisztense (Aurélien Sauvageot mellett, 1931–1933) és a Propagation des Langues Étrangeres-ban a kezdők magyar nyelvtanfolyamának vezetője (1932–1933). Az érdi első magyar népfőiskolán az irodalom, a történelem és a zene tanára, egyúttal a Magyar Dal c. lap szerkesztője (Kodály Zoltánnal és Vásárhelyi Zoltánnal, 1936–1942). A II. világháború után a Magyar Országos Tudósító, majd a Magyar Távirati Iroda (MTI) munkatársa (1945–1950); közben a Szabad Szó kulturális rovatának külső munkatársa is (1945–1949), Soós Lászlóval, Magvető címmel élő folyóiratot szerkesztett, ezzel járta az országot (1949–1951?). Szabadfoglalkozású író (1950-es évektől).



    Pályafutását költőként kezdte, első verseskötete, a Kenyérszegés Párizsban jelent meg (1932-ben). Korai verseinek témája a szelíd hangulatokat idéző dunántúli táj és az életképekben gazdag, idillikus szerelem. Párizsból hazatérve, a franciás műveltségű, tehetséges bölcsész-költőt szívesen fogadta az urbánus Nyugat és a népi írókhoz kötődő Válasz köre is: versein ezért kimutatható a modern francia költészet és a magyar népdal hatása. Zenei érdeklődése mindvégig elkísérte, életútját egy váratlan fordulattal meg is szakította: beiratkozott a Zeneakadémiára, néhány évig komolyan készült az operaénekesi karrierre. Versesköteteinek váratlan sikere miatt feladta álmait, a magyar zenei kultúra változásaira azonban továbbra is érzékenyen reagált. Kritikái, beszámolói rendszeresen helyet kaptak a – részben általa is szerkesztett – Magyar Dal c. folyóiratban, fontos feladatokat vállalt a kórusmozgalomban, valamint zenetörténetet és -elméletet (is) előadott különböző népfőiskolákon, a rádióban és más ismeretterjesztő műsorokban. A fasizálódó országban művei egyre komorabbakká váltak, idealisztikus tájképeit felváltották a korabeli Magyarország vidéki szegénységét és kilátástalanságát plasztikusan ábrázoló költemények, azaz egyre inkább a népi írók mozgalma felé tolódott, valójában azonban soha sem csatlakozott hozzájuk (viszont baráti kapcsolatban volt Féja Gézával és Németh Lászlóval). Ekkor született legismertebb verse, a Szántód partjainál (megjelent a Válaszban, 1938-ban és a Viharhoz c. kötetében, 1939; később ezért a művéért Kossuth-díjat kapott, 1956-ban!). 1945 előtt kevés prózát írt, első regénye, a Téli szivárvány (1942) viszont igen nagy visszhangot váltott ki. A mű Székesfehérvárott, a helyi Széna téri szegénynegyed zárt világában játszódik. A regény az egyik főszereplő monológja, egy kamaszodó fiú jellemrajza, a gyermeki lélek eltorzulása a háborús viszonyok között, egyúttal egy közösség szociológiai és mélylélektani feltárása is. Jóllehet a történet az I. világháború utáni helyzetet elemzi, ám nem nehéz analógiát felfedezni az újabb világégés és az egy nemzedékkel korábbi kegyetlenségek tárgyilagos leírása között. Jankovich nagy művét Jean Cocteau (1889–1963) Vásott kölykök (1929) c. klasszikus regénye ihlette, de meglepő hasonlóságok fedezhetők fel Ödön von Horváth (1901–1938) antifasiszta kisregényeivel is (elsősorban az Istentelen ifjúsággal, [1937]).



    A II. világháború után jelentős szerepet vállalt a népi kollégiumi mozgalom megszervezésében, ő írta – egy csángó népdal dallamára – a NÉKOSZ-mozgalom népszerű indulójának szövegét (Sej, a mi lobogónkat, 1945; megzenésítették: 1947). Költészete, az általa is vállalt és hitt új világ építése miatt, valóságos ódai szárnyalásokat kapott. Verseit őszinte meggyőződés, a felszabadulás iránt érzett öröm és felelősség hatotta át, a sematikus verseket azonban kerülte, viszont közérthetőségre és zeneiségre törekedett. Második regénye a Bűn és bocsánat (1957) tíz évig nem jelenhetett meg. A cím nem véletlenül utal Dosztojevszkij (1821–1881) nagyregényére (Bűn és bűnhődés), a szerző tkp. a szocializmus lélektani elemzésére vállalkozott. A mű főhőse, a népből kiemelkedő művész, Madár Antal. Az 1930-as években a korabeli hatalom is felfigyel az őstehetségre, s ahogy Madár egyre feljebb emelkedik az ismertség grádicsain, újabb és újabb megalkuvásokra kényszerül, elvtelenül alkalmazkodik azokhoz, akik kiemelték őt környezetéből, elárulja társait és hűtlenné válik osztályához, de a legnagyobb bűnt azzal követi el, hogy az emberi és a művészi igazságot is meggyalázza. A főhős emberi fejlődésének sorsszerűségével Jankovich Ferenc a szocializmus korlátait és a népi írók felelősségét is felemlegette; nem véletlen, hogy a népi írók mozgalmához tartozó barátai, magát Jankovichot tartották „árulónak”, ám ez a lélektani regény a hatalom számára is kellemetlen volt. A kéziratban ismertté vált mű kiadását megakadályozták, sőt a végül 1956 után megjelent regényt a kritika rendkívül kedvezőtlenül fogadta. A művel kapcsolatos hercehurca elkeserítette Jankovichot, pályáján törést okozott a kudarc. A regény konfliktusainak ábrázolása viszont nemsokára jelentős hatást gyakorolt az 1960-as években jelentkező új írói generáció (pl. Sarkadi Imre, Somogyi Tóth Sándor) munkásságára. Társadalmi regényt többet már nem írt, érdeklődése a romantikus magyar múlt a 15–17. századi Magyarország történeti hagyományai felé fordult. Két történelmi regénytrilógiát írt: a Dunántúli végeken (1951–1960) a 16–17. századi törökellenes végvári harcok hőseit állította középpontba. Az I. kötet Thury György vitézségének (Hulló csillagok, 1951), a II. kötet (A tél fiai, 1953) Huszár Péter és Irtó János „népi hősiességének”, a III. kötet (Hídégetés, 1960) Zrínyi Miklós bátorságának adózott. Világverő Mátyás király c. újabb trilógiája (1963–1968) néhány generációval korábban játszódott, s több „vitéz” főhős helyett csak eggyel, Hunyadi Mátyással foglalkozott. A romantikus kalandok és a magyar vitézség helyett itt Jankovich elsősorban a nagy formátumú európai uralkodó intellektuális képét, szövevényes diplomáciai manővereit, a hatalomgyakorlás intrikáit villantotta fel. A király magánélete szereplőire – többek között – Boroszlói Borbálára, Corvin János anyjára és Beatrix királynéra koncentrált; ezekkel a bonyolult személyes kapcsolatokkal magyarázta Mátyás tragédiáját és azt, hogy a legnépszerűbb uralkodó sikeres politikája, váratlan halála után, nem talált követőkre. A Mátyás regénytrilógia a modern történelmi regény magyarországi hagyományainak méltó követője, jellemrajzai, a részletekig pontos korhű leírásai leginkább Laczkó Géza (1884–1953) posztumusz megjelent nagyregényével mutatnak rokonságot (Rákóczi, 1955). Pályafutásának végén lírájában a gondolati költészet felé közeledett, az emberi lét nagy kérdései foglalkoztatták. Szonett-sorozatban keresett választ a hétköznapok tapasztalatai során felvetődött kérdésekre (Idők szálltán, 1968). Késői versei a magyar líra kimagasló formai tudásról tanúskodó alkotásai. Önéletrajzi írásaiban (Csepp a tengerben, 1956 és 1970) történetfilozófiai bölcsességekkel, nem egyszer lemondó keserűséggel számolt be emlékeiről. Ifjúsági elbeszéléseket és regényeket, mesejátékokat és népszerű gyermekverseket is írt. A népfőiskolai irodalmi előadásait is kötetbe gyűjtötte (Iránytű a magyar irodalomban, 1942 és 1947). Műfordítóként elsősorban klasszikus és kortárs francia irodalmat tolmácsolt, amelyek közül kiemelkedik Romain Rolland (1866–1944) Colas Breugnon c. műve (1950) és Molière komédiái (Tartuffe, 1943 és Az embergyűlölő, 1948).

    Emlékezet

    Budapesten élt és tevékenykedett, lakóházát (Krisztinaváros, I. kerület Mátray utca 9.) emléktáblával jelölték meg (1987-ben). Szőlője és háza Badacsonytördemicen (Veszprém megye) volt, az 1950-es évektől haláláig a nyarakat rendszeresen itt töltötte. A Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Összegyűjtött versei két kötetben jelentek meg (Napkergető, 1971 és Holdnéző, 1973). Nyolcvanadik születésnapjára Kiss Tamás gondozásában adták ki válogatott verseit (A nyugtalanság éneke címmel, 1987).

    Elismertség

    A Vörösmarty Irodalmi és Művészeti Társaság (1938-tól) és a pécsi Janus Pannonius Társaság alapító tagja (1941-től).

    Elismerés

    Munka Érdemrend (arany, 1967).

     

    Baumgarten-díj (1939 és 1943), József Attila-díj (1955), Kossuth-díj (a Szántód partjainál c. verseskötetéért és újabb költeményeiért, 1956).

    Szerkesztés

    A Kortárs c. irodalmi lap munkatársa (1958-tól). Versei és kisebb írásai – többek között – a Debreceni Szemlében (1932), a Korunk Szavában (1935), a Nyugatban (1936–1941), a Válaszban (1937–1938), a Kelet Népében (1938–1942), a La nouvelle revue de Hongrie-ban (1940), a Magyar Csillagban (1941-től), A Hídban (1941–1943), a Magyar Nemzetben (1942–1944), a Vigiliában (1943), a Nagyvilágban (1947), a Szabad Szóban (1948–1950), a Táncművészetben (1952), az Új Hangban (1953–1955), a Somogyi Néplapban (1954), az Irodalmi Újságban (1954–1956), a Csillagban (1955), a Fehérvár c. lapban (1955), a Magyar Nyelvőrben (1956), a Színház- és Filmművészetben (1956), az Élet és Irodalomban (1957–1958) és a Veszprémi Szemlében (1958) jelentek meg.

    Főbb művei

    F. m.: A magyar gyermek karácsonyi képeskönyve. Írta Feri bácsi néven. Győry Miklós képeivel. A bevezetést Héjj Erzsébet írta. (Pécs, 1932)
    Kenyérszegés. J. F. versei. (Páris, 1932)
    Barangoló. Versek. (A Nyugat kiadása. Bp., 1937)
    A viharhoz. Versek. (Bp., 1939)
    A kassai országos dalosünnep. Beszámoló. (Bp., 1939)
    Elégia. Versek. A költő arcképe a borítón Szabó Vladimir műve. (Bolyai Könyvek. Bp., 1941)
    Iránytű a magyar irodalomban. I–II. köt. (Turul Népkönyvtár. 1–2. Bp., 1942; 2. kiad. 1947)
    Téli szivárvány. Regény. (Bp., 1942 [1943]; 2. kiad. 1959)
    A lilaszemű hölgy. Regény. (Pepita Regények. Bp., 1943)
    J. F. válogatott versei. Vál., a bevezetést írta Baránszky-Jób László. (Pegazus füzetek. 2. Bp., 1944)
    A bűvös hegy. Mesejáték. (Bp., 1946)
    Galamb-röptében. Új versek. 1939–1948. (Bp., 1948)
    Hulló csillagok. Regény. A Dunántúli végeken c. trilógia 1. kötete. (Bp., 1951)
    Rügyfakasztó Benedek. Mesejáték. Ill. Győry Miklós. 4 táblával. (1–2. kiad. Bp., 1952; új kiad. 1984)
    A tél fiai. Regény. A Dunántúli végeken c. trilógia 2. kötete. (Bp., 1953)
    Huszárok a tengeren. Ifjúsági elbeszélések. Győry Miklós rajzaival. (Bp., 1954)
    Szántód partjainál. Vál. és új versek. – Rontó-Bontó kalandjai. Bohózat. (Bp., 1954)
    Aranypróbás legény. Drámai mesejáték 4 felvonásban. (Bp., 1954)
    Asszony a szapulóban. Népi bábjáték. (Bábszínpad. 19. Bp., 1955)
    A fény virágai. Versek. – Aranypróbás legény. Mesejáték. 1 táblával. (Bp., 1956)
    Szalmapapucs. Gyermekversek. Ill. Győry Miklós és Repcze János. (Bp., 1956)
    Csepp a tengerben. Regény és korrajz. (Bp., 1956; 2. jav. kiad. 1970)
    Bűn és bocsánat. Regény. (Bp., 1957)
    A bűvös hegy. Drámai játékok. (Bp., 1957)
    J. F. összegyűjtött versei. (Bp., 1959)
    Hídégetés. Regény. A Dunántúli végeken c. trilógia 3. kötete. (Bp., 1960)
    Napravárók. Versek. (Bp., 1960)
    Villő. Mese. Würtz Ádám rajzaival. (Bp., 1960)
    Egy udvarházi est. Ifjúsági elbeszélések. Würtz Ádám rajzaival. (Bp., 1961)
    Tavaszidéző. Versek. 1959–1961. (Bp., 1962)
    Szalmapapucs. Gyermekversek. Lukáts Kató rajzaival. (2. átd. kiad. Bp., 1962)
    A világverő. Történelmi regény. A világverő Mátyás király c. trilógia 1. kötete. (Bp., 1963; 2. kiad. 1969)
    Hulló csillagok. Regény. A Dunántúli végeken c. trilógia 1. kötete két kötetben. Az utószót Illés Jenő írta. Győry Miklós rajzaival. (Olcsó Könyvtár. 1964. 8–9. Bp., 1964)
    A tél fiai. Regény. A Dunántúli végeken c. trilógia 2. kötete két kötetben. Az utószót Győri János írta. Győry Miklós rajzaival. (Olcsó Könyvtár. 1965. 4–5. Bp., 1965)
    A budai napkirály. Történelmi regény. A világverő Mátyás király c. trilógia 2. kötete. (Bp., 1965)
    Hídégetés. Regény. A Dunántúli végeken c. trilógia 3. kötete két kötetben. Az utószót Horváth Zsigmond írta. Győry Miklós rajzaival. (Olcsó Könyvtár. 1966. 19–20. Bp., 1966)
    Parázs. Versek. 1962–1965. (Bp., 1966)
    A magam emberségéből. Önéletrajzi regény. A fényképfelvételeket Vámos László készítette. (Kozmosz Könyvek. Bp., 1967)
    A fáklya kilobbant. Történelmi regény. A világverő Mátyás király c. trilógia 3. kötete. (Bp., 1968)
    Idők szálltán. Versek. 1 táblával. (Bp., 1968)
    Csillagfényben. Versek. 1 táblával. (Bp., 1970)
    Napkergető. Összegyűjtött versek. 1926–1949. 1 táblával. (Bp., 1971)
    Világverő Mátyás király. I–III. köt. Történelmi regény. (Bp., 1971; 4. kiad. 1978; 5. kiad. 1982; 6. kiad. 2003)
    Holdnéző. Összegyűjtött versek. 1950–1971. 1 táblával. (Bp., 1973)
    Tyukodi pajtás. Történelmi regény. Würtz Ádám rajzaival. (Bp., 1973)
    Dunántúli végeken. Történelmi regény. I–III. köt. (4. kiad. Bp., 1980)
    Rügyfakasztó Benedek. Mese. Ill. Engel Tevan István. (Új kiad. Bp., 1984)
    A nyugtalanság éneke. Vál. versek. Megjelent a költő 80. születésnapjára. Vál., sajtó alá rend., a bevezető írta Kiss Tamás. 1 táblával. (Bp., 1987)
    A magyar gyermek karácsonyi képeskönyve. Írta Feri bácsi néven. Hasonmás kiad. (Bp., 2007)
    Magam megyek a kékbe. Vál. versek. Vál., szerk. Román Károly. (A Vörösmarty Társaság kiadványa. Székesfehérvár, 2007)

     

    kisebb írásai: A párizsi École Normale Supérieure és a budapesti Eötvös Loránd Collegium. (Debreceni Szemle, 1933)
    Daloséletünk problémái. (Magyar Szemle, 1937)
    Kóruskultúránk fejlődése. (Éneklő Nép, 1949)
    Megjegyzések A magyar nyelv kéziszótárának szemelvényeihez. Hadrovics Lászlóval. (Magyar Nyelvőr, 1956)
    Kiskomár. Regényrészlet. – Fodor József arcképéhez. (Kortárs, 1958)
    Gondolatok a moszkvai írókongresszus után. (Kortárs, 1959)
    Bakó József. (Kortárs, 1962)
    Életem. Részletek. (Kortárs, 1966)
    Kodály arca. (Kortárs, 1967)

     

    szerk.: Forr a világ. A magyar költészet olvasókönyve. Összeáll. J. F. Fáy Dezső rajzaival. (Nemzeti Könyvtár. 109–110. Bp., 1943)
    Legszebb versek könyve. Vál. Komlós Aladárral, Rubin Péterrel. (A Magyar Műveltség Könyvtára. Bp., 1946)
    Bakó József: Két pillér közt. Vál. versek. 1925–1956. A bevezetést írta J. F. (Bp., 1958)
    Magyar múzsa. Költészeti antológia. I–II. köt. Vál., szerk. Fodor Józseffel. (Táncsics Könyvtár. 16. Bp., 1959)

     

    ford.: Maurois, André: A varázsló, vagy Chateaubriand élete. Regény. Ford. (Bp., 1939)
    Hériot, Philippe: Végzetes ifjúság. Regény. Ford. (Bp., 1941)
    Molière: Tartuffe. Vígjáték 5 felvonásban. Ford. (Bp., 1943)
    Dumas, Alexandre: A kaméliás hölgy. Regény. Ford. (Bp., 1944)
    Molière: Az embergyűlölő. Vígjáték 5 felvonásban. Ford. (Bp., 1948)
    Germanetto, G.: Egy borbély emlékezései. Regény. Ford. Győry Máriával. Palmiro Togliatti bevezetésével. (Bp., 1950)
    Rolland, Romain: Colas Breugnon. Regény. Ford. J. F. (Bp., 1950)
    Molière: Tartuffe. Vígjáték 5 felvonásban. Ford. J. F. Ill. Csernus Tibor, díszlet Varga Mátyás. A bevezetést Márkus Éva írta. (Népszerű drámák. 5. 2. kiad. 1954)
    Rolland, Romain: Colas Breugnon. Regény. Ford. J. F. A bevezetést írta Dobossy László. Ill. Győry Miklós. (2. átd. kiad. 1954; Olcsó Könyvtár. 1955. 47. 3. kiad. 1955; Táncsics Könyvtár. 20. 4. kiad. 1960; Milliók Könyve. 5. kiad. 1965; Olcsó Könyvtár. 664. 6. kiad. Bp., 1970)
    Rolland, Romain: Colas Breugnon. Regény. Ford. J. F. Az utószót Dimény Imre írta. (Kincses Könyvtár. Bukarest, 1963)
    Rolland, Romain: Colas Breugnon. Regény. Ford. J. F. Az utószót Hegedűs Géza írta. (Fiatalok Könyvtára. 7. kiad. Bp., 1976)
    Maurois, André: A varázsló, vagy Chateaubriand élete. Regény. Ford. (Új kiad. Győr, 2012).

    Irodalom

    Irod.: Vajthó László: J. F.: Kenyérszegés. (Napkelet, 1933)
    Szegő Endre: J. F.: Kenyérszegés. (Debreceni Szemle, 1933)
    Lesznai Anna: J. F.: Barangoló. (Nyugat, 1937)
    Halász Gábor: J. F.: A viharhoz. (Nyugat, 1939)
    Weöres Sándor: J. F.: A viharhoz. (Nyugat, 1939)
    Csorba Győző: J. F.: Elégia. (Somogy, 1942)
    Jékely Zoltán: J. F.: Elégia. (Magyar Csillag, 1942)
    Rónay György: J. F.: Elégia. (Vigilia, 1942)
    Bárdosi Németh János: J. F.: Elégia. (Vasi Szemle, 1942)
    Sőtér István: Költő-arcképek. (Válasz, 1948; és S. I.: Tisztuló tükrök. Bp., 1966)
    Jékely Zoltán: J. F.: Galamb-röptében. (Vigilia, 1949)
    Fodor József: J. F.: Galamb-röptében. (Világ, 1949. 110.)
    Szabó Ede: J. F.: Szántód partjainál. (Új Hang, 1954)
    Tóth László: Férfiének. Jegyzetek J. F. költészetéről. (Fehérvár [folyóirat], 1955)
    Kónya Lajos: J. F. (Irodalmi Újság, 1956. 11.)
    Béládi Miklós: J. F.: Téli szivárvány. (Kortárs, 1959)
    Hegedűs Géza: Egy emberöltő tükre. J. F. összegyűjtött versei. (Élet és Irodalom, 1959. 25.)
    Fülöp László: Magatartás és színvonal. (Alföld, 1962)
    Hegedűs Ferenc: J. F. regénytrilógiája a dunántúli végvárak küzdelmeiről. (Vasi Szemle, 1962)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Fodor Géza: J. F. hatvan éves. (Élet és Irodalom, 1967. 47.)
    Csák Gyula: Az Élet és Irodalom látogatóban J. F. költőnél. 1967. 16.; és Látogatóban. Szerk. Erki Edit. Bp., 1968)
    Pomogáts Béla: A Kenyérszegéstől a Parázsig. J. F.-ről. (Látóhatár, 1968)
    Paku Imre: J. F.: Parázs. (Kortárs, 1968)
    Agárdi Péter: J. F.: Idők szálltán. (Társadalmi Szemle, 1969)
    Fodor József: J. F.: Idők szálltán. (Élet és Irodalom, 1969. 15.)
    Fodor József: J. F.: Csillagfényben. (Élet és Irodalom, 1970. 46.)
    Petró András: J. F. (Írók, képek. Írók, költők gyermek- és ifjúkora. Szerk. Szabó Ödönné. Bp., 1970; 2. kiad. 1974)
    Halálhír. (Népszabadság, 1971. márc. 13.)
    Cseres Tibor: Búcsú J. F.-től. (Élet és Irodalom, 1971. 11.)
    Sauvageot, Aurélien: Tanítványom, J. F. (Élet és Irodalom, 1971. 16.)
    Simon István: J. F. (Kortárs, 1971)
    Bárdosi Németh János: Vadrózsa ága. (B. N. J.: Utak és útitársak. Tanulmányok. Szombathely, 1975)
    Hegedűs Géza: Arcképvázlatok. Száz magyar író. (Bp., 1980)
    Rónai Mihály András: Fényes szellők. (R. M.: Magyar lant. Tanulmányok. Bp., 1984)
    Sauvageot, Aurélien: Magyarországi életutam. (Bp., 1988)
    Pomogáts Béla: Költő Pannóniából. J. F. verseiből. (Dunatáj, 1988)
    Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Szerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
    Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
    Egyenes csillagok. Tanulmányok Vajda Jánosról és J. F.-ről. Szerk. Bakonyi István. (Székesfehérvár, 1999)
    Géczy Árpád: A Dunántúl költője. (Új Ember, 2001. 19.)
    Magony Imre: Székesfehérvári olvasókönyv. (Székesfehérvár, 2002)
    Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
    Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2014

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (675), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu